13 óra, irány a meló, 13 óra 50-től van elvileg a munkaidő, de indulni kell, mert addig át kell öltözni, átvenni a délelőttöstől a műszakot. Hulla fáradtan, mivel előző nap is rá kellett húzni egy órát, mert nem lettünk kész időben, a meló sok, az ember kevés...

Szuchánszki Márta írása.

fotó: Flickr/Susan

Inni nem szabad túl sokat, mert akkor pisilni is kell, azt meg nem igazán szeretik!

Raklap le, áru föl, raklap le, áru föl..., 18 óra, éhes vagyok! Még jó, hogy van egy eldugott kiflim a zsebbe  (ami ugyan tilos). Harapás, pakolás, harapás, pakolás. 20 óra. Úgy érzem, nem bírom már! Mély levegő, muszáj, az árunak ki kell menni..., raklap le, áru föl!

Megbotlok, a kezem kificamodik. Kész, sajog, nem bírok vele hirtelen fogni.

Orvosi ügyelet. Szerencsére nincs törés, csak húzódás, két hét kényszerpihenő.

Másnap délután a megbeszéltek szerint bemegyek jegyzőkönyvet aláírni. Ám kiderül, már nem lehet, mivel reggel ott kellett volna lenni a munkavédelmis asztalánál. „Így akár táppénzcsaló is lehetsz, ki tudja nem otthon történt-e az egész”. – „De hiszen kamerázott a munkaterületem?” Bánt, de hagyjuk, akkor sima táppénz, és kész.

Kéthét múlva: Ez a táppénzes papír így nem jó, mert munkahelyi balesetnek van feltüntetve a távollétem. A fránya orvos „elrontotta”. – „Tölts ki egy nyomtatványt, tegyél nyilatkozatot, hogy otthon estél el a kamrába!” – „De ez nem igaz!” – Senki nem ellenőrzi! Csak töltsd ki, és kész.

Álltam leforrázva. Ezt érdemlem a sok, kemény melóért cserébe? Hát a munkásembernek nincs semmi becsülete? Ha hajtani kell, akkor jó, ha baj van, belerúgnak.

Itt éreztem: Ne Tovább!

Kérem munkaviszonyom megszüntetését! Még nem tudom hogyan tovább, miből fogunk megélni, de a megaláztatásoknak itt vége.

Ki tudja, hányan vagyunk még így az országban, több végzettséggel a zsebünkben, akiknek kemény robottal kell, persze minimálbérért, megküzdenünk a mindennapi létünkért, tűrnünk a mindennapi megalázást, mígnem annyira beszűkül a látóterünk, hogy csak a mindennapok túlélése kerüljön előtérbe, a külvilág megszűnik létezni.

Meddig tűrjük ezt?!