Flickr-FionaMcAllister.jpgEgy újabb személy, egy újabb választási reflexió, egy újabb érzés.

Unger Anna írása és zenéi

Fotó: Flickr/ Fiona McAllister

1. Hogy érzed magad?

„Most, tudom, rajtam a sor

Mesélni kell, de hogy mondjam jól

Talán úgy, pont úgy, ahogy volt a képeken

Talán úgy, ahogy én képzelem

Vagy csak azt kéne mondanom

A mesékbe soha ne nézz

És mégis csak azt mondom

A valóság már az élethez túl kevés”[i] 

Hallgasd meg a dalt itt

 

2. Miért hagytuk, hogy így legyen?

Miért jutottunk ide? Hová? kekeckedhetnék, hiszen még hivatalos végeredmény sincs. Egy hét sem telt még el – nemcsak gyászra, de még egy banális csalódás emésztésére is több idő kell ennél. Kicsit lehetne akár nyugton is maradni – a nekrológról már lekéstünk, a temetési beszédhez pedig legalább 8-10 napot ér adni. Nem jöttem se temetni, se dicsérni. Miért jutottunk ide? Túl közel van még minden ahhoz, hogy elemezni lehetne. Lesz rá még sok idő. Csak a magyarázkodást, a visszamenőleges újraírást (egyik oldalról), és az utólagos okoskodást, az elhaltnak látszó paripa rugdosását  (másik oldalról), azt most (még) ne, ha kérhetem. Ahogy volt, úgy volt.

Hallgasd meg a dalt itt

 

[i] Már a galambok se repülnek, szerzők: Presser Gábor – Sztevanovity Dusán. A dal Zorán Majd egyszer… című albumán jelent meg először, 1995-ben.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr146015904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.