Szocialisták a Szoborparkban

2014.05.10. 11:45

Memento_Park.jpg

 

Úgy látja a Horváth Csaba-Szanyi Tibor megújulási egység, hogy a kádári „kommunizmus” és a munkásmozgalom hagyományára emlékeztető szobrok mellett van a helye a német megszállás makettjének és szobrának is. Ez annak ékes bizonyítéka, hogy ők a Szoborparkra tényleg úgy tekintenek, mint valami emlékezetpolitikai Disneyland.A szoborparki fejetlenséget csak tetézi a sajtótájékoztató-páros. A Szoborpark ugyanis nem csak a káosz emlékezetpolitikájának és a puffogtató kilencvenes évekbeli antikomcsizás eredményének a tere, hanem egyben a munkásmozgalom teljesítményének, szellemének és ikonjainak köztéri porszívózása, egyúttal a kádári legitimációs rítusok és szobrok egy kalap alá pakolása a munkásmozgalom emlékezetre méltó teljesítményével együtt.

Dragomán Zsolt írása.

 

A szocialisták szellemessége nem ismer határokat, annál inkább történelemismeretük és emlékezetpolitikai érzékenységük. Annak határai látszanak egy-egy sajtóközleményből, az üresség fokozataiból. Tegnap magasabb sebességre kapcsolt a lehetetlenség: Szanyi Tibor a párt EP-listavezetője és Horváth Csaba a párt főpolgármester-jelöltje együttesen bizonyították, hogy az emlékezetpolitikából bár többet értenek, mint egy hetedikes, de kevesebbet, mint egy érettségiző. Azzal a nagy, szellemes és „médiaképes” ötlettel álltak elő, hogy a német megszállás áldozatainak emlékművét – pontosabban annak mását – kiviszik oda, „ahova az való”, azaz szimbolikusan elhelyezik a Szoborparkba. Mindezt az Európa Nap apropóján – tudjuk, ilyenkor a békére és a párbeszédre szokás hivatkozni. Ezt aztán jól kitalálták, hűha. Horváth Csaba iszonyat komolyan a kamerába: „olyan vezetés kell, amely a jövő tervezését, és nem a múlt értelmezését tűzi ki célul.” Szerintünk meg a múlt értelmezésének elmaradása és a szocialistákra jellemző amnéziapolitika jelentősen járultak hozzá ahhoz, hogy a történelemmel a NER teoretikusai azt csinálhassanak, amit csak akarnak.

De vissza a Szoborparkba – mint a vicc, hogy eddig is arról beszéltünk, haha. Úgy látja a Horváth Csaba-Szanyi Tibor megújulási egység, hogy a kádári „kommunizmus” és a munkásmozgalom hagyományára emlékeztető szobrok mellett van a helye a német megszállás szoborának is. Ez annak ékes bizonyítéka, hogy ők a Szoborparkra tényleg úgy tekintenek, mint valami emlékezetpolitikai Disneylandre. Holott a Szoborparkkal már önmagában is vannak olyan gondok, amelyek már akkor, 1991-ben is alaposabb továbbgondolást igényeltek volna. György Péternek adjuk át a szót: „Azt a kérdést, hogy miként lehet különbséget tenni egy köztéri alkotás esztétikai jelentése és politikai használata, művészettörténeti és dokumentumértéke között, 1991-ben gyorsan és egyszerűen, tehát durván kellett megválaszolni. Így a politikusok - többpárti konszenzussal és némi értelmiségi segítséggel - megírták a városból eltüntetendő köztéri szobrok listáját. Ma is vitatható, hogy miért került egymás mellé - például - a spanyolországi nemzetközi brigádok magyar harcosainak emlékműve, Makrisz Agamemnon 1968-ban, a Honvéd téren felállított alkotása és Kerényi Jenő 1951-es, a Budaörsi úton emelt Osztapenko-szobra. Makrisz Agamemnon művénél esztétikai értelemben silányabbat ma is százszámra találhat a városlakó; ami politikai jelentését illeti, a spanyolországi nemzetközi brigádokban sok tisztességes és naiv baloldali magyar harcolt - még ha ott sötétlik is köztük Gerő Ernő árnya. Az Osztapenko-szobor pedig már 1991-ben is klasszikus példája volt azon köztéri műveknek, melyek rég elvesztették politikai jelentésüket, s ily módon ártalmatlanná válva városi ikonná lettek, egyszerű földrajzi igazodási ponttá. A két köztéri alkotás esztétikai minősége, politikai jelentése, urbanisztikai használattörténete is más volt, s csupán azért vándorolt mindkettő a Szoborparkba, mert a történeti idő egy pontján az épp uralkodó elit nem kívánta meglátni a különbségeket köztük. A kommunizmus nyilvános emlékezetének eltüntetése 1991-ben aktuálpolitikai kérdés volt, a Lenin-emlékmű értelmezhetetlen vagy tűrhetetlen volt a városlakók, a politikai változást boldogan átélők tömegeinek. A lista ezért egyetlen ma is értelmezhető osztályozási elvet őriz: a korszak hisztérikus antikommunizmusának operettradikalizmusát.

Mélyi József így:  A Szoborpark létrehozásával, úgy gondoltuk – ellentmondásos módon ugyan -, de esetleg tisztázhatóvá válik viszonyunk a múltunk egyik szeletéhez. Aztán be kellett látnunk, hogy mindez jóval keservesebb folyamat, amely talán a lehető legrosszabb irányba haladt. Kiderült, hogy a Szoborpark is közös lebutított emlékezetünk része – nem igazi emlékezet, nem is valódi felejtés, csupán díszlet.

A szoborparki fejetlenséget csak tetézi a sajtótájékoztató-páros. A Szoborpark ugyanis nem csak a káosz emlékezetpolitikájának és a puffogtató kilencvenes évekbeli antikomcsi csúzlizás eredményének a tere, hanem egyben a munkásmozgalom teljesítményének, szellemének és ikonjainak köztéri porszívózása, egyúttal a kádári legitimációs rítusok és szobrok egy kalap alá pakolása a munkásmozgalom emlékezetre méltó teljesítményével.

Igen, ezzel azt mondtuk, hogy számos olyan szobor van a Szoborparkban, amelyeknek mai köztéren lenne a helyük, és számos olyan szobor van, ami a legjobb helyen van ott. Azt azonban, hogy ezek mellé a német megszállás emlékművét is betegyük, az csak egy szocialista politikusnak juthat eszébe.

Az, hogy a kommunista kor vállalhatatlan emlékei, pontosabban reprezentációi egy helyen, térben csücsüljenek a német megszállási emlékművel, azaz hogy utóbbit előbbiek mellé tegyük be, hogy azok aztán együtt legyenek, az nem más, mint a Terror Háza 2.0, csak éppen szobrokkal – annak minden hibájával, és nem erényével. S akkor nem beszéltünk azon szobrok „megalázásáról”, amelyeknek tényleg a köztéren lenne a helyük. Hangsúlyozzuk: utóbbiak alatt nem a Lenin-szobrokat és egyéb monumentalitásukban inkább infantilis államszocialista legitimációs szobrokat értjük.

De milyen baloldal az, amely még a saját hagyományát sem ismeri?! Már amennyiben lenne neki. De nincs. Így már minden világos.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr156146640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TamasGM 2014.05.10. 21:55:49

Kitűnő írás! 100%-ig igaz. Ez igen! Grat. TGM

♔bаtyu♔ 2014.05.11. 13:28:48

2 szocialista (egy öreg, kemény veszélyes komcsi és egy liberálissá vedlett fiatalabb) találkozik a Szoborparkban. - Jónapot Kovács elvtárs, szólítja meg a fiatalabb az öreget, mi járatban vagyunk itt?
- Kijöttem nosztalgiázni.
- És még hazamegy Kovács elvtárs?

vakapad 2014.05.11. 15:07:14

Két dolgot hámoztam ki belőle:

1./ Annakidején nem köllött vóna minden szobrot odavinni, merazcsak hisztérizmusból történt (ez a mellékszál).

2./ A komcsik mámegin hülyeséget beszélnek (ez a fő mondenivaló).

Grat.

Gunboat-Diplomat 2014.05.11. 15:22:57

"a kádári legitimációs rítusok és szobrok egy kalap alá pakolása a munkásmozgalom emlékezetre méltó teljesítményével együtt"

Ja, Hitler is milyen frankó autópályákat építetett, mi?

Mikor pusztultok már ki, gyilkosmosdató, hulladék komcsik?

Moin Moin 2014.05.11. 16:13:12

A "létező baloldal" azért nem ismeri a saját hagyományait, mert nem annak a munkásmozgalomnak és baloldalnak a leszármazottja, utóda, amelynek (ahogy fogalmazol) "emlékezetre méltó teljestményei" voltak. A mai magyar "pártbaloldal" (MSZP és klónjai) valójában a magyar munkásmozgalom XIX. sz. végi hagyományaitól és szerveződésétől "függetlenül", sőt, kifejezetten azzal szemben a 2. vh. után szovjet mintára és befolyással létrehozott "idegen képződmény" ilyen-olyan utóda. Egy korábbi posztunkban így fogalmaztuk meg ezt:

"...ha a klasszikus, XIX. század végi és XX. század eleji magyar baloldaliságot, munkásmozgalmat vizsgáljuk meg, akkor azonnal szembeötlik egy jelenség: a mozgalom vezetőinek zöme nem magyar eredetű: többségük német-osztrák származású családok sarja, utánuk (na, igen…) a zsidók következnek és csupán az „alapító atyák” töredéke a magyar2… Ez pedig nem jelent mást, mint hogy a kiegyezést követően létrejött magyar baloldal tulajdonképpen nem is a magyar társadalomban, hanem csupán annak egy „speciális szegmensében” született meg és fejlődött ki. Ez a szegmens sem a magyar mentalitást hordozta, hanem „idegen”, kifejezetten kooperatív mintákat. (Megjegyzendő, hogy a munkásság igen jelentős része is éppen német, osztrák, esetleg cseh származású volt, így a „munkásközegek” sem a jellegzetes, közbizalmatlan, negatív történelmi tapasztalataik miatt alapvetően passzív magyar életfelfogással voltak átitatva.)

A magyar baloldalon ez az erős önszervező képesség egészen a második világháborúig megvolt: létezett és komoly támogatottsággal bírt a szociáldemokrácia. Ez a magyar munkásság „saját fejlesztése”3 volt, nem pedig – mint a későbbi, szocialista korszakban – „államilag elrendelt”, felülről irányított, mesterséges konstrukció, amelynek vajmi kevés köze volt a magyar nép valóságos gondolatvilágához és társadalmi elképzeléseihez." (Id.: progressziv.blog.hu/2013/06/18/miert_nincs_itt_ellenzek_967 )

Egyébként éppen TGM írta meg a magyar munkásmozgalom és baloldal "idegen" mivoltát ebben az itt is megjelent írásában: dinamo.blog.hu/2014/05/07/mar_megint_magyarzsidomagyar

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.05.11. 16:15:32

Ez a "Horváth Csaba-Szanyi Tibor megújulási egység" terminus nagyon jó, és valósan is hangzik.
süti beállítások módosítása