Nem az egyetem van az államért, hanem az állam az egyetemért. Az egyetemi autonómia érték, amelynek a kormány most fejszével esik neki. A kancellária rendszer bevezetése olyan mértékű állami kontrollt jelent, mintha Balog Zoltánnak, aki feltehetően egy autonóm személy a munkáltatója mondaná meg, hogy mire költheti a fizetését.

Oláh Noémi írása. 


r-NORTH-KOREA-UNIVERSITIES-large570.jpg

Kép: Huffington Post

Tegnap nem meglepő módon a parlamenti többség megszavazta a kormány sürgősségi eljárással benyújtott módosító javaslatát, mely többek között a kancellária rendszer bevezetéséről is rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a kormány a felsőoktatási intézmények élére – a rektorok „mellé” – az egyetemek gazdálkodásával foglalkozó menedzsereket óhajt kinevezni, akiket kancellároknak nevez majd. A kormány ezen törekvését sok szempontból, sokan kritizálták már és maguk az érintettek (a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, a Magyar Rektori Konferencia elnöksége és az ELTE Hallgatói Önkormányzata) is aggályosnak tartják az intézkedést.

A kancellária rendszer bevezetését Balog Zoltán, emberi erőforrás miniszter azzal indokolta, hogy „meg kell teremteni a megfelelő viszonyt az egyetemi autonómia és a felelős, hatékony gazdálkodás között.” És mivel az egyetemi autonómia korlátozása önmagában törvénysértő, ezért sebesen átírták hozzá az alaptörvényt is. Azon túl, hogy ez a demokratikus elvek sokadszori megcsúfolása, Balog Zoltán mondata sokat elárul a kormány autonómiával kapcsolatos felfogásáról is. Ez egyrészt az egyetemi vezetők munkájának semmibevételéről és teljes bizalmatlanságról árulkodik, miközben az egyetemi vezetők alapvető kötelessége, hogy a közpénzekről törvényesen rendelkezzenek. Másrészt totális tévút a hatékony gazdálkodás oltárán feláldozni az egyetemi autonómiát, mivel a kormány „hatékonyság” munkacímen végrehajtott reformjai már most is jelentős károkat okoztak mind az oktatásban, mind pedig a magyar társadalomban.

A piaci igényeknek megfelelő felsőoktatás toposza valójában a valóság súlyos félreértelmezésén alapul. Ugyanis egyáltalán nem a felsőoktatás piacra szabása a kizárólagos megoldás arra az észleletre, hogy az „állástalan diplomásokkal ma Dunát lehet rekeszteni”. Sőt, ez a „megoldás” a magyar társadalomszerkezetben csak még nagyobb károkat okoz, ráadásul maga az „észlelet” sem teljesen igaz (statisztikák igazolják, hogy ma Magyarországon felsőfokú végzettséggel könnyebb elhelyezkedni és 107%-os bérprémiummal is jár a középfokú végzettségűekhez képest.Emellett a diplomások jobb körülmények között, egészségesebben és jobb életminőségben élnek).

A „megoldás” egyik részeként a kormány az autonómia korlátozásán túl már így is jelentősen szűkítette a felsőoktatáshoz való hozzáférést. Ennek következtében azonban nagymértékben csökkent a felsőoktatásba jelentkezettek száma, és habár ez idén minimális javulást mutatott az előző évekhez képest, még így is drasztikus a különbség a 2000-res évek tendenciájához viszonyítva. Emellett pedig az utóbbi években a kormány „költséghatékonyság” címén drasztikusan csökkentette a felsőoktatás költségvetési támogatását is. Ez GDP arányosan mindösszesen 4,31 ezreléket jelent, vagyis a támogatás szinte évtizedes mélyponton van. Holott – ahogyan azt az OECD jelentés is megerősítette –, az oktatásra való ráfordítások gazdasági szempontból is megtérülnek. A hozzáférés szűkítése, az autonómia korlátozása és a kiszámíthatatlan, romló gazdasági környezet miatt pedig nagyon erős és hosszútávon rendkívül veszélyes kivándorlási hullám indult el Magyarországról, melynek következtében jelenleg már hatszázezer magyar dolgozik külföldön.

A költséghatékonyság – hamis – ideája felett pedig mostantól a kancellárok, vagyis közvetlenül az állam fog őrködni, az egyetemi autonómia gyakorlati felszámolása árán. Ezzel pedig nem csupán leendő gazdasági, hanem elvi problémák is vannak. Ugyanis az egyetemi autonómia nem egy kivásárolható piaci áru, hanem önmagában érték, mely hozzájárul a társadalmi fejlődéshez. Hiszen az egyetem akkor tud az egész társadalom számára innovatív megoldásokat keresni és kínálni, ha önállóan, a kormány érdekeitől függetlenül működik.

Az egyetem falai között tehát olyan dolgok is létrejöjjenek, amiről az államnak, a politikusoknak fogalmuk sincs. Az igazság keresése és a felfedezés lényege, hogy a hatalmi érdektől függetlenül művelhető csak. „A felsőoktatásban dolgozó kutatóknak feladatuk az igazság keresése, akkor is, ha az a mindenkori kormány politikai nézeteivel ellentétes lehet." Ez azt is jelenti, hogy a felsőoktatási intézmények a kritikus, független értelmiség menedékei is, vagyis a kancellári rendszer bevezetése előrevetíti, hogy a „hatékony gazdálkodás” elsőszámú áldozatai akár a kritikusan gondolkodó oktatók is lehetnek. Ez pedig az oktatás minőségének totális aláásását jelenti, ugyanis az önálló egyetem és a független oktatók a fiataloknak problémaészlelő és elemző képességeket adnak át, melyek elősegítik, hogy a fiatalok olyan kulturális és társadalmi tőkére tegyenek szert, mely hozzájárul a jobb életminőséghez, a társadalmi felelősségvállaláshoz és a politikai tudatossághoz is. Azon túl, hogy az egyetemi autonómia közvetlenül hozzájárul a felsőoktatás nem piacosítható értékteremtéséhez, az egyetemi diploma piaci értékkel is bír, javítja az elhelyezkedési esélyeket. Az egyetemhez való hozzáférés szűkítése ezért aligha lehet tehát megoldás a munkanélküliség gondjaira. Ha az egyetem piaci hatékonyságát akarjuk javítani, akkor abszurd az államosítással, a kontrollal és leépítéssel kezdeni.

Teljesen más tényezők motiválnak tehát egy felsőoktatási intézményt, vagy egy kutatói centrumot, mint a mindenkori kormányt. Vagyis más az érdeke egy rektornak és szükségszerűen más lesz az érdeke a kancellárnak. Éppen ezért tudnak az autonóm egyetemek hatékonyabban és célzottabban bánni a forrásokkal, mint ahogy azt – az akár számukra ellentétes érdekeket képviselő – kormány tenné. Ezért is teljesen kifordított az a szemlélet, mely szerint mivel az állam a fenntartó, csakis a kormány szabhatja meg, hogy hogyan gazdálkodhatnak az egyetemek. Ez már olyan mértékű kontrollt jelent, mintha Balog Zoltánnak, aki feltehetően egy autonóm személy a munkáltatója mondaná meg, hogy mire költheti a fizetését.

Az autonómia jelenti tehát a hatékonyság és működőképesség garanciáit, nem pedig a totális állami kontroll.

Az állam van az egyetemért és nem az egyetem az államért!

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr396463137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

X.Y.Z 2014.07.02. 02:18:29

Ez mind nagyon szép, amit leír a cikk az autonómiáról, csak egy elvi baj van vele. Azt írja gyakorlatilag, hogy az állam tartsa el az egyetemeket, de ne szólhasson bele a gazdálkodásukba. Miféle befektetés ez így? Akkor el kellene dönteni, hogy állami pénzekkel kitömött, államilag irányított egyetemet akarunk, vagy az államtól függetlent. Ha utóbbi, akkor pénzügyileg is minél inkább függetlenedni kell az államtól. Az nem megy, hogy a pénze kell, de ne szóljon bele! Amerikában működik a felsőoktatás minimális állami beavatkozással, itthon is le kéne szakadni az állami csöcsről, akkor nme jönne a kancellár!

Zöld_Dani 2014.07.02. 14:51:41

Most is megvannak az állam szabta keretek, most sem rulettezhetik el a krétapénzt.
Az egyetemek a független értelmiség túlélésének legfontosabb területe, a vak is látja, hogy azok befenyítéséről van szó, nem másról.

Zöld_Dani 2014.07.02. 14:52:35

Arról nem is beszélve, hogy ott van pl a norvég alap, ott se a magyar állam pénzéről van szó, mégis a közpénzek elherdálására hivatkozva akarják kinyírni a független szerveződéseket.

X.Y.Z 2014.07.02. 15:34:49

Szerinted ez a kormány célja, de azt hiszem azt a kormány tudja, mi a célja. A kancellári rendszer kiváltó oka az egyes egyetemeknél felmerült pénzügyi hiány. A Norvég Alap más tészta, ahhoz valóban nincs köze a kormánynak, bár nekem az se szimpatikus ahogyan civil szervezetek szolgálnak ki politikai célokat, mint egyes norvégok támogatta társaság.
Én azonban most elsősorban nem a kormány akartam védeni. Hanem arról írtam, hogy amennyiben a kormány adja a pénzt úgy akármilyen feltételeket szabhat. Sokszor méltánytalan, de gondoljunk bele: ha én pénzt adok egy vállalkozásra, akkor azt szabok feltétlenül, amit csak akarok. Lehet mondani, hogy az adófizetők és nem a kormánytagok joga lenne feltételeket szabni, de gondolom senkinek sem kell magyarázni, hogy az emberek többsége sajnos mennyire értelmiségellenes, szóval ez nem érv. Összességében tehát azt akartam mondani, hogy, ahogyan sok országban, nálunk is minél inkább függetleníteni kellene az államtól az oktatást, és annak finanszírozását is, mert aki a pénzt adja, az szabhatja a feltételeket. Tudom, hogy ez jelenleg még nem kivitelezhető, de törekedni kellene rá. Az ideális viszont az lenne, ha a felsőoktatásban, az egyetemekben egy fillér állami pénz se lenne, és EZÉRT az állam nem szólna, mert nem is szólhatna bele!

Zöld_Dani 2014.07.02. 16:44:47

Szerintem megvan annak a módja, hogy a pazarlást is minimalizáljuk és a politikai kontroll alatt se tartsuk az egyetemeket.
Ha nem lenne állami pénz az egyetemekben, akkor két nagy probléma lenne:
1- a szegényebb diákok nem tudnának egyetemre járni
2- nem "piacképes" - de a társadalom szempontjából baromi fontos szakembereket nem képeznének.
Amúgy köszi, hogy kulturáltan akadékoskodsz :-)

X.Y.Z 2014.07.02. 17:12:30

Én a pazarlás és az állami kontroll minimalizálására a jelenlegi rendszeren belül (!) az lenne a mód, ha ezek a kancellárok nem szólhatnának bele abba, hogy MIT vesz az egyetem (ahogyan tervezik, hogy mindenre engedély kell tőlük), csak abba, hogy MENNYIÉRT.
Csakhogy ahogyan én leírtam szerintem nem minimalizálni kell, hanem meg kell szüntetni az állami beavatkozást az egyetemek életébe. És ehhez igenis meg kell oldani az egyetemek állami pénzek nélküli finanszírozását, különben joggal jöhet mindig elő az állam mindenféle feltételekkel.
1-a szegényebb diákok is tudnának egyetemre járni, úgy, hogy mindenki, mindenki fizetne tandíjat, de mindenki csak annyit, amennyire telik. A kedvezményes helyek keretszámait pedig mondjuk meghatározhatnák azok, akik többet fizetnek.
2-a fenti megoldás a másodikra is szerintem választ ad, hiszen a fenti modellben nincs is állami pénz. Emellett viszont adományok és szponzorok bevonása is jó lenne emellett.
Nem mondom, hogy ez a megoldás, ez csak egy gondolakísérlet inkább. Abban viszont biztos vagyok, hogy az állami finanszírozás és a teljes függetlenség együtt nem megy, szerintem ez logikus.

Zöld_Dani 2014.07.03. 11:03:23

Teljes függetlenség nyilván sose volt - megjegyzem, a magánegyetemek sem függetlenek teljesen, a CEU-ra is vonatkoznak a magyar törvények, és azt rebesgetik, ők is kapnak rövidesen kancellárt.
De a politikai tisztek kinevezése (akiknek messze nem csak arra lesz joguk amit te írsz) nyilvánvalóan teljesen másról szól.

X.Y.Z 2014.07.04. 13:00:07

A törvények persze, hogy vonatkoznak rá, de nem szabadna, hogy a politika irányítsa az egyetemeket. Vagy akkor: ne jobban most "államiba" se, mint a magánegyetemekébe.
Azt még egyszer elmondom: SZERINTEM amíg egy egyetem állami támogatást kap, nem függetlenítheti magát az államtól, mert mindenütt úgy van, hogy a szponzor, a részvényes, aki a pénzt adja, az diktálhat...