Szocialisták a Szoborparkban
2014.05.10. 11:45
Úgy látja a Horváth Csaba-Szanyi Tibor megújulási egység, hogy a kádári „kommunizmus” és a munkásmozgalom hagyományára emlékeztető szobrok mellett van a helye a német megszállás makettjének és szobrának is. Ez annak ékes bizonyítéka, hogy ők a Szoborparkra tényleg úgy tekintenek, mint valami emlékezetpolitikai Disneyland.A szoborparki fejetlenséget csak tetézi a sajtótájékoztató-páros. A Szoborpark ugyanis nem csak a káosz emlékezetpolitikájának és a puffogtató kilencvenes évekbeli antikomcsizás eredményének a tere, hanem egyben a munkásmozgalom teljesítményének, szellemének és ikonjainak köztéri porszívózása, egyúttal a kádári legitimációs rítusok és szobrok egy kalap alá pakolása a munkásmozgalom emlékezetre méltó teljesítményével együtt.
Dragomán Zsolt írása.
A szocialisták szellemessége nem ismer határokat, annál inkább történelemismeretük és emlékezetpolitikai érzékenységük. Annak határai látszanak egy-egy sajtóközleményből, az üresség fokozataiból. Tegnap magasabb sebességre kapcsolt a lehetetlenség: Szanyi Tibor a párt EP-listavezetője és Horváth Csaba a párt főpolgármester-jelöltje együttesen bizonyították, hogy az emlékezetpolitikából bár többet értenek, mint egy hetedikes, de kevesebbet, mint egy érettségiző. Azzal a nagy, szellemes és „médiaképes” ötlettel álltak elő, hogy a német megszállás áldozatainak emlékművét – pontosabban annak mását – kiviszik oda, „ahova az való”, azaz szimbolikusan elhelyezik a Szoborparkba. Mindezt az Európa Nap apropóján – tudjuk, ilyenkor a békére és a párbeszédre szokás hivatkozni. Ezt aztán jól kitalálták, hűha. Horváth Csaba iszonyat komolyan a kamerába: „olyan vezetés kell, amely a jövő tervezését, és nem a múlt értelmezését tűzi ki célul.” Szerintünk meg a múlt értelmezésének elmaradása és a szocialistákra jellemző amnéziapolitika jelentősen járultak hozzá ahhoz, hogy a történelemmel a NER teoretikusai azt csinálhassanak, amit csak akarnak.
De vissza a Szoborparkba – mint a vicc, hogy eddig is arról beszéltünk, haha. Úgy látja a Horváth Csaba-Szanyi Tibor megújulási egység, hogy a kádári „kommunizmus” és a munkásmozgalom hagyományára emlékeztető szobrok mellett van a helye a német megszállás szoborának is. Ez annak ékes bizonyítéka, hogy ők a Szoborparkra tényleg úgy tekintenek, mint valami emlékezetpolitikai Disneylandre. Holott a Szoborparkkal már önmagában is vannak olyan gondok, amelyek már akkor, 1991-ben is alaposabb továbbgondolást igényeltek volna. György Péternek adjuk át a szót: „Azt a kérdést, hogy miként lehet különbséget tenni egy köztéri alkotás esztétikai jelentése és politikai használata, művészettörténeti és dokumentumértéke között, 1991-ben gyorsan és egyszerűen, tehát durván kellett megválaszolni. Így a politikusok - többpárti konszenzussal és némi értelmiségi segítséggel - megírták a városból eltüntetendő köztéri szobrok listáját. Ma is vitatható, hogy miért került egymás mellé - például - a spanyolországi nemzetközi brigádok magyar harcosainak emlékműve, Makrisz Agamemnon 1968-ban, a Honvéd téren felállított alkotása és Kerényi Jenő 1951-es, a Budaörsi úton emelt Osztapenko-szobra. Makrisz Agamemnon művénél esztétikai értelemben silányabbat ma is százszámra találhat a városlakó; ami politikai jelentését illeti, a spanyolországi nemzetközi brigádokban sok tisztességes és naiv baloldali magyar harcolt - még ha ott sötétlik is köztük Gerő Ernő árnya. Az Osztapenko-szobor pedig már 1991-ben is klasszikus példája volt azon köztéri műveknek, melyek rég elvesztették politikai jelentésüket, s ily módon ártalmatlanná válva városi ikonná lettek, egyszerű földrajzi igazodási ponttá. A két köztéri alkotás esztétikai minősége, politikai jelentése, urbanisztikai használattörténete is más volt, s csupán azért vándorolt mindkettő a Szoborparkba, mert a történeti idő egy pontján az épp uralkodó elit nem kívánta meglátni a különbségeket köztük. A kommunizmus nyilvános emlékezetének eltüntetése 1991-ben aktuálpolitikai kérdés volt, a Lenin-emlékmű értelmezhetetlen vagy tűrhetetlen volt a városlakók, a politikai változást boldogan átélők tömegeinek. A lista ezért egyetlen ma is értelmezhető osztályozási elvet őriz: a korszak hisztérikus antikommunizmusának operettradikalizmusát.”
Mélyi József így: „ A Szoborpark létrehozásával, úgy gondoltuk – ellentmondásos módon ugyan -, de esetleg tisztázhatóvá válik viszonyunk a múltunk egyik szeletéhez. Aztán be kellett látnunk, hogy mindez jóval keservesebb folyamat, amely talán a lehető legrosszabb irányba haladt. Kiderült, hogy a Szoborpark is közös lebutított emlékezetünk része – nem igazi emlékezet, nem is valódi felejtés, csupán díszlet.”
A szoborparki fejetlenséget csak tetézi a sajtótájékoztató-páros. A Szoborpark ugyanis nem csak a káosz emlékezetpolitikájának és a puffogtató kilencvenes évekbeli antikomcsi csúzlizás eredményének a tere, hanem egyben a munkásmozgalom teljesítményének, szellemének és ikonjainak köztéri porszívózása, egyúttal a kádári legitimációs rítusok és szobrok egy kalap alá pakolása a munkásmozgalom emlékezetre méltó teljesítményével.
Igen, ezzel azt mondtuk, hogy számos olyan szobor van a Szoborparkban, amelyeknek mai köztéren lenne a helyük, és számos olyan szobor van, ami a legjobb helyen van ott. Azt azonban, hogy ezek mellé a német megszállás emlékművét is betegyük, az csak egy szocialista politikusnak juthat eszébe.
Az, hogy a kommunista kor vállalhatatlan emlékei, pontosabban reprezentációi egy helyen, térben csücsüljenek a német megszállási emlékművel, azaz hogy utóbbit előbbiek mellé tegyük be, hogy azok aztán együtt legyenek, az nem más, mint a Terror Háza 2.0, csak éppen szobrokkal – annak minden hibájával, és nem erényével. S akkor nem beszéltünk azon szobrok „megalázásáról”, amelyeknek tényleg a köztéren lenne a helyük. Hangsúlyozzuk: utóbbiak alatt nem a Lenin-szobrokat és egyéb monumentalitásukban inkább infantilis államszocialista legitimációs szobrokat értjük.
De milyen baloldal az, amely még a saját hagyományát sem ismeri?! Már amennyiben lenne neki. De nincs. Így már minden világos.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
TamasGM 2014.05.10. 21:55:49
♔bаtyu♔ 2014.05.11. 13:28:48
- Kijöttem nosztalgiázni.
- És még hazamegy Kovács elvtárs?
vakapad 2014.05.11. 15:07:14
1./ Annakidején nem köllött vóna minden szobrot odavinni, merazcsak hisztérizmusból történt (ez a mellékszál).
2./ A komcsik mámegin hülyeséget beszélnek (ez a fő mondenivaló).
Grat.
Gunboat-Diplomat 2014.05.11. 15:22:57
Ja, Hitler is milyen frankó autópályákat építetett, mi?
Mikor pusztultok már ki, gyilkosmosdató, hulladék komcsik?
Moin Moin 2014.05.11. 16:13:12
"...ha a klasszikus, XIX. század végi és XX. század eleji magyar baloldaliságot, munkásmozgalmat vizsgáljuk meg, akkor azonnal szembeötlik egy jelenség: a mozgalom vezetőinek zöme nem magyar eredetű: többségük német-osztrák származású családok sarja, utánuk (na, igen…) a zsidók következnek és csupán az „alapító atyák” töredéke a magyar2… Ez pedig nem jelent mást, mint hogy a kiegyezést követően létrejött magyar baloldal tulajdonképpen nem is a magyar társadalomban, hanem csupán annak egy „speciális szegmensében” született meg és fejlődött ki. Ez a szegmens sem a magyar mentalitást hordozta, hanem „idegen”, kifejezetten kooperatív mintákat. (Megjegyzendő, hogy a munkásság igen jelentős része is éppen német, osztrák, esetleg cseh származású volt, így a „munkásközegek” sem a jellegzetes, közbizalmatlan, negatív történelmi tapasztalataik miatt alapvetően passzív magyar életfelfogással voltak átitatva.)
A magyar baloldalon ez az erős önszervező képesség egészen a második világháborúig megvolt: létezett és komoly támogatottsággal bírt a szociáldemokrácia. Ez a magyar munkásság „saját fejlesztése”3 volt, nem pedig – mint a későbbi, szocialista korszakban – „államilag elrendelt”, felülről irányított, mesterséges konstrukció, amelynek vajmi kevés köze volt a magyar nép valóságos gondolatvilágához és társadalmi elképzeléseihez." (Id.: progressziv.blog.hu/2013/06/18/miert_nincs_itt_ellenzek_967 )
Egyébként éppen TGM írta meg a magyar munkásmozgalom és baloldal "idegen" mivoltát ebben az itt is megjelent írásában: dinamo.blog.hu/2014/05/07/mar_megint_magyarzsidomagyar
Utolsó kommentek