sk I.jpg

Skócia csütörtökön népszavazással dönt, hogy az Egyesült Királyságból kilépve önálló állammá váljon-e. Nem csak a szigetország politikai erőinek kulcskérdése a csütörtöki népszavazás, de egész Európának. A baloldalt különösképp megosztja a kérdés. Amellett érvelek, hogy bár igaz, hogy szakítani kell az Egyesült Királyság neokon gazdaságpolitikájával, és az is igaz, hogy egy baloldalinak ma Európában igazán vonzó cél a zöldített északi szociáldemokrata modell földrajzi kiterjesztéséért küzdeni, ám azt gondolom, hogy ezekhez a progresszív-baloldali célokhoz az elválással nem, hanem csak a hatalom erősebb megosztásával, decentralizálásával és egy többrétegű szövetségi rendszerbe ágyazott ellenőrzésével lehet közelebb jutni.

Scheiring Gábor írása.

A Kitekintő rendszeresen közölt szemléit, a kötelező cikkeket és néhány elejtett Facebook-kommentet leszámítva azzal nehéz lenne vádolni a magyar nyilvánosságot, hogy különösebben lázba hozta volna a skót függetlenség kérdése. Egy rövid Google-kutatásból képet alkothatunk arról, hogy a magyar (radikál)jobboldali portálokon kívül baloldali, progresszív vagy liberális körökből nem találkoztunk igazán kifejtett véleménnyel. A hallgatást Ertsey Katalin beszámolója, illetve a Kettős Mérce törte meg, egy jól megírt cikkben Szilárd István a függetlenség mellett érvelt, szerinte „a függetlenségi mozgalom a rendszerkritikus attitűd egy teljesen új politikai kifejezési módja előtt nyithatja meg az utat”.

Amióta a Skót Nemzeti Párt (Scottish National Party, SNP) 2011-ben önállóan többséghez jutott a skót parlamentben, azóta egyre erősödő vita zajlik az Egyesült Királyságban és Nyugat-Európában arról, hogy jó dolog-e a független Skócia. A Skót Nemzeti Párt elsőszámú politikai követelése a függetlenség, és a többséggel elhárult az utolsó akadály is az elől, hogy népszavazással döntsék el a kérdést. Az elmúlt hónapokban az évek óta fennálló unionista konszenzus felborult, a legutóbbi mérések alapján a függetlenségpárti tábor beérte az unionistákat.

Nem sokat használ a baloldali unionista álláspontnak az unionista kampány sem. Még a skót liberálisok vezetője is elismerte, hogy az elválást ellenzők „nem” kampánya túlságosan a félelemre épült ("Project Fear", ahogy a függetlenségpártiak nevezik a „Better together” névre hallgató unionista kampányt), ahelyett, hogy egy Skócia számára is vonzó jövőkép felmutatásán dolgoznának. 

sk II.jpg

Egyetértek a Mérce szerzőjével, hogy ami kelet-európai szemmel nézve ijesztő nacionalizmusnak tűnik, közelebbről nézve nem az. Bármennyire is hajlamossá tesz minket a kurucinfó nacionalista szeparatizmusa és a magyar progresszió európai és antipopulista elkötelezettsége arra, hogy a skót függetlenségi mozgalomban a Brüsszelen és Londonon élősködő provincializmust lássuk, azonban nem erről van szó. A magyar progresszív közeg sem fog kikerülni jelenlegi zsákutcájából, amíg nem tanulja meg, hogy nem muszáj reflektálatlanul magáévá tennie a hatalmat birtokló európai elitek álláspontját mindenben. Balról nézve a legérdekesebb a népszavazási kampányban éppen az, hogy a skót nacionalisták mellett a skót és brit baloldal egy jelentős része is a függetlenség mellett foglalt állást.

 

Baloldal a függetlenség mellett

Elég egyetlen idézet Nicola Sturgeontől, a függetlenségpárti skót miniszterelnök-helyettestől, hogy lássuk, baloldali szemmel nézve miért is lehet vonzó Skócia elszakadása. Egy Guardian-interjúban az amúgy SNP tag politikusnő szociáldemokratákat megszégyenítő negatív jövőképpel érvelt a jobboldali gazdaságpolitikával sújtott Egyesült Királyság ellen: „Ha nem szavazunk igennel, akkor pár hónappal a népszavazás után újra arra fogunk ébredni, hogy országunkat egy újabb konzervatív kormány vezeti, amelyikre mi nem szavaztunk, és amelyik tovább fogja folytatni azokat a megszorításokat, amelyek tönkreteszik a közszolgáltatásainkat és a társadalom legsérülékenyebb tagjait; sőt, még az is előfordulhat, hogy egy olyan EU-s népszavazásba kényszerülünk, ami Skóciát akaratunk ellenére kivezeti az EU-ból.” 

sk III.png

Ha ehhez mellérakjuk, hogy az SNP elnök Alex Salmond többek között azzal kampányol, hogy Skócia 2020-ra 100%-ban zöld energiából fedezi majd energiaszükségletét, megőrzi az ingyenes és állami tulajdonú egészségügyi rendszert (NHS), megőrzi az ingyenes felsőoktatást, széleskörű gyermekjólléti programot indít, liberálisabb bevándorlási politikát folytat, és száműzi Skócia területéről a brit atomrakétákat – akkor baloldali legyen a talpán, aki kicsit sem szeret bele a független Skócia projektbe. 

 

Bár a szavazás egyik fontos eleme az északi-tengeri olaj, mely elsöprő többségben skót fennhatóság alá kerülne, azonban az igen kampány valódi erőssége a Londonnal összekötött konzervatív megszorító politikával szemben felépített befogadó és szolidáris jövőkép. 2001 óta Skócia egyetlen konzervatív képviselőt küldött Westminsterbe, az Egyesült Királyság északi része a brit baloldal fellegvárának számít, mégis, sorra kapják nyakukba a konzervatív kormányokat. Egy független Skóciának jó ideig nem kellene attól tartania, hogy Konzervatív miniszterelnöke lesz: Thatcher pártja gyakorlatilag nem létezik a határtól északra. A brit átlagnál lényegesen baloldalibb skót szavazóbázis reménye, hogy a függetlenség révén megszabadulhat a londoni politikát uraló pénzügyi-gazdasági elit megszorítás és privatizáció központú neokon gazdaságpolitikájától, és norvég-izlandi-svéd mintára berendezett univerzális jóléti államot, szociális demokráciát építhet ki a helyébe.

Nem meglepő tehát, hogy a baloldali ígéretekre építő nacionalisták mellett az igen tábor másik motorja a Radikális Függetlenségi Kampány (Radical Independence Campaign), egy politikai ernyőszervezet, amely alatt a skót zöldek, szocialisták és a radikálisabb szakszervezetek egyesültek. A londoni hatalmi politikába beleszürkült, a konzervatív-jobboldali politikával szemben bátor és mély alternatívát kínálni képtelen Labor lesz ennek a választásnak a legnagyobb vesztese, akárhogy is alakul. A régi baloldal pártjai világszerte részévé váltak a kiábrándulással és világválsággal véget érő neoliberális korszaknak, a különbség egyre kevésbé érzékelhető bal és jobb oldal között, a bizalom egyre fogy, a választási részvételi hajlandóság csökken. Angliában a bevándorlóellenes UKIP, Skóciában a függetlenségpárti és baloldali-nacionalista SNP töltötte be a régi pártok által üresen hagyott teret. Figyelmeztető jel az is, hogy a függetlenségpárti szavazók leginkább a brit munkáspárt szavazói és a nők köréből kerülnek ki. A Skóciában az elmúlt években kialakult új baloldali pezsgést aligha lehet a visszaszuszakolni a brit munkáspárt keretei közé.

Mindezzel együtt nem gondolom, hogy egy koherens szociáldemokrata-zöld álláspont lenne a függetlenség melletti kiállás. Épp ellenkezőleg: a függetlenség egy hamis válasz egy létező problémára, amelyet csak tovább súlyosbítana. Az Egyesült Királysághoz képest az önállóvá vált Skóciának kevesebb esélye lenne azokat a szép célokat megvalósítani, melyek mögé baloldali progresszív függetlenségpártiak felsorakoztak. Lássuk sorban a legfontosabb progresszív érveket a jelenlegi Nagy Britannia fennmaradása mellett.

 

#1) Megszorításból még több megszorításba

Tény, hogy a Skót állam jelentős szövetségi támogatásban részesül, évi 10,5 milliárd fonttal többet utal a Királyság Skócia kormányának, mint amennyit az a közös kasszába befizet. Tény az is, hogy az olajkutak 90%-a skót területre esik, és a közelmúlt számai alapján a 10,5 milliárdos skót hiány egyenlegét ellensúlyozza a 11-12 milliárdos olajbevétel. Azonban az olajbevétel kiszámíthatatlan forrás. Egy kőolajpiaci guru szerint például az SNP kormány évi 2 milliárddal felül is becsüli a kőolajbevételt. Ráadásul az északi-tengeri kőolaj ára évek óta esik, és várhatóan esni is fog, ahogy az amerikai kitermelés növekszik.

Ráadásul a skót költségvetés rosszabb állapotban van, mint a szövetségi, GDP arányosan több mint 5 százalékkal nagyobb hiánnyal küzdött a Királyság északi tagállama. A skót felsőoktatás finanszírozása 1,6 milliárd fontjába kerülne az új államnak, a nyugdíjrendszer és a családtámogatás fejlesztéséről nem is beszélve. A skót kormánynak kb. 100 milliárdnyi megörökölt adóssággal is számolnia kellene, ami komoly éves kamatterhet jelent. Igaz, az SNP csökkenő energiaszámlákat ígér, ám zöld támogatók számára kevésbé lehet lelkesítő, hogy ezt az energiacégekre kirótt zöld adók csökkentésével kívánja elérni, ami szintén csökkenti a költségvetési bevételeket. Gordon Brown a munkáspárt volt miniszterelnöke szerint azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Skócia nyugdíjgondjai is nagyobbak lesznek, mint a Szövetségé, a gyorsabban öregedő lakosság miatt. Nem tudni, mi lesz a BBC-vel Skóciában, mint ahogy azt sem, hogy a szövetségileg szervezett és felújítás előtt álló energiahálózatot hogyan és milyen pénzből működtetné az új állam. Minden költségvetési tételt összevetve, évi 5-6 milliárd fontos többlethiánnyal, csökkenő kőolaj- és adóbevételekkel kell számolnia az új Skóciának: ebből bizony hosszú évekre előre csak durva adóemelések és megszorító politika jöhet ki.

 

#2) Baloldali nacionalizmusból jobboldali nacionalizmusba

A jövendő skót kormány baloldali elkötelezettsége sem oly egyértelmű, mint ahogy az a függetlenségpárti vágyak láttatják. Kezdjük azzal, hogy a társasági adó területén egyetlen kézzelfogható intézkedés, amit Alex Salmond független Skócia-tervében meglebegtetett, az a 3 százalékos társasági adócsökkentés, ami alighanem tovább fokozná a már amúgy is éles lefelé tartó adóversenyt, és az elitellenes retorika ellenére súlyos milliókat hagyna a legnagyobb vállalatok zsebében. A skót nacionalista vezetésnek ráadásul, bár már most is komoly kormányzati jogosítványokkal rendelkezik, nincs semmilyen érdemi teljesítménye társadalmi szolidaritás ügyében.

Sőt, épp ellenkezőleg. Kétségtelenül lehet szavazatokat szerezni a Londonnal szemben az egészségügy védelmében vívott háborúval, azonban a valóság az, hogy az egészségügyet érintő döntések már most is a skót parlament kezében vannak. Ennek következménye az, hogy a skót nacionalista kormányok alatt relatíve rosszabbul járt a skót egészségügy, mint a szövetségi: míg 2002 és 2009 között az Egyesült Királyság egészségügyi költségvetése 43 százalékkal nőtt, addig a skót csak 29 százalékkal: mindez a jelenleg szövetségi tagállamot, és az igen pártiak győzelme esetén önálló államot kormányzó Salmond irányítása alatt. Ráadásul a következő évekre London újabb kiadásnöveléssel számol, míg a skót kormány további egészségügyi megszorításokat tervez.

A skót kormánynak már most jelentős adópolitikai mozgástere van, azonban nem merte ezt az állampolgárai érdekében használni, talán épp azért, mert annyira nem is akarta. Ha ez így van, akkor a skót baloldalnak ugyanazt a nehéz politikai munkát kell majd elvégeznie Skóciában, mint amit most meg akar spórolni az Egyesült Királyságban. Ha nincs társadalmi többség a szociális demokrácia programja mögött, akkor sem Anglia, sem Nagy Britannia, sem Skócia nem lesz az igazságosság fellegvára.

 

#3) Egységes fontból makrogazdaságpolitikai káoszba

Bár néhány unionista kijelentés, mely szerint Skócia nem tarthatja meg a fontot, nyilvánvalóan nem állják meg a helyüket, de az is tény, hogy Skócia komoly makrogazdaságpolitikai gondokkal küzdene a leválás után. A terv egyelőre ugyanis az, hogy közös valután maradnának az Egyesült Királysággal, azaz a pénznem továbbra is a font maradna. Ez azonban azt is jelenti, hogy a monetáris politika is maradna Londonban, Skóciának semmilyen pénzpolitikai mozgástere nem lenne. Nem tudná maga szabályozni a kamatrátát, nem tudná árfolyam-politikával kezelni az inflációt vagy a gazdasági versenyképességet, de célszerű lenne a bankszabályozást is otthagyni, ahol a monetáris politika van, azaz a szövetségi szinten. Mindezt úgy, hogy közben a költségvetési politika viszont Skóciához kerülne. London döntene a monetáris politikáról, Eninbourgh pedig a költségvetésről: ha van tanulsága Európa évek óta húzódó gazdasági válságának akkor az pont az, hogy ezt a két területet nem szabad teljesen elválasztani egymástól.

Skócia font-politikája lehet, hogy működne egy darabig, ám az igazi tesztet az első komolyabb pénzügyi-gazdasági válság jelentené. Míg egy szövetségi szintű költségvetési politika esetén megoszlana az adósságkockázat, és megoszlana a válságkezelés terhe (a munkanélküli segélytől a bankkonszolidációig), addig egy független Skóciának magának kellene ezt megoldania, ami saját pénzpolitika hiányában életveszélyes is lehet. Míg azonban az EU, legalábbis elvben abba az irányba haladna, hogy növeli a szövetségi szintű költségvetési politika mozgásterét, addig Skócia éppen ellenkezőleg, újratermelne egy eurózónához sokban hasonlító válságterületet. Skócia akkor lehetne igazi önálló jóléti állam, ha saját valutával rendelkezne – ekkor állná meg a helyét az USA-Kanada párhuzam, vagy ekkor lenne alapja Norvégiához mérni az országot: a font eltörlését és a saját valutát azonban a skótok többsége ellenzi, és rövidtávon egy ilyen lépésnek biztosan óriási tranzakciós költségei lennének.

Ezzel szemben, ha maradna az Egyesült Királyság a jelenlegi formájában, akkor Skócia újabb költségvetési jogosítványokat kapna, adóztathatna és megőrizhetné az egészségügy ingyenességét (ahogy arra már ma is lehetősége van egyébként), és közben megmaradna a beleszólása a szövetségi költségvetésbe is, és nem vesztené el a kapcsolatot a monetáris politikával sem. London ebben az esetben garantálná a skót betétesek pénzét is, azaz válság esetén megoszlana a kockázat, ami jóval nagyobb biztonságot és stabilitást eredményez. Az unionisták „devo-max”, azaz maximális decentralizációra vonatkozó programja lehetővé teszi mindazt, amiért a skót baloldal lelkesedik, és közben fenntartja a nagyobb kockázatközösség és a gazdaságok közötti szolidaritás összes előnyét.

 

# 4) A nacionalizmus nem megoldás az igazságtalanságra

A nacionalizmus nem megoldás az igazságtalanságra, írja szerkesztőségi állásfoglalásában a maradáspárti Guardian. A népszavazás többről szól, mint Skócia függetlenségéről. Hatása lesz Angliára, Észak Írországra és egész Európára. Az NHS, a brit jóléti állam, a brit munkásosztály kultúrája és összes vívmánya: ezek mind olyan dolgok, melyekért közösen küzdöttek a baloldali mozgalmak a Királyság minden pontján. Mivel a baloldalt osztotta meg leginkább a népszavazás kérdése, a sikeres függetlenedés alighanem még jobban megingatná az angol baloldali politikai identitást. Angliában nagy valószínűséggel tovább erősítené a bevándorló-ellenes UKIP-et, és évtizedekre megnehezítené, hogy a baloldal visszatérjen a hatalomba Londonban a skót Labor-szavazatok nélkül. Észak Írországban kiszámíthatatlan folyamatokat indítana be, kérdés, hogy mennyire lehetne békés mederben tartani a royalisták és az írek között várhatóan kiújuló feszültségeket. Skócia függetlenedése alighanem Európa más nemzeteit is felbátorítaná: nem csak a Krím akart függetlenedni, de Katalónia és Flandria is a válás szélén áll.

sk IV.jpg

 

Skóciában lehet, hogy több baloldaliságot remélünk, de tegyük fel magunknak a kérdést: a globális szolidaritás politikája tényleg abba az irányba mutat, hogy az erőforrásokban gazdagabb és fejlettebb tartományok leválnak a nagyobb közösségekről? Azt gondoljuk, hogy az egyre fragmentáltabb nemzeti és lokális identitások alapján szervezett államok képesek a világgazdaság szabályozását ellátni? A skót népszavazás az Európa-projekt szempontjából is kulcsfontosságú. Ha egyszer eljő a baloldali jövő és a szolidáris európai jóléti közösség kiépítésének a kora, akkor milyen érvünk marad majd az Unióból esetleg 

elszakadni igyekvő módosabb területek ellen, akiknek nem tetszik majd az új Európa gazdaságpolitikája? Épp ezért, a Skót függetlenség ügye és a jövő szolidáris Európája közötti hidat nagyon nehezen látom megépíthetőnek, a nemzetállamokra széthulló Európára pedig nem tudok máshogy gondolni, mint a felvilágosodás bukására: minden porcikám tiltakozik ellene. A politikai tanulság világos: a piaci fundamentalizmus évtizedes politikájára reagálva erősödött meg a Skót Nacionalista Párt, de a gazdasági bizonytalanságok tornázták fel a UKIP-et is a munkáspárt egykori bázisán. Ha nem húzza ki a fejét a baloldal a homokból, nem képes megújulni, és ha nem vetünk véget a jobboldali gazdaságpolitikának Európa-szerte, akkor a radikális jobboldal további előretörésével, a szeparatizmusok és partikuláris identitások erősödésével kell számolnunk.

A globális szegénység, a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek, a szabadság, a kulturális sokféleség megőrzése, a pénzügyi buborékgazdaság szabályozása, az éghajlatváltozás leküzdése: ezek olyan problémák, amelyekre csak európai, csak nemzetközi válasz adható. Ha Skócia függetlenné válik, még nehezebb lesz egy cselekvőképes, igazságos és zöld Európát építeni. Ha Skócia a szövetségben marad, és a kampány alatt napirendre került kérdéseket a baloldal továbbviszi, megőrzi a kampányra jellemző radikális demokrata pezsgést és egyenlőbbé, igazságosabbá alakítja az Egyesült Királyságot, akkor az a remény is megerősödik, hogy Európa is lehet más, lehet ütőképesebb és igazságosabb.

Sokszínű államok egy sokszínű, szociális Európában egyesülve, mely érdemi lehetőséget kínál a szabadság és szolidaritás globális védelmére: ez ma is egy olyan jövőkép, amiért érdemes harcolni.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr596702455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dolphin · http://adlibitum.hu 2014.09.16. 11:48:40

"2001 óta Skócia egyetlen konzervatív képviselőt küldött Westminsterbe, az Egyesült Királyság északi része a brit baloldal fellegvárának számít, mégis, sorra kapják nyakukba a konzervatív kormányokat."

Gábor, ragozzam, hogy ez mekkora baromság, vagy talán neked is leesik, hogy pontosan hány vegytiszta konzervatív kormány volt "2001 óta" arrafele...? (Segítek: 0, de koalíciósból is csak 1...)

DFK 2014.09.16. 12:05:55

Miért baj ha Skócia Skóciaként és nem Nagy Brittaniaként tagja az európai közösségnek?

Amok 2014.09.16. 12:11:58

Az "egyenlőség" és az "igazságosság" szisztematikus összemosása (mint a szerző is teszi) a balos gondolkodás egyik legsunyibb csúsztatása. A kettő nemhogy nem ugyanaz, hanem sokszor egymást kizárja, ugyanúgy, mint a "szabadság" és az egyenlőség".

mdi 2014.09.16. 14:09:19

1998 óta csak balos skót kormányok voltak, 2001 óta pedig egyetlen igazi konzi kormány nem volt UK-ban (a mostani konzi-lib). #MEGAFAIL

Running Hotwater 2014.09.17. 14:44:58

abban igaza van a szerzonek, hogy a New labour egy neoliberalis, es sok szempontbol konzervativ kormany volt. a cikk sokkal inkabb problemas negy szempontbol: 1, a brit tarsadalom nem tudott ellenallni a neoliberalis refromoknak, hogyan lehetne akkor az ellenallas szintere? 2, Mig Angliaban eros az elszakadas vagya az EU-tol, a skotok maradni akarnak? Akkor pontosan miert is fontos, hogy a UK reszei maradjanak? Ha az EU nem csak egy birodalom akkor miert ne lehetnenek a skotok onallo allamkent a reszei? 3,Miota, es miert baj az ha valaki tobb joggal rendelkezik, es donthet a sajat sorsarol? Azt mondani,hogy a fuggetlenseg a rossz eszkoz nem mas mint a skotok fuggetlensegi torekvesenek diszkreditacioja anelkul, hogy (valoban) mukodo alternativat kinalna. Aki ilyesmirol beszel az a status qouban erdekelt. 4, vegul az az erv hogy a skotoknak hazifeladata lenne hogy az inkompetens, es jobbratolodott labourt benntartani Westminsterben vegtelenul lekezelo......

schgabor 2014.09.18. 11:14:17

@Running Hotwater: Nem állítottam, hogy baj, ha valaki több joggal rendelkezik. Sőt, épp ellenkezőleg, azt állítottam, hogy a skót parlamentnek lehet, kell nagyobb jogköröket, adóztatást, nagyobb költségvetési mozgásteret, tehát több jogot adni.

Azt lehet mondani, hogy szerinted nem működő a jelenlegi UK, vagy nem működő ennek a rendszernek a decentralizálása és a skót parlament felhatalmazása, mint ahogy szerintem nem működik a baloldali program egy neokon eszmékre bizonyítottan nyitott nacionalista vezetővel. De nem nem lehet azt mondani, hogy nem tartalmaz a cikk alternatívát, vagy hogy nincs alternatívája az igen-kampánynak. Azt lehet mondani, hogy nincs kidomborítva - ezt éppenséggel a cikk is szóváteszi.

Hogy miért kell kényszeresen a cikk szerzőjét minősíteni, "status quoban érdekelt" (hogyan vagyok én az UK fennmaradásában érdekelt? :) ), "lekezelő", mikor a cikk szerzője meglehetős jóindulattal és szimpátival beszél a függetlenségi törekvésről, azt csak Running Hotwater és talán William Wallace tudhatja. Szerintem a "magukat baloldalinak képzelők" tegyenek úgy, mintha hinnének abban, hogy minden ember morális lény, morálisan egyenlő, és ebből kiindulva beszélgessenek egymással. A morális karaktergyilkosságot pedig hagyják meg a jobbereknek, nekik jobban áll.

schgabor 2014.09.18. 11:17:05

@dolphin:

Válaszoltam ugyanerre a cinken:

Szövegértelmezésben magunkat a magyar nyelvtan szabályaihoz tartva az idézet kevés kétséget hagy, de a dolog roppant súlyára való tekintettel álljon itt az én megfejtésem. "2001-óta Skócia egyetlen konzervatív képviselőt küldött...", majd az olvasónak itt feltűnhet, hogy új tagmondat következik, amit az írott nyelvtan szabályai szerint egy vessző is jelez. A vessző használata koncepcionális, megfontolt, némi túlzással mondhatnám, stratégiai döntés eredménye (szemben oly sok mindennel amit baloldali politikusok csinálnak). Akár állhatna a vessző helyén pont is, de a vessző ugyanúgy alkalmas gondolati egységek, tagmondatok elválasztására. A vessző márpedig jelen helyzetben azt a szerepet kapta, hogy két külön tagmondat különállását jelezze, mely különállás a határozókra, így az időhatározókra is vonatkozik. Tehát, 2001-óta 1 képviselőt küldött - majd új gondolati egység következik -, Skócia a baloldal fellegvára, s mint ilyen fellegvár, szavazási magatartása eltér az Egyesült Királyság többi részétől ((ide beszúrom néhány kommentelő kedvéért, hogy a magyarban inkább a pontatlan Nagy Britannia használatos az EK helyett, e különbségtétellel azonban nem foglalkoztam)). Olyannyira eltér a szavazási magatartása, hogy a hatvanas évek vége óta Skóciát a Labour dominálja, de ennek ellenére, sorra kapja nyakába a konzervatív kormányokat (a wikipedia korában a valóság eme tényei könnyen ellenőrizhetőek). Konzervatív kormánya márpedig volt egynéhány az Egyesült Királyságnak a Blair-féle New Labour előtt, hála a jó Margaret Thatchernek, úgy, hogy közben a skót választókerületekben a baloldal és a nacionalisták egyre jobban, míg a konzervatívok egyre rosszabbul szerepeltek, nem függetlenül a Skóciában végbemenő gazdasági folyamatoktól, melyek megint csak nem függetlenek az ország vezetésétől. Egyéb iránt akár érvelhetnénk azzal is, hogy Blair politikája sok elemében volt inkább (neo)konzervatív, semmint baloldali, és a konzervatív kormányok skót nyakakba érkezése erre is vonatkozhat, de ez elvezetne a tárgytól. Szóval ha a világ eme "alapvető tényeinek" birtokában megkíséreljük értelmezni az idézett mondatot, s eme hermeneutikai feladványt a tagmondatok magyar nyelvtanban honos logikája szerint oldjuk meg, akkor sajnos mégiscsak úgy fest, hogy a világ dolgairól valamiféle halvány elképzelése lehetett a Dinamó nevű blogon posztoló szerzőnek. S hogy Thatcher maga mennyiben járult hozzá a skót baloldali-nacionalisták megerősödéséhez, ahhoz elég a függetlenségpárti kiáltványokat olvasgatni; de az egyszerűség kedvéért álljon itt egy Guardian cikk a kérdésről: www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/14/history-turned-on-tory-voting-scotland-thatcher-1980s

schgabor 2014.09.18. 11:17:48

@mdi: lásd az előkő kommentre adott válaszom.

#megalol

schgabor 2014.09.18. 11:58:59

@Amok: Az egyenlőség és az igazságosság összekötése nem sunyi csúsztatás, hanem tudatos, nyílt és vállalt elméleti és gyakorlati konstrukció. Az igazságosságnak a különböző baloldali irányzatok olyan fogalmakkal adnak tartalmat, mint a morális egyenlőség, az életesélyek egyenlősége, a szabadságra való képesség egyenlősége. Meghagyom neked a feladatot, hogy ezeknek utánaolvass; meg hogy a lehetőséget, hogy ne érts velük együtt, de nem foglak sunyi csúsztatással vádolni.

Amok 2014.09.19. 22:11:48

@schgabor: kedves Gábor, elnézést a sunyizásért, elragadott a hév.

Az egyenlőség és az igazságosság összemosását neveztem csúsztatásnak, nem az összekötését. Pl. ez a (nekem legszimpatikusabb) definíció összeköti, de nem összemossa a két fogalmat: "Igazságosság: ha az egyenlő dolgokat egyenlő, a nem egyenlő dolgokat pedig nem egyenlő módon kezeljük."

40+ év egalitarianizmus után az emberek fejében az a séma alakult ki, hogy egyenlőség azonos az igazságossággal.

Pedig a valóságban nem egyenlő dolgokat egyenlőnek kikiáltani, és utána egyenlőként kezelni ugyanannyira igazságtalan, mint az egyenlőket különbözőként kezelni.