Flickr-DanielProulx.jpgAz OECD legújabb kutatása szerint Magyarország a legboldogtalanabb ország. A magyarok érzelmi és fizikai szükségletei rosszul vagy egyáltalán nem elégülnek ki, ami nyilvánvalóan hatással van arra, hogy az állampolgárok közössége mint csoport (szupercsoport), milyen döntéseket hoz, és hogyan funkcionál a hétköznapokban. Érdemes végiggondolni, hogy a választások eredménye pszichológiai szempontból hogyan függ össze azzal, hogy miként bánunk a szükségleteinkkel, hogyan törünk azok kielégítésére; milyen mértékben vagyunk képesek meghaladni ösztönös, sokszor destruktív működéseinket; és milyen mértékben vagyunk képesek nemzetként, közösségként jó munkacsoporttá alakulni, azaz milyen mértékben válunk képessé arra, hogy céljainkhoz rendelt feladatainkat jól és sikeresen végrehajtsuk. Az alapvető feltevések szintjén működő csoport.

Lőrincz Éva írása.

Fotó: Flickr/ Daniel Proulx

Wilfred Bion, brit pszichoanalitikus, pszichológus az egyik úttörője volt azoknak a kutatásoknak, melyek a csoportokat mint pszichológiailag leírható egységeket vizsgálták. Mai csoportdinamikai tudásunk elképzelhetetlen lenne nélküle, sok megfigyelése máig érvényes és továbbgondolható. A csoportokról nem steril szakmai környezetben szerezte első tapasztalatait: először a második világháborúban figyelte meg a csoportos működéseket, ahol katonai orvosként a katonák mentális egészségéért is fáradozott.

Bion egyik máig elgondolkodtató megfigyelése az, hogy miközben egy csoport a céljai felé törekszik és a munkáját végzi, vissza-visszatérő érzelmi állapotokba kerül, amit ő az alapvető feltevések (basic assumptions) szintjeként határozott meg. Kissé leegyszerűsítve az elméletet azt mondhatjuk, hogy az alapvető feltevések szintjén működő csoport tagjai elsődleges pszichológiai és fizikai szükségleteik direkt és azonnali kielégítésére törnek, ami megakadályozza őket abban, hogy feladatukat hatékonyan ellássák.

Bion elképzelései szerint három alapvető feltevés hozza a csoportokat ilyen érzelmi állapotba. Az első a függőség: a csoport azt feltételezi, hogy a csoport vezetője vagy vezetői mindent megoldanak. A második szerint a csoportban harcolni vagy menekülni kell, a csoportban működő erők ellenségesek és rossz szándékúak. A harmadik feltevés szerint a csoport azzal a céllal jött össze, hogy párokat képezzen, és e folyamat végén „megszülje” a messiást, aki lehet egy személy, de egy utópikus elképzelés is a jövőről.

Amikor egy csoport az alapvető feltevések szintjén van, nem kell semmilyen pszichológiai értelemben vett munkát végeznie, nem kell a tagoknak a működéseiket szabályozni, változtatni vagy fejleszteni, ami azt is jelenti, hogy sem a csoportnak, sem a tagoknak nem kell fejlődniük, és nem kell átélniük a fejlődéssel járó fájdalmat és szenvedést sem. Ebben az állapotban nem kell felelősséget vállalni, nem kell kezelni az ellenséges indulatokat, és nem kell jelen lenni a valóságban, nem kell szembenézni az itt és most kérdéseivel, könnyen egy olyan illuzórikus jövőképbe lehet menekülni, melynek megvalósulása nem a csoport erőfeszítéseitől, hanem valamilyen csodálatos esemény bekövetkezésén múlik.

Bion szerint egy csoport akkor lesz képes céljait elérni, ha képes munkacsoportként működni, melyhez meg kell haladnia az alapvető feltevések szintjét, át kell mennie egy fejlődési folyamaton. A munkacsoport lényege az, hogy annak érdekében, hogy a célok felé mutató, összehangolt cselekvést végezzünk, a csoport minden tagjának erőfeszítést kell tennie, energiát, munkát kell befektetnie. Nem teheti mindenki azt, ami éppen eszébe jut, vagy ami éppen a legkellemesebb vagy legkényelmesebb állapotot eredményezi számára, sőt, adott esetben akár azt sem, ami őt valamilyen alapvető szükséglete kielégítése felé mozdítja (például nem alhat el valaki egy megbeszélés közben). Ez a működés a csoportot – Bion szavaival – „a viselkedés szofisztikált és racionális szintjére horgonyozza le”.

A bioni értelemben vett munkacsoportban a tagok felelősséget vállalnak szükségleteik kielégítésért és tetteikért, kezelik és moderálják ellenséges indulataikat és félelmeiket, valamint újra és újra erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a valósággal való kapcsolatukat megerősítsék, az itt és most kérdéseivel foglalkozzanak, és ne meneküljenek e helyett a varázslatos jövőről szőtt csodaváró fantáziáikba.

Bion munka alatt elsősorban ezt a pszichológiai munkát értette, melyet a tagok a hatékonyabb csoportműködés érdekében végeznek, és világos az is, hogy ez előfeltétele annak, hogy egy csoport egyéb feladatait is el tudja látni. Nehéz elképzelni egy gyűlölködő tűzoltó egységet, amint óramű-pontossággal képes együttműködni, vagy ahol tűzoltás közben minden mozdulatot a vezetőnek külön el kell magyaráznia.

Természetesen ahhoz, hogy egy személy vagy egy csoport munkát akarjon végezni, szükség van arra is, hogy azt érzékelje, hogy ez megéri, hogy az energiabefektetése nem hiábavaló. Ez az, amit a közgazdászok befektetési kedvként írnak le a gazdasági rendszerben, és ami pszichológiai szinten a munkacsoportok létrehozásának előfeltétele. Hajlandó vagyok-e, megéri-e most a jelenben lemondani valamiről annak érdekében, hogy a jövőben valami jobb legyen? (Megéri-e ébren maradnom a megbeszélésen, lesz-e ennek haszna számomra később?) Ehhez megvalósítható és elérhető jövőképre van szükség, olyan jövőképre, mely nem a csoporton kívül álló csodának lesz köszönhető, hiszen ebben az esetben nincs szükség semmilyen belső erőfeszítésre. A munkacsoporttá alakulás feltétele olyan jövőkép, melynek megszületése csakis a csoport által elvégzett – pszichológiai és egyéb feladatokra irányuló – munkán keresztül érhető el.

A jobboldal és az alapvető feltevések

A jobboldal nyilvánvalóan arra törekszik, hogy a nemzetet egy alapvető feltevések szintjén működő csoportként működtesse. Látható, hogy mindhárom alapvető feltevést támogatja: kínál egy vezetőt, aki megoldja a problémákat – függőség; definiálja az ellenséget és harcra buzdít — küzdj vagy menekülj; valamint rendelkezik egy messianisztikus jövőképpel, amely anélkül hoz megváltást, hogy jelentős munkát kellene végezni érte – csodavárás. A Fidesz és a Jobbik, ugyan különböző szinteken és mértékben, de azt kínálta, hogy ha ők kerülnek hatalomra, a választóknak pszichológiai értelemben nem kell dolgoznia, nem kell változtatnia a mostani hozzáállásán, nem kell fejlődnie sem egyéni, sem csoportos szinteken.

Ugyanakkor a jobboldali pártok – főleg a Fidesz – jól működő munkacsoportként voltak képesek magukat megjeleníteni a választók felé. Olyan csoportokként, melyek képesek háttérbe szorítani egyéni pszichológiai szükségleteiket és megszervezni magukat, akik képesek elvégezni az előttük álló munkát, és akik kapcsolatban vannak a valósággal – a választópolgár valóságával: lásd rezsicsökkentés. A jobboldal diszfunkcionális csoportműködései a választók számára láthatatlanok maradtak, a belső konfliktusok és kaotikus folyamatok nem szivárogtak ki, ami nyilvánvalóan szoros kapcsolatot mutat a médiatér uralásával és a propaganda működtetésével.

(Az a tény pedig, hogy a Fidesz mint szervezet munkaképességének egy jó részét annak köszönheti, hogy teljes függőségben szenved az egyetlen vezetőjétől, a választó szemében sokkal inkább erény, mint hátrány. A jó vezetésről Magyarországon ugyanis történelmi léptékben sincsenek jobb tapasztalataink, mint az autokratikus vezetési modell, ami valóban nem a legrosszabb választás, ha elhisszük – és történelmi tapasztalataink ezt a hitet erősen támogatják –, hogy a mindent erővel irányító diktatúra és a káosz között kell választani. Ez a téma is megérne egy hosszabb kifejtést, amire itt terjedelmi okokból nem vállalkozom.)

A baloldal és az alapvető feltevések

A baloldal a rendszerváltás óta prédikál a társadalmi változás szükségességéről, arról, hogy milyennek kellene lennie a választónak, hogy milyen mentális változásokra lenne szükség az országban. A jelszavak szintjén a függőség helyett az autonómiát, az ellenségesség helyett a toleranciát, az illuzórikus jövő helyett pedig – nos, egy elérhetetlen és a választó szempontjából irreálisan nagy befektetést igénylő jövőt kínál.

A baloldal, amikor a nemzet egészére mint csoportra tekint, egy, a bioni értelemben jobb csoportműködést tart kívánatosnak, ám ez az elképzelése olyan távol áll a választók jelentős részének valóságától, hogy számukra nem alternatíva. Ahhoz ugyanis, hogy egy csoport az alapvető feltevések rendszerét képes legyen meghaladni, szüksége van arra, hogy lehetősége legyen kielégíteni az alapvető fizikai és mentális szükségleteit, vagy legalábbis belátható időn belül garantáltnak lássa, hogy ez teljesülni fog. (Minden tréner tudja, hogy ebédidő előtt nem lehet túl sokáig elnyújtani a munkát.) Emellett szüksége van hitre és inspirációra, mely számára értelmessé teszi a befektetést, azaz szüksége van arra, hogy elhiggye: a munkája eredményes lesz, és a cél, amiért küzd, számára is jobb életet hoz. A csoportok munkacsoporttá alakulásához elengedhetetlenül szükség van még tanulásra, melynek segítségével a csoporttagok koordináltabb és hatékonyabb interakciókba tudnak kerülni egymással a céljuk érdekében. Ez a tanulás élethosszig tartó: a csoportoktól a változó külső és belső környezetben újabb és újabb megértést és problémamegoldást követel.

A baloldal úgy kezeli a választókat, mintha mindez adott lenne. Nem tudott semmi olyat mondani a boldogtalan – az alapvető szükségleteiket kielégíteni nem tudó – magyaroknak, amitől azt érezhették volna, hogy hamarosan elérhető lesz számukra az a minimum, amire szükségük van. Nem tudta elhitetni a választókkal, hogy az általa megcélzott változás érdekében megéri befektetniük akár pszichológiai, akár egyéb munkát, azaz nem tudta elhitetni, hogy ez a változás a szavazóinak is jobb életet teremt, és inspirálni sem tudta a választókat azzal, hogy életképes alternatívaként tálalta volna azt az elképzelést, amit maga sem valósított meg. Harmadrészt a baloldal tagadja annak szükségességét, hogy társadalomként, annak alcsoportjaiként, kisebb közösségekként mindannyiunknak tanulásra van ahhoz szüksége, hogy képesek legyünk munkacsoporttá, azaz a céljainkért dolgozni tudó, azokat hatékonyan megvalósító közösséggé alakulni. Ez a tagadás vétkes mulasztás: emiatt érzékeli a választópolgár, hogy lehetetlen elvárások elé állítják, miközben le is nézik, és hogy nem kínálnak semmilyen segítséget ahhoz, hogy miként tudna önmagáért és kisebb közösségeiért értelmes lépéseket tenni.

(A tanulás és tanítás elutasításának baloldali ideológiai alapja a paternalista állam elutasítása és az autonóm személy és csoportok tételezése. Mintha a baloldalon nagyon nehéz lenne különbséget tenni a tanítás-tanulás és aközött, hogy valakinek megmondjuk, mit csináljon, helyette felelősséget vállaljunk, és helyette megoldjuk a problémáit. Természetesen ez a felfogás is mélyen gyökerezik társadalmi tapasztalatainkban, különösen, ha az oktatási rendszerben átélt élményeinket nézzük.)

A bioni értelemben vett munkacsoport a demokratikus társadalmi működés pszichológiai alapja. Ez nem valami olyasmi, ami adott egy társadalomban, hanem valami olyasmi, amit meg kell teremteni, amiért meg kell dolgozni. Amikor a baloldal a demokratikus működést kéri számon, szintén messianisztikus, illuzórikus jövőképben hisz. A csoda, amire vár, itt az, hogy egyszer csak minden erőfeszítés nélkül, magától bekövetkezik az állampolgárok személyiségfejlődése, és maguktól képesek lesznek hatékony csoporttá és társadalommá alakulni. A társadalmi valóság tagadása az a tévképzet, hogy a politikusoknak ezen a területen nincsen dolga.

Ezért a tagadásért komoly árat fizetünk. Ezzel adjuk át baloldalként a terepet a Jobbiknak és más jobboldali erőknek, amelyek nagyon szívesen „tanítják” honfitársainkat arra, hogy hogyan kell élni, hogyan kell kezelni a konfliktusokat, mit kell kezdeni a hajléktalanokkal, a munkaképtelenekkel, vagy akár a romkocsmák mélyén merengő bölcsészekkel.

A baloldal mint munkacsoport?

Ugyanakkor, ha a baloldalra mint csoportra nézünk, mit látunk? Egy csoportot, amelyik messiásként vár egy még meg nem született vezetőt, aki majd megmondja, hogy merre kell menni; egy csoportot, aki messiásként várja a még meg nem született bázisát, amelyik majd értő módon rá adja szavazatát; egy csoportot, melyet az ellenségesség, a harc és a menekülés szelleme mozgat; és egy csoportot, mely önmaga is képtelen megfelelni a saját maga által felállított igen szigorú követelményeknek.

A baloldali pártok csoportműködése gyakran az alapvető feltevések szintjén mozog, és sokszor nehezen képesek hatékony munkacsoporttá fejlődni. Nagyon gyakori, hogy az elsődleges pszichológiai szükségletek kielégítése kerül előtérbe oly módon, hogy az kifejezetten károsan hat a feladatvégzésre, miközben a választókban joggal kelti egy szervezetlen, acsarkodó, éretlen formáció benyomását.

Ilyen alapvető szükségletkielégítő jelenségek az alábbiak (a teljesség igénye nélkül):

  • Az elismerés iránti vágy szükségletének kielégítése improduktív pozícióharcokon keresztül – például jelöltállítási folyamatok
  • Az elismerés iránti vágy kielégítése improduktív munkavégzésen keresztül – fontoskodás
  • A munka elkerülése üres víziók építésén keresztül – „majd a választások után”, „majd 2018-ban”, „majd, ha a Zemberek megértik…”
  • A munka elkerülése kifogásokat keresve, a körülményekre hivatkozva – „nincs pénz”, „nincs idő”, „nincs lehetőség”
  • Az ellentétek okozta feszültségek kezeletlenül hagyása, mely ellenségességet, az agresszió nyílt kiélését eredményezi – az LMP szétesése, úgynevezett koalíciós tárgyalások, október 23-a, önjelölt miniszterelnök-jelöltek harca
  • Ezzel egy időben a függőség iránti vágy egy messiás várásában – Bajnai fellépése, majd: „ki lehetne egy külső miniszterelnök-jelölt?”
  • És ezzel szintén egy időben: a függőségi iránti vágy kielégítése a vezetői szerep, vagy bizonyos aspektusainak elutasításán keresztül – szerénykedés.
  • A valóság tagadása a választók mentális és fizikai problémáinak tagadásán keresztül – „Hogyhogy nem értik a Zemberek?”
  • A valahova tartozás iránti vágy kielégítése munkavégzés helyett – folyosói kvaterkázás, kávéházi hangulat, akolmeleg
  • Stb.

Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy nagyon lényeges a primer pszichológiai szükségletek kielégítése. A felnőtt ember egyik fő ismérve az, hogy ezekről képes a maga számára gondoskodni, és képes ezt világosan megkülönböztetni azoktól a helyzetektől, amikor a céljai elérése érdekében munkát kell végeznie. Nagyon jó, ha egy munkacsoport a nap végén el tud menni együtt sörözni, és megélik az összetartozás érzését, de nem szerencsés, ha ugyanez a csoport a munkamegbeszélésen sörözik, ebédel, és teremt kávéházi hangulatot maga körül. Ugyanígy fontos az is például, hogy egy szervezetben elismerve érezze magát valaki, de nem szerencsés, ha ezt a jól elvégzett munka helyett azon keresztül tudja stabilizálni, hogy valamilyen pozícióhoz ragaszkodik (rangkórság). A sort lehetne folytatni. A jó munkacsoport nem tesz úgy, mintha nem lennének alapvető szükségletek, nem tesz úgy, mintha nem működnének a bioni alapvető feltevések, de képes arra, hogy ezeket kezelje és megoldja, hogy ezeket meghaladja, hogy ne akadályozzák a feladatai végrehajtásában, a céljai elérésében. Ez persze elkötelezett belső munkát igényel minden csoporttag részéről.

Ha a baloldali pártok mint csoportok nem tudnak hatékony munkacsoportokká alakulni, akkor nem várható, hogy feladatukat képesek lesznek elvégezni, az pedig különösen valószínűtlen, hogy el tudják hitetni a választókkal, hogy képessé tudnak válni egy ország irányítására. Amíg a baloldal nem képes elérni egy felnőtt működést, míg nem veszi magát komolyan, és míg nem invesztál önmaga belső építkezésébe, amíg nem várja el magától, hogy szervezetten és intelligensen végezze feladatát, addig nem várható, hogy képes lesz kilábalni a jelenlegi válságából. Érdemes lenne a mostani időszakban itt kezdeni a munkát, és azzal folytatni, hogy tudomásul vesszük: jelentős feladataink vannak abban, hogy a társadalom csoportjai nagyobb számban el tudjanak mozdulni a primér szükséglet-kielégítési szintről, és hatékonyabbá válhassanak céljaik elérésében. Nekünk, baloldali politikusoknak, aktivistáknak, szimpatizánsoknak dolgunk van azzal, hogy ne legyenek ennyire boldogtalanok a magyarok.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr526042386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vuvuzela importőr 2014.04.22. 01:59:40

A papír mindent elbír, de egy csoportként kezelni a 10 millió magyar állampolgárt? Elég meredeknek tűnik. Egy szűkebb, szorosabban kapcsolódó csoportot még értem, főleg ha a feladat rövidebb távú, és nem sok év eredményét nézzük egy olyan csoportban amelynek a tagjai nem dolgoznak együtt. Igaz én nem értek hozzá de ha keresném a vereség okát / a csodaszert, valószínűleg inkább a meghatározó paramétereket keresném meg és azok alapján csoportosítanám először az embereket. A baloldalra nem azért szavaz valaki mert teszem azt filozófus, amint a jobboldalra sem a zöldség szavaz.
Ez nem leegyszerűsítés? Egy - érdekes - elméleti modell erőszakos ráhúzása a feladatra? Elég általános, hogy bármibe bele lehessen magyarázni...

nyuggernyúzó 2014.04.22. 05:56:03

Ez kizárt. Csökken a rezsi, meg van védve a nyugdíj, lehet pálinkát főzni, meg lehet nézni a kedves vezető hátizsákját a múzeumban, mi más kéne még a nép boldogságához?

Namir 2014.04.22. 07:00:05

Szerintem félreértelmezik lelkiállapotunkat, a magyarok nem boldogtalanok, hanem elégedetlenek.
Mindig mást és többet akarnak.

ob.szerver 2014.04.22. 07:06:33

Ez egy boldog ország, amelyik jó irányban halad. A szavazati arányok pontosan mutatják, hogy melyek azok a választói rétegek, amelyeknek az emútnégy során bejött az élet. Ezért szavaztak az ország legszegényebb településén Tiszabőn több mint kétszer annyian a folytatásra (95%), mint a leggazdagabb választókörzetben, a II. kerületben (46%). Mindez csak abban az esetben lenne meglepő, ha nem lenne közismert, hogy a kormányzat szinte erőn felül növelte a szociális kiadásokat, mindent megtett a leszakadó rétegek felzárkóztatásáért az oktatás és az egészségügy területén, és minden intézkedése arra irányult (szja, végtörlesztés, rezsicsökkentés), hogy a társadalmi újraelosztás és egyes ágazatok többlet terhelése révén csökkentse a szélsőséges jövedelmi viszonyok közötti különbségeket.

A tudomány sosem téved! 2014.04.22. 08:04:46

:( ez is a fasiszta fidSS hibálya, persze az ostoba szarmagyarok megérdemlik a sorsukat, mer nem demokrata dopeman-ra, és a többi felsőbbrendű értelmiségi liberálisra szavaztak :((

off: van olyan kutatás, ami szerint a nyelvünkben rejlik a boldogtalanság kulcsa **
de ezt már nem sokan értenék meg egy index címlapos bérblogon, a kommentem 1. része sokkal 1xűbb

Qfajka 2014.04.22. 08:25:32

@ob.szerver: Ezt te komolyan írod vagy irónia?

♔bаtyu♔ 2014.04.22. 08:39:49

Épp azért nem szavaztunk a ballibsikre, hogy ez szép lassan megváltozzon.

Senki sem boldog, amikor azt látja, hogy a volt kommunisták létrehoznak egy olyan országot, ahol nem csak a szegénység nő, de ahol a zsidó a szovjet katona.

maxval a gondolkodó birca · http://maxval.co.nr 2014.04.22. 08:44:35

Ilyen a magyar néplélek. Ez teljesen rendszer- és politikafüggetlen.

Narancskommunista (törölt) 2014.04.22. 09:41:47

@♔bаtyu♔:
Nem, te azért szavazol a szélsőbal-konzikra, hogy semmi se változzon, hogy mindig másokat lehessen okolni a saját sorsodért, legyen az IMF, "ballibsik", bankok, multik, vállalkozók, akárki. Ellenséged egy olyan világ, ahol mindenki a saját sorsának a kovácsa, neked, mint ahogy a többi Kádár rendszerben szocializálódott prolinak, szocializmus kell, csak ne úgy hívják, mert az ugye a másik oldalnak a neve, akik meg egyébként pont nem szocialisták.

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2014.04.22. 09:45:45

"OECD legújabb kutatása szerint Magyarország a legboldogtalanabb ország"

Nem is tudtam, hogy a világon összesen 36 ország van.

444.hu/2013/08/06/nincs-elegedetlenebb-a-magyaroknal/

"a 36 vizsgált ország közül 2013-ban nálunk jöttek ki a legrosszabb eredmények"

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2014.04.22. 09:51:37

és ha nem csak egy kiragadott elemet veszünk ki ami épp jól esik a megfelelően alázó cimadáshoz:
444.hu/2013/08/06/nincs-elegedetlenebb-a-magyaroknal/

"Ha minden tényezőt nézünk, akkor Magyarország hét országot utasított maga mögé. Törökországban, Mexikóban, Chilében, Brazíliában, Oroszországban, Észtországban és Görögországban azért összességében még rosszabbnak látják a helyzetüket az állampolgárok."

♔bаtyu♔ 2014.04.22. 10:11:15

@Narancskommunista: Na ja és nyilván a többi is csak ezért, mert van egy ellenségképe.

Agyadra ment a vereség. Már 89-ben szinte vállalkozó voltam, így ha valaki örült a komcsik bukásának, akkor az én voltam. (Annál is inkább, mert 1980-tól évente úgy járkáltam nyugatra, hogy a személyzetis aláírását aláhamisítottam és ugye nem tudtam, mikor bukom le).

A többi is hasonló baromság, forgótőkémet és megtakarításaimat is eleve bankban tartom, tovább nem is magyaráznám.

Pontosan leírtam mi a problémám, olvasd el mégegyszer.

♔bаtyu♔ 2014.04.22. 10:21:27

A balliberálisoknak a boldogtalan, vallástalan ás apatikus nemzet a jó, mert ezek tagjai nem figyelnek, nincsenek közösségek, mehet szabadon a bevándorlás, a korrupció, felvásárlás, viszont virágzik a scientológia, a Hitgyüli, azaz a liberálisok gyűlöletre és pénzszerzésre épített egyházai.

Takács Sándor hentes és mészáros (Hatvan) 2014.04.22. 11:27:27

@♔bаtyu♔:
"viszont virágzik a scientológia, a Hitgyüli, azaz a liberálisok gyűlöletre és pénzszerzésre épített egyházai."

uramisten!!!!!!!!!!!!!!!!

Hogyhogy a libsik nem ateisták?????

Jock Ewing 2014.04.22. 11:39:03

@Hoppácska:

Dehogynem azok.
Az egyházalapítás náluk üzleti szempontok alapján zajlik.

régi villamos 2014.04.22. 16:18:15

@Namir: Tudod, '89-ben azt igérték, hogy felzárkózunk élteszínvonalban, és egyebekben is a nyugateurópai népekhez, és most mi van? Elégedetlenség, mert semmi sem teljesült az igéretekből!!
És erre már negyedszázada várunk!!!

Gyingizik 2014.04.23. 14:38:09

@régi villamos: Hát igen. Ezért történt a rendszerváltás, nem másért. Nem azért, mert a kádár-rendszer diktatúra volt (az volt egyébként) hanem mert az volt az ígéret, hogy nyugati szinten élünk. Ez nem valósult meg sem Magyarországon, sem pedig közép európában sehol. Rafkósak voltak az ígérgetők, mert korábban volt rá példa, hogy kívülről megemelik egy ország életszínvonalát: pl. Görög, spanyol, portugál a nyolcvanas években. De ami nekik járt, az már nekünk nem jár! Csak éppen 25 évbe került, mire rájöttünk.