DinamoLogoRE.JPGÉrthető a Dinamó Műhely identitáserősítő elhatárolódása a régi baloldaltól, de egy új baloldali mozgalom célkeresztjében 2014 elején a liberticid és társadalomromboló jobboldalnak kell állnia. Aztán tényleg jöjjenek az új eszmék! Vagány baloldalt, önszerveződő baloldalt kívánok; rizikótársadalom helyett élménytársadalmat; szabadságot, egyenlőséget, testvériséget!

Erőss Gábor reakciója a Dinamó Műhely kiáltványára.

 

Új baloldali véleményközösség bontott zászlót: Ferge Zsuzsa, Tamás Gáspár Miklós, Kaufer Virág, Scheiring Gábor, fiatal aktivisták… Ahogy illik, kiáltványt fogalmaztak. Egyetértek szinte minden szavával, a szerzők többsége kedves ismerősöm, harcostársam, példaképem, barátom. Most mégis jobbára arról írok, hogy mit hiányolok a kiáltványból, s mivel nem értek egyet. Hogy elinduljon a vita!

Nemzetközi békebrigádok

Az új baloldal misszióját a manifesztó így írja le: „Egy olyan új baloldalért dolgozunk, amellyel azonosulni lehet, amely korszerű, zöld, feminista és aktív, amely nemcsak rendszert vált, de otthonossá is tudja tenni az új köztársaságot, minden állampolgára számára.” Alapértékként az egyenlőséget, a szolidaritást, a feminizmust (így!), és a fenntarthatóságot nevezik meg. Ez jó, de nekem hiányzik az erőszakmentesség és (vigyázat, tessék kapaszkodni!) a nemzetköziség is.

Az erőszakmentesség mint politikai hagyomány nagyon fontos. Egyrészt azért, mert a 20. század igazi, konszenzuális nagy alakjai, Gandhi, Martin Luther King és – a nemrég elhunyt – Nelson Mandela az erőszakmentesség apostolaiként vonultak be a történelembe, s váltak egyúttal a baloldal példaképeivé. De említhetném az itthon kevésbé ismertek közül: a baloldali-radikális Mendès-France-ot, aki francia miniszterelnökként véget vetett az indokínai háborúnak. Másrészt fontos azért is, mert a 40 felettiek kollektív tudatalattijában ott az atomháború mint fenyegetés, az emberiség megsemmisülésének réme – mely ellen a nyugati pacifista mozgalmak (illetve a részben ezekből kinövő zöldek) léptek fel a leglátványosabban. Ha szellemi-mozgalmi gyökereket keresünk, fontos lehet, hogy a pacifizmus-történetben van egy érdekes magyar szál is, a 80-as évek elején nyugat-európai mintára létrehozott Dialógus-békecsoport, a legfontosabb ellenzéki mozgalmak egyike. Persze az erőszakmentesség elve itt és most más feladatokat jelent: békés székházfoglalást, éhségmenetet, erőszakmentes kommunikációt a nyilvánosságban, vagy éppen mediációt és helyreállító igazságszolgáltatást. Bár a leszerelés is aktuális, ma is. Főleg azután, hogy Oroszország egyoldalún épp most vetett véget a húsz évvel ezelőtt az USA-val kezdett „atomtöltetből fűtőanyag” programnak.

Ami a „nemzetköziséget” illeti, én továbbra is relevánsnak tartom azt a marxista tételt, hogy a nemzetállamok mesterséges határokkal választják el egymástól az osztályhelyzetük, (óvatosabban) réteghelyzetük, vagy (még óvatosabban) élethelyzetük alapján együvé tartozókat: a szegényeket, a munkásokat, az egyetemistákat stb. Ezért az occupy- és egyetemfoglaló mozgalmaké, a pán-európai sztrájkot szervező szakszervezeteké, meg a kalózóké, a sarkvidéktől Verespatakig akciózó Greenpeace-es nemzetközi békebrigádoké a jövő. Ha vagány baloldalt akarunk, azt nem lehet csak 93 ezer négyzetkilométeren.

És az EU-t is erre kell használnunk: esélyteremtő politikák kikényszerítésére. E tekintetben itt volna az ideje, hogy végre pán-európai pártok induljanak az EP-választásokon: magyar, román és francia politikusok egy listán, és hogy véget vessünk az EU-pénzek elpocsékolásának; mert az azért mégiscsak botrány, hogy Simicska autópályái vagy éppen a Fidesz mandarinképző egyeteme EU-s támogatásból épül. Minden hatalmat az OLAF-nak! (OLAF = az Európai Csalás Elleni Hivatal). Ami pedig az Unió politikai irányvonalát illeti, az új baloldal célja nem lehet más, mint egy baloldali többségű EP elérése, baloldali kormányfővel („bizottsági elnök”) és baloldali kormánnyal („biztosok”). Az európai nagykoalíció sok fontos eredményt ért el, ne becsüljük le; de baloldali fordulatot csak baloldali vezetéstől remélhetünk.

 

Baloldali kormányok kontra kritikai baloldal

A kiáltvány jórészt a Zelmúlthúszév baloldalinak mondott kormányait ostorozza. Ez részben műfaji adottság, hiszen aki újítás ígér, valami régit, valami „rosszat” akar egyúttal meghaladni: „A magyarországi parlamenti baloldal akkor lett csak igazán piacpárti (a 2000-es években), amikor a baloldali főáram – és nem csak a kritikai baloldal – már világszerte az állam szerepének megerősítésében gondolkodott. Akkor ritkította a szociális hálót (lásd Út a munkához program), amikor másutt a társadalmi kohézió államközpontú irányzata kezdett dominálni. (…)” – írják a szerzők. Ezt a tételt tévesnek tartom, háromféle értelemben is.

Se a magyar, se a nyugati baloldal történetét nem jól írja le a fejtegetés, s ráadásul összemossa a baloldaliságot mint intellektuális pozíciót a baloldalisággal mint kormányzati pozícióval.

Az LMP-től is sokat hallott „álbaloldalazás” felületes. Három okból. Az egyik, hogy igenis jelen volt a magyar
baloldalon mindvégig az „autentikus” baloldali irány, még ha nem is ő vitte a prímet. Nem csak Szűcs Erika volt, de Ferge Zsuzsa is; a manifesztó egyik aláírója (!), a Gyermekesély program megalkotója. Kérem, hogy ne retusálja ki saját magát a progresszív magyar baloldal történelméből! És ne retusáljuk ki Mohácsi Viktóriát sem, aki a szegregáció elleni küzdelem (sikereket is hozó!) élharcosa volt; a PISA-kutatások eredményei  visszaigazolták a munkáját. Tehát nem csak a nemzetközi, hanem a hazai – sajnos kétségtelenül dominánsan neolib – baloldal tradíciójából is meríthetünk ihletet. A bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye is az előző ciklusban jöhetett létre.

A nyugati baloldal történetében sem ott látom a fordulópontot, ahol a manifesztó szerzői. A balratolódás – intellektuális értelemben – nem a 2000-es évek elejére, hanem a pénzügyi válság idejére datálható. Ekkor vált marginális „hülyeségből” maintstream gondolattá a Tobin-adó, s ekkor vált főprioritássá az európai félperifériával való szolidaritás – bár ez kétségtelenül elég szelektív maradt, s lényegében: csak az eurozóna-tag országokra korlátozódott.

Ami megtévesztő lehet, az az, hogy a baloldaliság egyszerre lehet intellektuális, ellenzéki és kormányzati pozíció. Az érvelésben érdemes a „kormányzó baloldal”, az ellenzékben lévő „kormányzó baloldal” (tehát a baloldali parlamenti ellenzék) és a parlamenten kívüli/kritikai baloldal pozícióját megkülönböztetni. A baloldal kormányon gyakorta méltán vívta ki nyugaton is, hogy neolibnek bélyegezze a radikális bal. A középre húzás tehát nem valamiféle magyar átok, nem a hazai szoclibek páratlan gonoszságának eredménye; ezt rögzítsük! Ellenzékből viszont mindig balosabbak voltak a szocdcemek, szocialisták, zöldek is, szerte Európában. Ez a különbség a politikai rendszer logikájából fakad. A kronológiában a zavart az okozhatja, hogy a 2000-es években jellemzően ellenzékbe szorultak a balközép kormányzó pártok Nyugat-Európában; ez magyarázhatja azt az érzéki csalódást, hogy „balosodtak”; pedig nem az ideológiai, hanem a hatalmi pozíciójuk változott. A radikális bal pedig vagy nem kormányzott soha (így megőrizhette tisztán kritikai pozícióját) vagy belesimult a balközépbe.

A „kormányzó bal” tehát szükségszerűen csalódást okoz. Ha csupa „autentikus” baloldaliból állna a következő kormány, ez akkor is így lenne. Pedig a haza üdvét hígbaloldali kompromisszumokkal, progresszív-bár-persze-nem-eléggé-progresszív-adórendszerrel is lehet szolgálni, ha nem is olyan látványosan.

 

Isten, modern, haza

Az egyházakról olvasottak kapcsán rossz érzésem támadt. Mit akar azzal mondani a szöveg, hogy „Legyen átjárható az a fal, amely a baloldaliságot a kereszténységtől Magyarországon elválasztja. A magát újraértelmezni kívánó baloldalnak képessé kell válnia a baloldali értékek iránt nyitott keresztényekkel is párbeszédet kezdeményezni.” Átjárható? Hiszen az! Több lelkész is ült baloldali/liberális frakciókban a Zelmúlt húsz évben. Vagy azt: legyünk jóban a Katolikus Egyházzal? De hiszen a Horn-kormány túlságosan is jóba’ lett vele! Folyjon párbeszéd? De hiszen folyamatos a párbeszéd a progresszív katolicizmus (Várszegi Asztrik stb stb.) és a magyar baloldal között! Baloldali értékekre nyitott kereszténység? Persze, de ne áltassuk egymást: Ferenc Pápa szavai mintha egyelőre viszonylag kevés nyitott fülre találnának (óriási tisztelet a kivételeknek). Ugyanakkor érdemes nem elfelejteni: állam és egyházak szétválasztásának tradíciója igenis baloldali tradíció. Világos, hogy ezt a kommunista országok antiklerikalizmusa lejáratta. De ezért nem a zömmel huszon-, harmincéves szerzőknek kell vezekelniük – ahogyan a többieknek se. A baloldalnak most sokkal inkább az volna a feladata, hogy érvényt szerezzen a szektor-semleges oktatásfinanszírozás és a világnézetileg semleges oktatás elvének.

A kiáltványban olvasható modernizáció-kritikának az egyik felét tökéletesen értem és osztom. A nyugati zöld pártok révén az ökopolitika intellektuális és gyakorlati értelemben is a baloldali eszmeiség alapelemévé vált: csak annak a GDP-növekedésnek örülünk, ami egy igazságosabb és élhetőbb világhoz vezet; a földrengések, korrupciós autópályák és tömegbalesetek generálta GDP-nek nem. De a világnak ezen a táján (nevezzük: Közép-Európának), egy adott és sajátos társadalomtörténeti pálya és kontextus tudatában érdemes megfogalmaznunk a magunk pozícióját; s igenis van egy modernizációs, felzárkózási vágy ebben a régióban, ami nem a hazai baloldal sajátja, messze túlmutat az MSZP-n, DK-n, nem írható le azok holmi tévelygéseként. A szociálpszichológia nyelvén szólva: nekünk a „fejlett nyugat” a vonatkoztatási csoportunk. Hacsak nem a „baltás kelet”. A K-európia baloldal feladata éppen az, hogy megismertesse a hazai vágyakozókkal, a nyugati baloldal, Nyugat-Európa új útjait: a garantált minimumjövedelemtől az atomstoppig, az ökoadóktól a közösségi tervezésig, a komprehenzív iskolától a vasútfejlesztésekig. Most Észak az új Nyugat. Észak-nyugat.

A manifesztóban ezt olvasom: „A patriotizmus ügyét nem tekinthetjük sokadlagos kérdésnek, egy megújult baloldalnak képesnek kell lennie integránsan gondolkodni a nemzetről is.” – Ezzel vajon mit akartak mondani? Hogy igaza van a jobboldalnak, és nem elég hazafias a magyar baloldal? Remélem nem! Vagy azt, hogy el kell ítélni a 2004-es népszavazás körüli hecckampányt? Helyes! De akkor mondjuk ezt! Ugyanis az államnemzeti, „territoriális” patriotizmus éppenséggel szemben áll a kultúrnemzeti felfogással – márpedig a kettős állampolgárság gondolata történetesen ez utóbbinak a jegyében fogant. Ugyanakkor jobb volna szerintem, ha nem defenzíven közelítenénk a témához. A hecckampányért nem nekünk kell bocsánatot kérnünk, azt pedig örömmel nyugtázhatjuk, hogy az ellenzék két legnagyobb pártja, az MSZP és az Együtt-PM egyértelműen a kettős állampolgárság megtartása mellett tette le a garast. Örüljünk, és lépjünk tovább! Bár ettől még „a baloldal ráront nemzetére” típusú narratíva nem fog eltűnni. De lássunk világosan: Nyugaton ugyanez megy, csak legfeljebb kicsit kevesebb zsidózással. Ez ellen nem hazafias deklarációkkal, hanem például a jobboldal által a nemzetből kirekesztett szegények (és más marginalizálódott, megbélyegzett csoportok) visszaemelésével lehet küzdeni. Magyarság-definíció helyett pedig ajánlom Ady sorait, A tavalyi cselédekhez c. verséből:

„Kirabolt, szegény, kis magyar // Kitárul a felé karom, // Kit magyarrá tett értelem, // Parancs, sors, szándék, alkalom.” …Ebben minden és mindenki benne van. Ebből nem kell elvenni; ezt nem kell túllihegni.

 

Kérdések még

A fentieken túl még legalább hat kulcsfontosságú kérdést vetnék fel, röviden – amelyek megválaszolása nélkül nehezen tudom elképzelni a magyar „új baloldalt”:

1)      Ne kerülgessük a forró kását! Hazánkban – szerintem helyesen – az európai értelemben vett baloldal a Zelmúlt húsz év baloldalával kötött-köt szövetséget, mert ebben a választási rendszerben csak így nyílik esély a népnyúzó és demokráciaromboló Fidesz leváltására. Morális értelemben igazolható-e „a kisebbik rossz” politikája? Szerintem igen, de erről beszélnünk kell! Ez most a legsürgősebb.

2)      Az európai baloldal helyzete, válsága. A neolib kísértés (Cardifftól Krétáig), a nagykoalíciók (Németország, Ausztria), a nacionalista/idegengyűlölő (a Fico-párt egy része, Manuel Valls francia belügyminiszter) és a gyáva kormányok (Franciaországban) a baloldalt válságba sodorták. Milyen intellektuális és politikai megoldásokat találunk erre a helyzetre? (Pl. a francia Zöldek folyton a kormányból való kilépésről beszélnek, az SPD pedig kijelentette, hogy bár most még egyszer utoljára a CDU-val lép koalícióra, legközelebb már inkább a Zöldekkel és az eddig elszigetelt Balpárttal fog stb.).

3)      Milyen elemzési kategóriákkal dolgozunk? Ez nem csak elméleti kérdés, ugyanis a közpolitikák célcsoportjait ki kell jelölni. Örök dilemma például a romák vs. hátrányos helyzetűek; de tágítva a kérdést: beszélünk még osztályokról, vagy lazán eltemettük őket? S ha igen, akkor osztályok helyett rétegekről? Vagy ha azokról sem: a prekariátusról, a kiszolgáltatottakról? Esetleg léptéket váltunk, és inkább a helyi közösségekről? Netán magunkévá tesszük az életpályák individualizációjának tételét? (Utóbbi korai volna).

4)      Mi legyen az állam szerepe? Itt két, egyaránt baloldali, de markánsan különböző hagyomány párbeszédének terét kell megnyitni: önszerveződés egyfelől, esélyteremtő állam másfelől. Az állam-vita a szociálpolitika területén, az univerzális (mindenkinek járó) vs. célzott támogatások (rászorulóknak) ügyében már zajlik egy ideje, de ennél sokkal összetettebb. Elég talán itt az iskolai egyenlőtlenségek problémájára utalni, ahol a helyi közösségek autonómiája és az esélyegyenlőség biztosítása között feszül ellentét.

5)      Látszik hogy gondban vagyunk a szimbolikus politizálással. Kik legyenek a példaképeink? Kinek állítsunk szobrot? Milyen ünnepeket ünnepeljünk? Ki a magyar Jaurès? …Bibó?! Kéthly Anna?! Demény Pál?! S mikor avatjuk a munkástanácsok ünnepévé október 23-át?

6)      Növekedés. Jólétet akarunk, hisz oly sokan nélkülöznek? Avagy csak „jó” növekedést akarunk? Vagy esetleg, még radikálisabban: nem-növekedést? Lehet-e életminőségben, egészségben, boldogságban mérni a fejlődést – forint, tonna és kilométer helyett?!

 

Hogyan tovább?

Korábban az Orbán-rezsim oktatáspolitikája kapcsán ezt írtam: „az autoriter megoldásokat megszorításokkal és inkompetenciával ötvöző szakpolitika fideszes innováció. Ebből kettő-kettő korábban is előfordult, de a három így együtt: ez új”. S ezt fenn is tartom. Ebből (is) következően egy új baloldali mozgalom célkeresztjében 2014 elején a liberticid és társadalomromboló jobboldalnak kell állnia. Orbánnak, nem Szűcs Erikának. Értem én az identitáserősítő elhatárolódást, de most már tényleg jöjjenek az új eszmék! Vagány baloldalt, önszerveződő baloldalt kívánok; rizikótársadalom helyett élménytársadalmat; szabadságot, egyenlőséget, testvériséget! Jórészt egyetértünk.

 

***

Erőss Gábor szociológus, az MTA TK SzI tudományos főmunkatársa 

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr665754601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

turdanilo 2014.01.22. 00:34:49

Különös, hogy Erőss úr le merte írni a Dialógus-békecsoport nevét: azét a pécsi ellenzéki csoportét, amelyet személyesen Gyurcsány Ferenc, Erőss úr mostani listatársa lehetetlenített el, valószínűleg ő küldhette rájuk az ügynököket is, amint az Pesty László: Egy hiteles ember c. dokumentumfilmje bemutatja (pestylaszlo.com/filmek_hun.php?video=hiteles.flv kb. a kétharmadánál). A filmben megszólalnak az egykori Dialógus-tagok, akik beszámolnak róla, mennyire volt demokrata Gyurcsány, akivel Erőss és a többi PM-es közösséget vállal.

VKaufer 2014.01.22. 21:37:12

kedves @turdanilo Erőss Gábor meggyőződésem szerint azért szerepel egy listán Gyurcsány Ferenccel, mert ha egymás ellen indulnak, akkor a fidesznek szereznek szavazatokat, ami az egyfordulós, átrendezett választási rendszer valósága. Az írásból is kiderül, hogy ezzel kapcsolatban több benne a kérdés mint az állítás.

e_gabor 2014.01.22. 21:37:45

@turdanilo:

ilyen bátor vagyok :-)
...és lám, nem zártak ki a pártból :-)
az ügynököket nem tudom, hogy GyF ott volt a "környéken", és nem a Dialógus oldalán, azt igen.

Szóval: nem az öncenzúrára kötöttünk szövetséget, hanem Orbán leváltására.

turdanilo 2014.01.23. 01:10:59

@e_gabor: Orbán leváltására? Nem nézitek a közvélemény-kutatásokat? Idén már nem fogtok ti leváltani senkit: az egyetlen megújulási lehetőséget szalasztottátok el, és az Országgyűlés egyetlen becsületes és elvhű pártját hagytátok cserben, amikor átálltatok Bajnaihoz. Ők emelt fővel vívják meg a harcukat, esnek ki a parlamentből, vagy csömörlenek meg az egész politikai élettől. Vagy maradnak bent. Legalábbis ha az én szavazatomon múlik. De ti?
Rendben van, hogy nem tudtátok előre, hogy Bajnai belekényszerít ebbe a helyzetbe, hogy nem sejtettétek, hogy még ennyire sem számít majd a szavatok a pártszövetségben, meg hogy egy családi pszeudopárt (meg persze Gyurcsány) mögé aláznak titeket a listán (végül is ez az élet rendje, ezt még az általános iskolások is tudják - oktatáspolitikusnak mondjam? -, Áts Feri is annak tekintette Gerébet, ami: egy közönséges árulónak), de hogy ekkor sem szálltatok ki a játékból, mint ahogy Juhász Péter tette (vagy legalábbis felajánlotta)?
Mire volt jó ez az egész? Csak Gyurcsánynak ágyaztatok meg, aki a szükségszerű bukás után majd a többiekre keni a felelősséget. Ezzel a bukással, az erkölcsivel vettétek el a baloldali paradigmaváltás egyetlen lehetőségét, ami az elmúlt évtizedekben adódott. Többről van itt szó a NER leváltásánál, és ezt ti is tudjátok, mert szép kiáltványokat, válaszokat, ÉS-cikkeket, nyilatkozatokat és blogokat írni azt tudtok, de mégsincs bennetek annyi tartás, hogy kiszálljatok.

Nem csoda, hogy fogy az Unikum.

maxval, a gondolkodni igyekvő bircа · http://maxval.co.nr 2014.01.23. 14:08:18

Minek az egész? Polgári baloldal már van, szélsőbal is.

Deep Throat 2014.01.23. 15:08:48

@turdanilo: Leírtad a lényeget, helyettem is! Köszönöm!