ids.jpg

Fotó: Mladina

A szlovén Kezdeményezés a Demokratikus Szocializmusért kiáltványa, amely annak az Egyesült Baloldalnak a tagja, amely a Demokrata Munkapárttal (DSD) és a Szlovén Fenntartható Fejlődésért és Ökoszocializmusért Párttal (IDS) együtt a májusi európai parlamenti választásokon a szavazatok 5,48 százalékát szerezte meg. Korábbi velük foglalkozó Dinamó Műhely tartalmak itt és itt.

Hamarosan végképp véget ér az a korszak, amelyben a kapitalizmus még magától értetődő volt. A XX. század 70-es éveinek második felében, miután a „fejlett” világban vége szakadt a gyors és stabil gazdasági növekedés időszakának, elkezdődött a tőke támadása a munkások jogai ellen, s ez a mai napig tart. A kapitalizmushoz való ragaszkodás mind kevésbé tűnik igazoltnak, így aztán a tőke apologétái arra kényszerülnek, hogy a kapitalizmust a puszta fennállásának tényével igazolják. Arra támaszkodva védik az álláspontjukat, hogy a kapitalizmus – a „megvalósult szocializmussal” ellentétben – nem omlott össze (noha ehhez több alkalommal is fasiszta bandák és katonai junták segítsége kellett). Eszerint nincs alternatíva, s a tőke újratermelődésének nevében továbbra is föl kell készülnünk az áldozathozatal különféle formáira, úgy mint: az egyenlőtlenség növekedése, a világ nagyobbik hányadának elszegényedése, diktátorok terrorja, a természet elpusztítása.

A válság során feltűnő megoldási kísérletek azt mutatják, hogy a kapitalizmusban a gazdaság nem az életminőség javításának elősegítője, hanem éppen fordítva: az emberi élet a tőke bővített felhalmozásának eszköze. A válság nem képez kivételt a tőke működésében, nem a piaci önszabályozás hátráltatója, és nem a léha, korrumpált, vállalkozói szellem és versenyképesség nélküli egyének elszaporodásának a következménye, hanem arra való eszköz, hogy a tőkés gazdaság uralkodjon a társadalom és a természet fölött. Nem gazdasági válsággal van dolgunk, hanem csupán egy olyan időszakkal, amelyet a kapitalizmus normális működése megkíván – hogy a nyereség megőrzése érdekében leszámolhassanak a demokratikus ellenőrzés terhes maradványaival, a munkások jogaival és a közszolgálatok utolsó nyomaival. A politikai elitek nem kívánják megvitatni, miként lehetne a gazdasággal úgy élni, hogy az minden egyén fejlődését szolgálja, s hogy kielégüljenek a társadalmi szükségletek, hanem azt találgatják, mit kell még feláldozni a fölébünk kerekedett erőknek, amelyeket nem felügyelhetünk, és nem érthetünk meg.

Holott azok a misztikus erők, amelyek a pénzügyi és más piacokon működnek, hatalmukat nem másból merítik, mint az adott társadalmi-termelés keretek közt végzett emberi munkából. Ebben a rendszerben, amelyben az egyének elidegenednek egymástól és a munkájuk eredményétől, függetlenné válnak a termékek, s úgy állnak velünk szemben, mint idegen, érthetetlen és uralhatatlan erők. Olykor a származékos ügyletek, máskor az államkötvények kamatlábainak képében rémisztenek meg bennünket. A tudományos és kulturális fejlettség ma már olyan technológiai lehetőségeket nyújt, amelyekkel fölszámolhatnánk a szegénységet, lerövidíthetnénk a munkaidőt és a fenntartható fejlődés útjára léphetnénk, ám mindez puszta lehetőség marad, ha a társadalmi erők az egymással való harcias versengésben merülnek ki, s a profitnövekedés vak gépezetének alárendeltjei maradnak. Eljött hát az idő, hogy felvázoljunk egy másik utat, amelyben a gazdaság demokratikus irányítása az általános társadalmi célok elérésének eszköze lesz, s nem fordítva, s amely a szolidaritáson alapszik majd, nem a versenyen.

Mi a demokratikus szocializmus?

Az a célunk, hogy létrehozzunk egy olyan társadalmi-gazdasági rendszert, amely a politikai és gazdasági közvetlen demokrácián, a demokratikusan tervezett termelésen alapszik majd. A termelés és az elosztás olyan rendszeréről van szó, amely összhangban lesz minden egyén szükségletével, tehát a társadalom egészével, s amely figyelembe veszi a környezet teherbíró képességét és regenerálódásának feltételeit.

A demokratikus szocializmus számunkra nem a meghatározatlan jövőben megvalósuló utópisztikus társadalom, hanem a kapitalizmus tényleges meghaladásának folyamata demokratikus eszközök révén, amelyek a munkások, parasztok, nők és őslakosok több évszázados emancipációs hagyományát követik.

A kapitalizmus meghaladása a következő szinteken történik:

Politikai szinten új együttműködési formák kialakítása és bevezetése a közügyek eldöntésében – részvételi költségvetés, közvetlen demokrácia helyi szinten (a polgárok gyűlésein és a közgyűléseken) és a képviseleti rendszer felváltása a részvételi döntéshozatallal illetve a megbízott küldöttek rendszerével;

Mikrogazdasági szinten a gazdasági demokrácia bevezetése által, úgy mint a foglalkoztatottak közös tulajdona, társ- és önigazgatás, szövetkezetek;

Makrogazdasági szinten a kapitalizmusban állandóan válságokat előidéző piac és a verseny megszüntetésével, valamint a termelési koordináció és a javak elosztása alternatív változatainak bevezetésével –a termelési egységek együttműködése azok versenye helyett, valamint demokratikus tervezés a „vak” piaci termelés helyett;

A környezetet illetően a környezet kiterjedésének felelős átgondolása révén, összhangban annak teherbíró és regenerálódó képességével, mindezt a fenntartható és stabil gazdasági növekedés mellett, amelynek a már meglévő gazdagság elosztása és a környezetbarát technológiák szolgálnak alapjául; globális szinten kell mindenki számára biztosítani az egyenlő hozzáférést az ivóvízhez, a művelhető termőföldhöz és egyéb természeti kincsekhez, amelyek lehetővé teszik az emberhez méltó életet;

Az osztályokat és az identitásokat illetően a munka és a tőke közti osztálykülönbség, illetve a többi társadalmi egyenlőtlenség és alárendeltség fölszámolásával, különös tekintettel a faji, nemi, szexuális orientációbeli, nemzeti és erkölcsi hovatartozásra és hátrányokra.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a politika nem állhat fenn csak egyetlen országban – az internacionalizmus elkötelezettjei vagyunk. A globális kapitalizmus megszüntetésén fáradozunk, és szerte a világban vannak emancipációs mozgalmak és pártok, amelyekhez kapcsolódunk. A mi küzdelmünk része a világszintű antikapitalista mozgalomnak, s így rokona az európai Indignados, a Valódi Demokráciát Most! (¡Democracia Real YA!) platform, a görög Syriza, a német Bal (Die Linke), a francia Baloldali Front (Front de Gauche), a spanyol Egyesült Baloldal (Izquierda Unida), a dél-amerikai zapatista és bolivarista forradalmárok, s végül, de nem kevésbé az egyiptomi szakszervezetek és a kínai munkásmozgalom harcainak.

A rendszerváltoztató emancipációs mozgalmak két módon szerveződnek. Egyrészt mint politikai pártok, amelyek politikai hatalmat kívánnak, s rendszerellenes erőkként kívánnak működni, másrészt mint mozgalmak, amelyek a politikai hatalom birtokba vételének kívánalma nélkül harcolnak a rendszer ellen. Az ideális helyzet az elérendő cél érdekében a két egyenértékű rendszerellenes stratégia összevonása: alulról azoké, akik a fennálló társadalmi viszonyokat kívánják megszüntetni és fölülről azoké, akik a formális politikai színtéren változtatják meg a politikát.

 

A Kezdeményezés a Demokratikus Szocializmusért programja

A Kezdeményezés a Demokratikus Szocializmusért egy politikai célkitűzést testesít meg, a fent megnevezett célok kívánja megvalósítani. A demokratikus szocializmus elvei nem érhetőek el egyik napról a másikra, hanem fokozatos bevezetést és fejlődést kívánnak. A közvetlen irányelveink tehát reform jellegűek, de közben nem feledjük, hogy szeretnénk meghaladni a kapitalizmust, és egy szolidáris, toleráns és fenntartható rendszert létrehozni. Ez nem utópikus társadalmi berendezés lenne, hanem az egész munkásosztály tényleges követelése, követelése mindnyájunknak, akiknek a túlélés kedvéért kell eladnunk tulajdon munkaerőnket.

 

A rövid távú javaslataink a következők:

1, A minőséges közszolgáltatás további fejlesztése a lakosság számára. Az egészségügyet, az oktatást, a szociális védelmet, a tömegközlekedést, a kulturális javakat, a jogi tanácsadást, az öregségi és rokkantsági nyugdíjakat nyilvános és nonprofit intézményeknek kell biztosítaniuk, s ezzel együtt mindezekért a szolgáltatásokért az állami költségvetésnek kell jótállnia.

2, A közvetlen politikai demokrácia tanácsadói formáinak bevezetése és fejlesztése, amely lehetővé teszi a közös szükségletekről való türelmes döntéshozást, az emberi jogokról és a társadalmi igazságosságról, és mindeközben szembeszáll a politikai képviselet és a szociális állam bürokrazitálódásával. A döntéshozatal során a közösségek, a dolgozók és a „felhasználók” számára biztosítani kell a részvételt, mert csupán azok az intézmények tudják kielégíteni a tényleges szükségleteket, amelyekről mindenki határozott.

3, A gazdasági demokrácia megteremtése. A vállalatok közigazgatási és köztulajdonba vételi joga a foglalkoztatottak alapvető demokratikus joga, hiszen a dolgozóknak a döntéshozatal minden szintjén döntési lehetőséggel kell bírniuk, mind a magán-, mind az állami szektorban.

4, Olyan gazdaságpolitika, amely a teljes foglalkoztatottságra törekszik, valamint szociális és környezeti szempontból olyan fenntartható fejlődés, amely a termelés társadalmi és környezeti feltételein alapszik. A gazdasági prioritások megváltoztatása és ágazati fejlesztés a megújuló energiaforrások, továbbá az energiahatékonyság, a meghatározó természeti források (mint az erdők, a víz, a gabonafélék, a szántóföldek) és az élelmezési önellátás lehetőségének figyelembevételével; mindezzel párhuzamosan progresszív környezetvédelmi adók bevezetése.

5, Teljes foglalkoztatottság és a munkaidő csökkentése. A negyvenórás munkahét a mai termelékenység és automatizáció mellett már indokolatlan a termelésben, ez az egyik fő oka a munkanélküliségnek. A munkaidő olyan mértékű csökkentése mellett foglalunk állást, amely lehetővé teszi a teljes foglalkoztatottságot.

6, A minimálbér összegének növelése, hogy az elérje az átlagkereset minimum 70 százalékát. A társadalmi egyenlőtlenség növekedési irányvonalát az ellenére kell fordítanunk, s meg kell szabnunk a fizetések közti különbségek maximumát.

7, A rendszer szempontjából jelentős bankok átalakítása állami bankokká, a közoktatási rendszer és a közegészségügy mintájára. A bankoknak a köz-, s nem a magánérdeket kell szolgálniuk.

8, Az adópolitika megváltoztatása a progresszív adózás irányában oly mértékben, amely lehetővé teszi a közszolgáltatások minőségének már említett javulását. A jogi személyek jövedelme után és a pénzügyi tranzakciókra adót kell kivetni, csakúgy mint a földtulajdonra és egyéb ingatlanokra, s ennek minden tulajdonosra vonatkoznia kell (beleértve a vallási közösségeket is), akik átlépik a meghatározott jövedelemküszöböt.

 

Magyarra átültette: Kocsis Árpád

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr786622317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ian URIEL · www.lmv.hu/dongiovanni 2014.08.23. 16:34:55

Ugy latom a Porto Allegrei Mozgalom elveire epul!Another World is possible!
en.m.wikipedia.org/wiki/World_Social_Forum

ingyenebed 2014.08.24. 11:43:56

az állami bank mennyi kamatot adna a betétemre? milyen befektetési alapokat árulna? hitelkamatai? csődkockázatot ki viselné? stb.

a dolgozói önigazgatás az hogyan néz ki konkrétan? ki gyakorolja a munkáltatói jogokat? ki dönti el, melyik munkakörben mennyi lenne a fizetés? ki döntene telephelybővítésről, gépbeszerzésről, leépítésről, vagy létszámbővítésről, stb? részvénytársaság hogyan működne? vagy nem is lenne? stb.

mennyi lenne az az ingatlanadó, mekkora vagyontól kezdve kéne fizetni? mekkora lenne az a progresszív jövedelemadó?

ki dönti el mik az emberek szükségletei?

mit jelent a köztulajdonba vételi jog? eccercsak a "társadalom" odamegy a daimler-hez kecskeméten, és aszongya: "hé te daimler, holnap nulla órától te társadalmi tulajdon vagy, vágod?" szuper. és akkor ez mit jelent konkrétan? a társadalom dönti el, melyik típust gyártják a soron? milyen a műszakbeosztás, stb?

hogyan nézne ki ennek a berendezkedésnek az alkotmánya szövegszerűen? az lényeges törvények szövegszerűen (gazdasági törvények, pénzügyi törvények, stb)?

mit jelent az konkrétan, hogy nincs verseny?
egyféle porszívó lesz az üzletben? mert ha kétféle van, akkor azok már versenyben vannak egymással, mivel én csak egyet akarok vásárolni.

nem dönthetem el, hova teszem a pénzem? mert ha eldönthetem, akkor a különböző befektetési lehetőségek, már versenyben is vannak, hiszen választok közülük hozam, kockázat, likviditás stb alapján.

stb, stb, stb.

csak konkrét kézzelfogható dolgokról lehet vitatkozni, elvtársak, ez így egy nagy kalap szoáré.

KisEmberke 2014.08.27. 09:02:49

Egyetértek ingyenebéddel, ez az anyag tényleg igen gyenge. Nem kéne átesni a ló túloldalára, piaci koordinációra szükség van. A baj éppen az, hogy a nagy globális vállalatok miatt a valódi verseny megszűnőben van, olyan tudományos, pénzügyi, szervezeti fölényben vannak a piacon, hogy az már valójában egyre kevésbé piac, szinte lehetetlen új szereplőknek belépni a piacra, pedig ez a valódi piac elengedhetetlen feltétele. A globális vállalatok olyan döntéseket hoznak, amik súlyosan kihatnak az országokra, így a választott társadalmi formációk, például kormányok szerepe, szuverenitása egyre kisebb. Na ezeket a problémákat kell megoldani, valamilyen erős társadalmi felügyelet feltétlenül szükséges ezen vállalatok felett. Egyetértek azzal is, hogy a robotizáció miatt a dolgozók 30-40%-a a következő 20 évben feleslegessé válik, tehát a munkaidő csökkentése elengedhetetlen. Én az oktatást tartom a legfontosabb dolognak; a társadalmi ügyekben tájékozott, a helyi ügyekben a demokráciát megtanuló emberek nélkül nem lehet a közösségi ügyeket működtető mechanizmusokat fenntartani. Demokraták nélkük nincs demokratikus társadalom, más szóvel a közérdek veszett fejsze nyele.