Flickr-ChristopherMichel.jpg"Segélyvonalasként minden egyes ügyeletkor, minden egyes hívásban vagyok egyszerre az itt és mostban, hallgatva az embert, aki megtisztel a bizalmával, és egy olyan feminista hagyományban, amely részének lenni megtiszteltetés." 

Egy feminista segélyvonal önkéntesének teoretizált személyes tapasztalatai.

Lóránd Zsófia írása.

Fotó: Flickr/ Christopher Michel

A nők elleni erőszak áldozatainak, túlélőinek szóló segélyvonalak a hatvanas években újjáéledő, ún. második hullámos észak-amerikai feminista mozgalom eredményei. Sokféleképp megkerülhetetlen a mozgalom nagy antagonosztikus kérdéseinek kereszteződésében:* a feminista mozgalom terméke, ám annak alapvetően fehér és középosztálybeli résztvevői hozták létre. Miközben alapelvei között az egyik legfontosabb, hogy a nők elleni erőszak áldozatává válásától sem osztály-, sem etnikai hovatartozás nem véd meg, és módszertanában szigorúan kéri számon a minden hívónak kijáró tiszteletet és bizalmat. A tapasztalat szubjektivitása és a szaktudás objektivitása is egymásba játszik itt, a NaNE segélyvonalhoz hasonló vonalak az egyes hívásokból kapott tapasztalat alapján fejlesztik módszereiket és elméleti-ideologóai állásfoglalásukat. Ez alapján igyekszünk jobban segíteni, és ez alapján követelünk, kérünk, javasolunk változtatást a törvénykezésben, az ellátórendszerben, a végrehajtási protokollokban. Segélyvonalasként minden egyes ügyeletkor, minden egyes hívásban vagyok egyszerre az itt és mostban, hallgatva az embert, aki megtisztel a bizalmával, és egy olyan feminista hagyományban, amely részének lenni megtiszteltetés.

 A sisterhood a nők közötti szolidaritás gondolata, amely a hatvanas évektől új színekben újjáéledő feminista mozgalomnak és maguknak a segélyvonalaknak is meghatározó alapvelve. A segélyvonalakat alapító, azokon dolgozó középosztálybeli nők segíteni akarnak, miközben hozzá kell tenni, hogy bizonyos értelemben igenis úri huncutság havi 10 és 40 óra közötti időt elönkénteskedni. Még ha mindenki részéről nagy befektetés is ez, például este 10-ig ügyel, utána megy haza Erzsébetre, majd reggel 8-ra egy budai gimibe tanítani, vagy a haza Angyalföld, de otthon négy gyerek várja. Egyelőre gyerektelen, kötetlen munkaidőben dolgozó egyetemen kutatóként nekem kényelmesebb a helyzetem. Segíteni, ezt a szolidaritást felvállalni azonban nem csak így lehet: hosszú, lassan készülő, de sürgősen megírandó története van a legszegényebb, legelnyomottabb nők közti egymásnak nyújtott támogatásnak és segítésnek. Ezt a vonalról is tudjuk, és ezt a vonalon is kell tudnunk.

A segélyvonalas beszélgetés fura transzfigurációja a sisterhoodnak. Erre a számomra egyik legszemléletesebb, egyben legkedvesebb példa, ahogy megkönnyebbülten tudunk összenevetni a kistelepülésen, devizahitellel terhelt, eladhatatlan házban élő nyugdíjas nővel, egyszerűen a közös tudástól és egymás értésétől megkönnyebbülve. Csakhogy utána letesszük, ő marad abban a házban azzal az emberrel, én nem ott vagyok. A dinamós szerkesztők a személyes tapasztalatomról kérdeztek. Illetve, első körben, ahogy én értettem, és ez kicsit zavarba is hozott, a máskor nem hallott hangok megszólaltatását emlegették. Utána konkretizálódott picit azzal a kérdéssel, hogy milyen egy beszélgetés a vonalon. Erre röviden könnyű felelni: sokféle. Sokféle hívó van. Az erőszak azonban hátborzongatóan ugyanúgy működik. A bántalmazás annyira nem magánügy, hogy az orrunk előtt zajlik a boltban, a munkahelyen, az óvodai öltözőben. A pletykalapok címoldalán olvassuk a heti egy, bántalmazó partnere által meggyilkolt magyar nő halálhírét. Ha akarjuk, ha nem, a címlapok minden hirdetőoszlopról az arcunkba nyomulnak. Csak ki kell nyitni a szemünket, fülünket, ha nehéz is. A segélyvonalas beszélgetésen ezeket halljuk meg: elhisszük, kibontjuk, megerősíteni igyekszünk, és keressük az erőforrásokat, amelyek elérhetőbbé teszik a biztonságos életet.

Amikor elkezdtem ügyelni, néhány alkalom után döbbenten kérdeztem, hogy ezt mégis hol tanulják ezek a férfiak? Honnan tudják ugyanúgy felépíteni a kapcsolatot, hogy abból majdnem lehetetlen legyen kiutat találni a bántalmazott félnek? A romantikus udvarlástól a gyors elköteleződésen át az elszigetelésig, majd az ezt követő szóbeli, érzelmi, gazdasági, szexuális és egyéb, enyhébb és brutális fizikai erőszakig mintha pontos instrukciók alapján jutnának el. Erről eszembe jut egy frissen képzett önkéntesjelölt, aki már beszélt hívókkal, de nem mondta el a bántalmazás természetrajzát: ez az egy hiányossága volt addigra majdnem kifogástalan segítő beszélgetéseinek. Megkérdeztem, miért nem teszi. Kiderült, attól fél, nem értik meg a hívók, mert neki ez már túlságosan elméleti kérdés. Végiggondolva az addigi összes beszélgetésemet a hívóinkkal, rájöttem, hogy a tapasztalat mást mutat: valóban összetett modellről beszélünk, amely mindenféle társadalmi berendezkedések és folyamatok eredménye, de a hívóink ezt értik. Mindegyik. Mert ebben élnek, és amikor elmondom nekik, mi ez a folyamat, amely lehetővé teszi és fenntartja a bántalmazást (alapolvasmány erről a NaNE Miért marad? füzete) egyszerre felháborító és felszabadító a számukra, mennyire illeszkedik az őket érő bántás a rendszerbe. Itt ér össze a szaktudás és a személyes élmény. A visszajelzés, hogy nem az ő hibájuk. A bántalmazás a bántalmazó felelőssége.

Nem minden hívás jó, nekem, a hívónak, esetleg egyikünknek sem. Nem mindegyik sikerül, miközben remélem, hogy ez a ritkább. És van, hogy nem tudunk segíteni. Majdnem semmit. Mert élelemre sincs pénze. Mert a fejlődési rendellenességei miatt súlyosan fogyatékos 20 éves gyerekével nem fogadja be az anyaotthon. Mert pikkel rá a polgármester, és ezért az egész falu, de közös az egyébként is eladhatatlan ház. Ezeket mi sem oldjuk meg. Nem tudunk mindenkinek és mindenben segíteni. Néha azt gondolom, hogy ha tényleg minden alkalommal megpróbálnám átélni, miben él az a hívó, akivel épp beszélek, a magyar állam áltan nyújtott lehetőségek szűkösségének ismeretében egyszerűen megőrülnék.

Erről mindig eszembe jut egy pódiumbeszélgetés a Spinoza Házban, amelyen már nanésként vettem részt. A beszélgetés végén lehetett kérdezni, és felállt egy nő a hallgatóságban, aki elmesélte, hogy évek óta élt bántalmazó házasságban, amikor úgy döntött, felhív bennünket. Döbbenten tapasztalta, hogy mi ezen a vonalon arról beszélünk neki, hogy a rendőrségnek dolga ugyan kimenni, de lehet, hogy nem fog, és ha ki is megy, a bántalmazó férfi bosszújától hosszú távon lehet, hogy nem védik meg. A távoltartási törvényt vagy ismerik és alkalmazzák a lakóhelyén, vagy nem. Az utóbbi esetben mi sem tudunk segíteni. Hogy nekünk nincs saját menedékházunk, próbálja meg az anyaotthonokat és a krízisközpont menedékeit, ám ezekben is kevés a hely, sokszor várólistára kerül az ember. Elmondta a megszólaló, hogy milyen volt neki a sok negatívumot hallgatni, hogy ezek után végképp úgy gondolta, a NaNE semmire sem jó. Én ültem a színpadon, egy nézőtérnyi ember bámult, terveztem a mondókámat, persze vannak válaszaim, igyekeztem ezeket összerendezni. Szerencsére ezalatt a volt hívónk tovább beszélt: amikor éppen azt hitte, hogy innen sem kap segítséget, elhangzott egy mondat, amely erőt adott neki ahhoz, hogy kilépjen a bántalmazó kapcsolatából, elváljon a férfitől, elköltözzön egy másik városba és új életet kezdjen. Azt mondtuk neki, hogy ő nagyon erős. Erre a mondatra gondolt, és ez adott neki további erőt a kilépéshez és az újrakezdéshez. A közben eltervezett mondókámat szépen áthúztam a fejemben, és megköszöntem a volt hívónak, hogy megosztotta ezt a közönséggel. Most, és sok esti ügyelet előtt is köszönöm neki.

 

Lóránd Zsófia

eszmetörténész, a NaNE önkéntese

 

NaNE Segélyvonal bántalmazott nőknek és gyerekeknek: 06-80-505-101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22 óráig)www.nane.hu

Patent Egyesület jogsegélyszolgálata: 06-70-252-52-54 (szerda: 16-18 , csütörtök: 10-12 óráig) www.patent.org.hu

Segélyvonal a szexuális erőszak áldozatainak, a KERET Koalíció segélyvonala: 06-40-630-006 (hétfő: 10-14, szerda: 14-18 óráig, péntek: 10-14 óráig) www.keretkoalicio.blogspot.com

Abortuszvonal (az abortusz kapcsán jogi vagy etikai problémát tapasztaló nőknek): 06-30-982-54-69 (szerda: 14-18 óra között) www.abortusz.info/info/abortuszvonal

Nők Joga honlap www.nokjoga.hu

 

* Van-e univerzális női tapasztalat; alulról szerveződő-e a feminista mozgalom, ha a középosztályból indul; mi fontosabb, az egyéni tapasztalat vagy az elméletek és a kutatások eredményei; nagyon röviden: ki mondja meg, mi kell a nőknek.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr486240164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

inkvisitor 2014.06.04. 13:14:43

@maxval a gondolkodó birca: A feminizmus nagyon is hasznos dolog, amíg józanul van kezelve. Sajnos a genetika jóvoltából akárhogyan erősködnek, a két nem különböző kvalitásokkal bír. A férfiak és a nők a törzsfejlődés során némileg eltérő szerepekre specializálódtak, és ez megmutatkozik a mindennapi életben. A konfliktusokat a férfiak hajlamosabbak erőszakkal megoldani, a nők a verbális módszereket részesítik előnyben. Emiatt a nők sokkal érzékenyebben reagálnak a szóbeli támadásokra, olyan megjegyzéseken is rágják magukat, amiket egy férfi észre sem vesz. Ugyanakkor sokkal több energiát vesz igénybe az, hogy egy férfi ne "izomból" reagáljon le otthoni konfliktusokat.

Szelid sunmalac 2014.06.04. 13:26:51

@inkvisitor: Nem teljesen ertek egyet. A verbalis eroszak is eroszak.
Szogezzuk le, a posztolot es tarsait tisztelem, becsulom, szukseg van rajuk, aki nokkel eroszakoskodik az egy barom es buntetest erdemel.
Mindazonaltal ahogy majdnem megfogalmaztad, az eroszak nem csak fizikai lehet, es errol joval kevesebb szo esik. Arrol meg aztna meg kevesebb, hogy forditottan, tehat noi oldalrol mennyi verbalis eroszak tortenik az otthonokban. Kezdve az allando "szapulastol", a lelki terroron at rengeteg vallfaja van, amit szinte soha sehol, semelyik ferfi nem mond el senki masnak. A nok pedig ezt tudjak es igen gyakran vissza is elnek vele. Ha bemesz egy atlag kocsmaba, az ott ulo ferfiak jelentos resze bizony otthonrol menekul, az asszony elol. Aztan mikor osszeomlik, es a vegso modon reagal (pl. meguti a not), akkor bizony a hirekben (meg a segelyvonalakon) mar csak az csapodik le, hogy ferfi volt eroszakos, mig az eveken at huzodo hattertortenet valahogy elsikkad.

inkvisitor 2014.06.04. 13:34:54

PS.:
Saját tapasztalatom szerint a napközbeni frusztrációt a női nem verbális úton, rosszabb esetben szóbeli veszekedések provokálásával hajlamosabb levezetni, a férfiaknál ez inkább fizikai tevékenységgel történik. Hogy milyen tevékenységgel, az egyénfüggő. Elvonulástól kezdve sporton/kertimunkán és kocsmázáson át egész az asszonyverésig.
Tapasztalat szerint minél fáradtabb vagyok fizikailag/mentálisan, annál jobban kell figyelnem az agresszív válaszok kerülésére, illetve átirányítására. Némi plusszmunkát igényel, de a másokkal szembeni fizikai erőszak egész jól átirányítható élettelen tárgyakra, pl bokszzsák, favágás vagy ha nincs más, egy jó nagy séta. Érdekes módon, az ilyen eseteknél pihenés után sokszor nem igazán lehet érteni, miért volt idegesítő az adott helyzet.

Szelid sunmalac 2014.06.04. 13:40:39

@-JzK-: Kosz! Bar ezt most egy komment miatt kicsit necces elolvasnom, leven munkaido. Osszefoglalnad, hogy mit szerettel volna mondani ezzel a linkkel?

Szelid sunmalac 2014.06.04. 13:43:35

@inkvisitor: Szimpla stressz. Viszont ha tudod, hogy otthon megerto es kellemes kornyezet var, akkor eleve mar a tudat megszabadit a stressztol mire hazaersz, ezert aztan otthon nyugodtabb leszel. Kvazi ongerjeszto a folyamat.
Amugy meg hova az istennyilaba vagjak annyi fat? Hat ki fogja azt elpakolni?!

Deepblue Noir (törölt) 2014.06.04. 13:50:57

nincs univerzális női tapasztalat. a kapitalizmus mindkét nemet befolyásolja, itt kár a nemi különbségeket erőltetni, ezen túl meg osztályhelyzet,lakóhely, személyiség stb. összességében fontosabb mint a nem, persze biztos meg lehet magyarázni, ha valaki akarja, hogy a borsodi nyomornegyedben élő férfi és nő, az alföldi kisvárosban élő hipermarketben dolgozó férfi és női eladó messzebb van egymástól, mint
a fent említett nők és egy konzervatív beállítódású fővárosi cégvezető hölgy, vagy éppen egy magát jómódú üzletember barátjával eltartató fiatal plázalány, csak hát ezek a magyarázatok annyira erőltetettek lennének, hogy szerintem most már kár fáradni vele, ami egykoron korszakos jelentőségű volt, mára eljárt felette az idő.

Deepblue Noir (törölt) 2014.06.04. 13:53:11

a feminizmus meg annyira tág értelmű, hogy szinte jelentés nélküli (valamilyen értelemben minden liberális feminista), a radikális feminizmus meg inkább betegségnek tűnik, mint értelmes, tisztességes mozgalomnak.

inkvisitor 2014.06.04. 14:17:11

@Szelid sunmalac: Nem tagadom, a női erőszak igenis létezik, csak arról nem lehet látleletet vetetni, és egy férfi bizony nem fogja bevallani egy másiknak, hogy az asszony folyton szidja, szapulja vagy csak szimplán elégedetlenkedik, mert a barátnője/ismerőse/szomszédja vett/kapott valamit, vagy éppen olyan helyre ment nyaralni, ahol ő nem volt. Érdekes módon ,amikor visszakérdezek, hogy az egész "csomagot" átvenné-e, akkor általában elhallgat, vagy hirtelen témát vált. Viszont ilyenkor mindig akad valami amit elő lehet venni. Mikor pedig a folyamatos kerepelés után az ember már türelmét vesztve felemeli a hangját, megint ő van megsértődve, hogy miért kiabálok folyton. Verbális csaták terén a férfiak általában ugyanakkora hátrányban vannak, mint a nők fizikai erőszak terén.

inkvisitor 2014.06.04. 14:36:20

@Szelid sunmalac: Nálam U alakú a bokszzsák :)

Deepblue Noir (törölt) 2014.06.04. 15:34:31

előbb-utóbb, legalábbis a felsőbb rétegek számára, elérhető lesz a nem megváltoztatása.
egyéb lehetőségekről nem is beszélve. egy ilyen, "poszthumán" világban mi lesz a feminizmus értelme, most mindenféle bölcsész cyberfantáziálst nem ideértve, mert az azért komolytalan.