2004. december 5.0 I.

2014.12.05. 13:36

Heves - nem csak politikai, közéleti, hanem állampolgárok közti, sőt családi, rokoni - viták közepette lett érvénytelen és emlékezetes a tíz évvel ezelőtti, a kettős állampolgárságról szóló, a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett népszavazás. Dacára a többlet igeneknek, az indítvány elbukott, ugyanis a végeredmény, a felfokozott érdeklődés ellenére is, a törvény által előírt 25%-os részvételben sem mutatkozott. Jelen írásunk, a 2004. december 5-i referendumhoz vezető utat veszi górcső alá, hogy aztán a második részben politikai, geopolitikai, és érzelmi hatásait vizsgálja meg.

Datki Szabolcs nemzetpolitikai szakértő írása.

 

bocsanat.jpg

 

 

A magyar to be or not to be

AZ MVSZ-nek már a kilencvenes évek elejétől vesszőparipája volt a határon túli magyarság kérdésköre. Patrubányi Miklós (született Erdélyben, Csíkkozmáson) a szervezet elnöke, már az Antal-kormány idején, 1993-ban benyújtott egy javaslatot, miszerint a magyar Országgyűlés törvényben rögzítve mondja ki és alkossa meg az úgynevezett határon túliak státustörvényét. A törvény kedvezményekre jogosította volna fel a határon túli magyarokat, lásd például utazási, orvosi, örökösödési és földvásárlási engedményeket kap(hat)tak volna. Ez később, fokozatosan következett be...vagy nem...

Bakk Miklós, az erdélyi Lugoson született politikakutató, publicista kronológiája szerint, melyet csak részben és nagy vonalakban ismertetek, az alábbi meghatározó etapokon keresztül szemléltethető az MVSZ indítványa:

  • 1996. június 13-18.

Az MVSZ IV. világkongresszusa ajánlást fogalmaz meg a magyar állampolgárság kiterjesztésére vonatkozóan. Az ajánlás megalapozásához nemzetstratégiai elemzések készültek. Küldöttgyűlése alapszabály-módosítással is rögzíti a magyar állampolgárság kiterjesztésére vonatkozó javaslatát.

Mindeközben, 1997. második felében az Európa Tanács módosította az "Európai Konvenció az állampolgárságról" című nemzetközi dokumentumot. Az egyezmény 3. cikke szerint minden állam saját joga határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai, hogy ilyen törvényt más államok kötelesek elfogadni (beleértve a kettős állampolgárság tényét is) mindaddig, amíg ez összhangban áll a nemzetközi joggal. Aláírják az Európai Uniót új alapokra helyező Amszterdami Szerződést, amelynek 17. cikke rögzíti: „...a Szerződés bevezeti az uniós állampolgárságot. Az Unió állampolgára minden tagállam állampolgára. Az uniós állampolgárság a nemzeti állampolgárságot erősíti, kiegészíti de nem lép a helyébe.

 

  •  1998. április elején, erre a nemzetközi konvencióra reagálva az MVSZ választmánya politikai célként fogalmazza meg a határon túli magyarok kettős állampolgárságát. A Világszövetség elnöke sajtónyilatkozatában minden magyarnak követelte az alanyi jogon járó magyar állampolgárságot.

 

  •  1999. szeptember 28-án Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke ismerteti a határon túli magyarok külhoni állampolgárságára vonatkozó koncepciót az EBESZ felülvizsgálati konferenciáján, Bécsben. Az elnök ezt követően 2000 elején tárgyalásokat kezdeményez és folytat a magyarországi pártok vezetőivel a külhoni állampolgárság kérdéséről, majd a magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló tervezetet az MVSZ vezetősége megküldi az ország legfőbb közjogi méltóságainak (a tervezet szerzői: Borbély Imre, dr. Géher József, dr. Váradi Vilmos és dr. Zétényi Zsolt).

 

  •  2000 őszén a határon túli magyar pártok egyike, az RMDSZ, aláírásgyűjtésbe kezd a kettős állampolgárság mellett. Ennek háttere az RMDSZ-es Frunda György elnökjelöltségéhez szükséges aláírások összegyűjtése. Két legyet egy csapásra.

 

  •  Markó Béla RMDSZ-elnök bejelentette Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, hogy összegyűlt több mint 80.000 aláírás a külhoni állampolgárság támogatása érdekében, és személyes megbeszélést kért a külhoni, valamint a kettős állampolgárság kérdéséről. Markó és Orbán miniszterelnök budapesti találkozóján, a RMDSZ elnöke hivatalosan közölte, hogy az összegzett aláírások alapján az erdélyi magyarság igényt tart a kettős állampolgárság valamilyen formájára. A magyar kormány képviselői a megbeszélésen kifejtették, ennek a kérdésnek a megoldása most nem időszerű, de a státustörvénnyel együtt a 2000. decemberi MÁÉRT napirendjére tűzték a külhoni, illetve kettős állampolgársággal kapcsolatos problémák megtárgyalását is.

 

És egyet ugrunk az időben:

 

  • 2003. július 25. a tusnádfürdői nyári szabadegyetem fórumán Orbán kijelentette: a Medgyessy-kabinet ellenzi a vajdasági magyarok kettős állampolgárságát, pedig ez az intézmény az EU-ban jogszerű, és a szerb kormány is jelezte, kész róla tárgyalni. Nincs a világon olyan nemzet, amelynek kormánya hasonló helyzetben így cselekedne. Ennél mélyebbre nehéz lenne süllyedni - mondta a Fidesz-MPSZ elnöke.

 

  •  2003. augusztus 13-án az MVSZ vezetése úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményeznek a nem magyar állampolgárságú magyarok kedvezményes honosításáról. A kezdeményezést alig egy hónappal később az OVB formai hibák miatt elutasította. A formai hibák javítása után, szeptember 18-án az OVB már zöld utat adott a kezdeményezésnek. Az aláírások összegyűjtése 2004 májusában és júniusában zajlott. 2004. július 2-án az MVSZ képviselői 321 ezer aláírást adtak át az OVB-nek, ezek közül az ellenőrzés 274 000-et hitelesnek talált.

 

  •  2004. szeptember 13-án az Országgyűlés egyhangú szavazással országos népszavazást rendelt el az MVSZ kezdeményezése nyomán, Mádl Ferenc október 24-én a kórházprivatizációs szavazással egy napra, 2004. december 5-ére tűzte ki a referendumot.

 

Referendum wiki és kényszer kontrasztok

2004. december 5-én Magyarországon két kérdésben tartottak országos ügydöntő népszavazást.

A népszavazást eredetileg csak a kórházak privatizációjával kapcsolatban, a Munkáspárt kezdeményezésére írták ki. A Magyar Világszövetség (továbbiakban MVSZ) aláírásgyűjtésének meglehetősen nehézkes lezárulása után ehhez még egy, a magukat magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon élő, nem magyar állampolgárok kedvezményes honosítását lehetővé tévő törvény megalkotását elrendelő kérdés társult. A népszavazás - amelynek eredménye az Országgyűlés számára kötelező érvényű lett volna - azonban mindkét kérdésben eredménytelen volt - az alacsony részvétel miatt. Az eredménytelenül végződött voksolás az egészségügyben nem járt következményekkel, a magyar politika és a határon túl élő magyarság kapcsolatát azonban hosszú távon megterhelte.

a) az ellentmondás

Ez a népszavazás egyben egy visszásságra is felhívta a figyelmet. A több kérdést is magukban foglaló népszavazások kampánya során sokkal egyszerűbb azonos válaszok adására buzdítani, mert ez az állampolgárok számára könnyebben megjegyezhető. Az egy igen és egy nem válaszra buzdító kampányok sikertelensége valószínűsíthető, hiszen sok olyan állampolgár lehet, aki meg sem érti a kérdéseket, mégis elmegy szavazni, de véletlenül felcseréli a kampányban megjelölt válaszokat, és „fordítva szavaz”, mint ami az adott kampányt bonyolítók célja lenne. Emiatt került előtérbe a „két nem”-es és „két igen”-es kampány. A kormányoldal érdeke a kórházprivatizációs kérdésre adott „nem” válasz volt, bizonyos vélemények szerint emiatt belekényszerültek a másik kérdésben is a „nem” válaszra buzdító kampányba. Az ellenzék esetében éppen fordítva történt a dolog: az ő érdekük a határon túli magyarság esetleges választási szavazóként való bevonása volt, így ők a másik kérdésben kényszerültek az „igen” kampányba, annak ellenére hogy korábbi nyilatkozataik szerint nem zárkóztak el a privatizáció elől. A népszavazási kérdésekben kialakult eredménytelenség ehhez a felemás helyzethez is köthető.

A kampány: neo magyar - magyar viszály 

A Magyarok Világszövetségének kezdeményezésére kiírt december 5-i referendumon arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy kedvezményes honosítással kaphassanak-e magyar állampolgárságot azok, akik magyar származásukat, nemzetiségüket magyar igazolvánnyal, vagy a megalkotandó törvényben meghatározandó egyéb módon igazolják.

Az MVSZ által megfogalmazott kérdés a következőképpen szólt: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti ’Magyar igazolvánnyal’ vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?

Vitathatatlan, hogy e népszavazásnak elsősorban érzelmi töltete volt, ám ne feledjük, hogy az állampolgárság ténye jogi kérdés, jogi kötelék, amely a polgárt egy adott országhoz köt. Nézzük, mit is takar a szóban forgó státusz. Az 1993. évi LV. törvény szerint, ha ugyanazt a személyt egy időben legalább kettő állam egyaránt saját állampolgárának tekinti, kettős (vagy többes) állampolgárságról beszélünk. Kettős (vagy többes) állampolgárságot eredeti vagy származékos úton lehet szerezni.

A kettős (vagy többes) állampolgárság megszerzésének eredeti útja a születés. Az állampolgárság születéssel történő megszerzésekor az egyes államok vagy a vérségi vagy a területi elvet alkalmazzák.

2004 decemberében interjút készítettem dr. Szalay Péter alkotmányjogásszal, aki szerint kizárólag állampolgárságra való hivatkozással alanyi jogon nem járnak kedvezmények, jogosultságok! Származékos úton lesz kettős (vagy többes) állampolgár az, aki úgy lesz egy adott állam állampolgára, hogy már meglévő állampolgárságát (vagy állampolgárságait) nem veszíti el.

A magyar jog nem tiltja magyar állampolgár esetleges kettős (vagy többes) állampolgárságát, de a további állampolgárságra nincs tekintettel, azaz azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára – ha törvény másként nem rendelkezik – a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni - fejtegette akkor dr Szalay.

Az alkotmányjogász beszélt az úgynevezett „látens magyar állampolgárságú” külföldiekről is. Ez a csoport is valószínű: milliós nagyságrendű. Azok, akik 1939. szeptember elseje után elhagyták az országot, pusztán a kivándorlással nem vesztették el a magyar állampolgárságukat, bármilyen hosszan maradtak külföldön. Ebből – és az állampolgárság vér szerinti öröklésének rendjéből – következően mindazok gyermekei, akiket nem fosztottak meg formálisan az állampolgárságuktól, vagy nem mondtak le arról a gyermek születése előtt, magyar állampolgárként (is!) születtek.

Hasonlóképpen az ő gyermekeik (az eredeti kivándorlók unokái) és az öröklés ágbogán keresztül hetedíziglen és még tovább csupa-csupa magyar állampolgár született azóta is. Már maguk sem tudják, hogy ők magyar állampolgárok, államuk (és „nemzetük”) sem tud róluk, de ha besétálnak egy magyar külképviseletre, bármikor kérhetik magyar állampolgárságuk tanúsítását, ezzel a magyar útlevelet és a hazatelepülés - május 1. után az Európai Unióba település - jogát. Nem „visszahonosítást” kérnek, hanem a vérükkel örökölt, meglevő állampolgárság tanúsítását, amelyet a magyar állam nem tagadhat meg tőlük, akkor sem, ha egyetlen szót sem tudnak magyarul - mondta, anno dr. Szalay Péter.

 

...23 millió román, kárpátaljai, százmilliárdos költséghiány, kiapadó egészségkassza...

Amikor eldördült a startpisztoly, sem a (politikai)felek, sem az állampolgárok nem tudták mibe vágnak bele. A kérdés bonyolultságát, interjúk tucatjaiban kifogásolták, magyarázták, interpretálták, ki-ki szája íze szerint.

Például Kövér László (akkori Fidesz választmányi elnök), 2004 júniusában Tusnádfürdőn még a kettős állampolgársággal kapcsolatosan hatástanulmányok hiányát emlegeti, és az autonómiát nevezi elsődleges célnak.

Az MSZP vezetői több fórumon is bejelentik, hogy a népszavazáson a „nem” szavazatot támogatják, mondván a kettős állampolgárság megadása a szülőföldről való tömeges elvándorláshoz vezetne.

A központi határozattal szemben Szili Katalin, az Országgyűlés szocialista elnöke 2004 novemberében „lelkiismereti szavazást” javasol a baloldali szavazóknak.

A Fidesz konfúzus viselkedését és választóinak megtévesztését az is fémjelzi, hogy Orbán Viktor 2004 novemberében, egy a Hír tévének adott interjúban az mondta, hogy a népszavazás az útlevélről szól. „Adunk-e európai útlevelet az erdélyi, kárpátaljai, vajdasági magyaroknak?" (…) "A magyar népnek arról kell véleményt mondani, hogy akar-e adni a saját szabadságából a határon túli magyaroknak.” - jelentette ki Orbán egy felvételről sugárzott tévés beszélgetésen.

 

Az MSZP (a Fidesz szerint több millió forintos) hatástanulmányt készíttetett, öt minisztériummal - jelentette be Kovács László az MSZP prominens politikusa. E szerint az áttelepülők, az anyaországiak munkavállalását veszélyeztetnék, a munkanélküliségi ráta növekedéséről és csökkenő foglalkoztatási szintről beszélt, az olcsó külhoni munkaerő lenyomná a már dolgozók bérét és 35-40 milliárddal növelné a Munkaerőpiaci Alap kiadásait.

 

  •  2004. november 4. A Népszabadság egy hatástanulmányt közöl, amely szerint a magyar igazolvánnyal rendelkezők áttelepülése 95 milliárd forintos szociális többletköltséget okozna Magyarországnak.

 

  •  2004. november 10. Hiller István kulturális miniszter, az MSZP elnöke bejelenti, a kormány külhoni útlevéllel, szülőföldalappal és munkahely-teremtési programmal kívánja támogatni a határon túli magyarokat.

 

Gyurcsány Ferenc, tárgy év végén a Népszabadságnak adott interjúban arról beszélt, hogy a családi pótlékot, a GYES-t, a GYED-et, rokkantsági juttatásokat, a szociális és gyerekjóléti alapszolgáltatásokat is megkapnák a határon túliak, amelyek óriási terhet rónak majd az Országos Egészségbiztosítási Pénztárra és az Országos Nyugdíjfolyósító Intézetre.

A Fidesz replikája, az volt, hogy a társadalombiztosításról szóló törvény értelmében ellátás csak azoknak jár, akik járulékot fizetnek - vagy valaki más fizeti helyettük - ez tény. Ugyanis a szociális törvény egyértelműen megfogalmazza, hogy a magyar állampolgárok közül csak a Magyarországon élők tartoznak a törvény hatálya alá és azok közül is csak azok, akik szociálisan rászorultak. A külföldön élő magyar állampolgárok nem részesedhetnek a szociális ellátásokban. Ugyanez igaz a család támogatási ellátásokra is, azzal, hogy az igénylőnek számos kritériumnak kell megfelelnie tehát nem mindenkinek és nem automatikusan jár. Az „alanyi jogon jár” fogalom csak annyit jelent, hogy igényelheti, ha a jogszabályi feltételeknek megfelel.

 

  • 2004. november 12. A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) VIII. ülésén Mádl Ferenc köztársasági elnök kifejti, a kettős állampolgárság megadása történelmi igazságtétel, és arra szólítja fel a választókat, hogy szavazatukkal vállaljanak közösséget a határon túli magyarokkal. Az ülésen résztvevő pártok és szervezetek a kettős állampolgárságot támogató nyilatkozatot fogadnak el, a dokumentumot az MSZP és az SZDSZ nem írja alá.

 

  •  2004. november 16. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felhívással fordul híveihez, arra kérve őket, hogy a népszavazáson szavazzanak igennel. Ehhez csatlakoznak a történelmi egyházak is.

 

  •   2004. december 2. Hiller István (MSZP), Áder János (Fidesz), Kuncze Gábor (SZDSZ) és Gémesi György (MDF) televíziós vitát folytat a kettős állampolgárságról.

 

A végeredmény számokban:

 

Kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményei (2004. december 5.)

  •          A szavazásra jogosultak száma: 8 048 739 fő (100%);
  •          A megjelentek száma           3 017 739 fő 37,49%;
  •          Ebből érvénytelen szavazat: 61 168, a megjelentek 2,03%-a;

Ebből érvényes szavazat:

  •          Igen: 1 521 271, 51,57%;
  •          Nem: 1 428 578, 48,43%
  •          Összesen szavazat: 2 949 849.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr236957319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.