A létező feminista

2017.10.05. 13:09

Nem könnyű tehát feministának lenni, hiszen ha feministának nevezed magad, mindjárt vetkőztető pillantások mérnek végig, gyanakodnak, célozgatnak vagy egyenesen rá is kérdeznek, hogy oké-e a szexuális életed, nem vagy-e végtelenül frusztrált, kielégületlen, vénlány, van-e férjed, szőrös-e a lábad (hogy intimebb testtájakra ne is gondoljunk). Abban a pillanatban, hogy feministaként nyilatkozol meg, megszűnsz közember lenni, egyből magánember leszel, és arcon üt, amit úgy általában a nők, ha kibújnak az otthonkából vagy a cicanadrágból, vagy egyszerűen csak kimennek az utcára, egyébként is sűrűn megtapasztalnak – mit szól a férjed, ha politikusnak állsz, és ki vigyáz a gyerekekre, amíg itt szerepelsz, formás-e a lábad, ejnye, be szexi/ronda stb. vagy –: hirtelen személyes, intim mivoltodban válsz közmegítélés tárgyává, még mielőtt, vagy egyenesen ahelyett, hogy a mondanivalóddal foglalkoznának. Feministaként rögvest a társadalmi közlenézés tárgya, szimplán nő leszel – már bocsánat a közkeletű trágárságért –: legföljebb, ha dísz a pinán.

Betlen Anna írása

fem.jpg

A fiatalabb olvasók kedvéért elevenítsük fel egy pillanatra a Kádár-rendszer „létező szocializmus” fogalmát. A kifejezést eleinte a rendszer vezető ideológusai alkalmazták, védekezésképp, sarokba szorulván, midőn (belső) kritikusaik szemükre vetették, hogy a társadalmi rend, amelyben élnek, valójában nem is szocializmus. A valóságban nyilvánvalóan nem volt igaz, amit az iskolában a szocializmusról tanítottak, amiről a vezetők szónokoltak, hogy t.i. a társadalomban a munkásosztály uralkodna (bár az elvtársurak – szintén korabeli kifejezés – nevük mellett foglalkozásként többnyire „vasmunkás”, „géplakatos”, „pék” stb. megjelölést alkalmaztak, de persze hiába), nem volt igaz, hogy ki-ki képességei szerint dolgozik, és munkája szerint részesül (míg ezzel szemben a nem is nagyon távolinak ígért kommunizmusban mindenki képességei szerint fog dolgozni, és szükségletei szerint részesedni), és hát nyilvánvalóan az sem volt igaz, hogy a szocialista demokrácia révén valódi és élő népképviselet valósulna meg, s az emberek a saját kezükbe vennék a társadalom irányítását. Mindez irdatlan hazugság volt persze, amit a szocializmus mibenlétéről folytatott eszmecserékben végül is úgy intéztek el, hogy vannak még eltérések az ideálistól, s ami valójában bennünket körülvesz, az nem az ideális, az elméleti, hanem a „létező szocializmus”.

De később a fogalom elveszítette védekezés-jellegét, magyarázkodó, helyettesítő szerepét, és immár komoly tudósok is elkezdték az adott társadalmi rend megnevezéseként használni. „Létező szocializmus”. Ahogy most rákerestem a kifejezésre az interneten, döbbenten látom, hogy ím, a fogalom tényleg átment a köznyelvbe, a szocializmus fogalma elenyészett, helyét a „létező szocializmus” vette át. A Kádár-kor társadalmi berendezkedésének neve a nyolcvanas évekre már, és azóta is szimplán „létező szocializmus”.

Nos, erre a csavarra rávilágítandó vezette be 1980-ban Zsille Zoltán szociológus a „létező kecske” fogalmát. A „létező kecske” az a farkas, amely kopogtatván a reszkető kecskegidák óljának zárt ajtaján, kérésükre: „ha a mi jó anyánk vagy, mutasd a fehér lábad”, gyorsan lisztbe mártja fekete lábát és azt bújtatja be az ajtó alatt, krétát eszik, hogy hangja vékonyabb legyen és úgy suttogja, hogy „én vagyok a ti jó édesanyátok”, hogy azután jóízűen bekaphassa őket.

 

***

A feminizmus. A feminizmus olyan politikai, filozófiai és társadalmi eszmék, irányzatok és mozgalmak együttese, amelyeknek közös célja a nők és férfiak közötti politikai, gazdasági, kulturális, személyes, társadalmi és jogi egyenlőség fogalmának leírása, a megvalósításához szükséges társadalmi, jogi, kulturális intézmények és eszközök kidolgozása, egyszersmind az ekképp megértett és előkészített egyenlőség elérése. Feministának tehát azt nevezhetjük, aki támogatólag, esetleg aktívan, a női jogok érvényesítését elősegítve a férfiak és nők közötti hatalmi egyenlőtlenségek, más szóval a nők elnyomatásának felszámolását tekinti célnak, a közélet és a magánélet terén egyaránt.

***

Bármilyen jó szándékú törekvéseket jelenít is meg a fenti definíció, mégsem könnyű feministának lenni Magyarországon (sem), egy olyan országban, ahol a „feminista” szélesebb társadalmi körökben, így a nők körében is, szimpla szitokszó. Nők, akik női jogokért lépnek fel, előzetesen gondosan biztosítják a hallgatóságot, hogy ők NEM FEMINISTÁK, így tehát rájuk érdemes odafigyelni (nem úgy, mint a feministákra), mások „csak” az ún. „szélsőséges feminizmustól” – bármi légyen is az – határolják el magukat, és mi máris hálásan sóhajtunk, hogy nem mindjárt az egészet hajítják a szemétbe… (Itt szoktam megjegyezni, hogy bármi legyen is az oly sokat átkozott szélsősége a feminizmusnak, ez az egyetlen általam ismert „izmus”, amelynek a nevében még nem öltek embert.)

Nem könnyű tehát feministának lenni, hiszen ha feministának nevezed magad, mindjárt vetkőztető pillantások mérnek végig, gyanakodnak, célozgatnak vagy egyenesen rá is kérdeznek, hogy oké-e a szexuális életed, nem vagy-e végtelenül frusztrált, kielégületlen, vénlány, van-e férjed, szőrös-e a lábad (hogy intimebb testtájakra ne is gondoljunk). Abban a pillanatban, hogy feministaként nyilatkozol meg, megszűnsz közember lenni, egyből magánember leszel, és arcon üt, amit úgy általában a nők, ha kibújnak az otthonkából vagy a cicanadrágból, vagy egyszerűen csak kimennek az utcára, egyébként is sűrűn megtapasztalnak – mit szól a férjed, ha politikusnak állsz, és ki vigyáz a gyerekekre, amíg itt szerepelsz, formás-e a lábad, ejnye, be szexi/ronda stb. vagy –: hirtelen személyes, intim mivoltodban válsz közmegítélés tárgyává, még mielőtt, vagy egyenesen ahelyett, hogy a mondanivalóddal foglalkoznának. Feministaként rögvest a társadalmi közlenézés tárgya, szimplán nő leszel – már bocsánat a közkeletű trágárságért –: legföljebb, ha dísz a pinán.

A „létező feminizmus” ezzel szemben az az antifeminizmus, az a politikai, ideológiai, művészeti stb. irányzat és gyakorlat, amely a hatalom berkeiből dugdossa be fehérre meszelt mellsőlábát a hatalmon kívül rekedt fél társadalom, a nők óljának zárt ajtaja alatt, mondván: én képviselem a ti jogaitokat, nem ti magatok. És szószólóitok, fűzi hozzá szaporán nyalogatva a szája szélét, akikről azt hiszitek, hogy feministák, valójában csak a saját pecsenyécskéjüket akarják rózsadombi fehér villájuk kandallójában sütögetni, miközben ti tőlük ugyan nyugodtan fel is fordulhattok.

A „Létező Feminista”, ha nő, ha férfi, minden teret betölt a tévékben, rádiókban, újságokban, a mainstream média mindenféle fórumán: amit ő mond, az vicces, az érdekes, az érthető, az zene a fülnek. A feminista pedig kívül reked, hangja sem hallatszik be, nem is érdekel senkit: bonyolult, karcos, kellemetlen. Izgi sztoricskák helyett társadalmi izékkel jön, statisztikákkal. Hát kit érdekelnek a számok? Főleg, ha reprezentatív vizsgálatban készültek és nem a mi híveink körében? Jő a „Létező”, kijelenti, hogy ő a feminista. Ő, ő igenis mélyen hisz a nők és a férfiak egyenjogúságában, és örül, hogy végre ez meg is valósult, kiharcoltuk (sic!, T1-ben), de itt megállni!, mert hovatovább átcsúszunk egy monolit nőhatalom kiépítésére irányuló tendenciába, amit ugyebár senki se akarna. (Ugyanez a „Létező Feminista” egy másik, ugyancsak a létező feminizmus nevében fellépő közszereplőt - történetesen nőt -  megkövet korábbi bírálatáért, mert az olyan szép, hogy fotóit nézegetve még az ő létezőfeminista marka is szinte ellenállhatatlanul a nadrágzsebbe mélyedt.)

És felsorakoznak a patriarchátus kifutóján a „létező feministák”, fehérre hímporozott mancsukat rituálisan az ajtó alá csúsztatva több szólamban, kánonban harsogják, hogy ők a valódi nők valódi érdekeiért állnak ki önzetlenül, hogy e valódi nőknek joguk legyen végre megbélyegzés nélkül alávetni magukat a férfiak (ugyancsak létező) hatalmának, mert tőletek ugyan éhen is halhatnának. Ki vagy te, te állítólagos feminista, hogy közéjük s a jól megérdemelt megélhetésük közé állj? Ki? Ki vagy? A „Létező Feministaezt is megmondja nekünk:

Szegény, egyébként sajátos osztályhelyzeted által innen-onnan is meghatározott szánnivaló nyomorodban természetesen mélyen megérthető burzsujasszony vagy, aki hőn óhajtott férfiúja fölötti (tévesen jogosnak vélt) szexuális monopóliumát csak úgy tudja megőrizni, ha eltiltja őt a poligámiától, azaz a prostitúció igénybevételétől. Hát ez a lényeg, ha nem tudnád: megint és megint a pinád.

A „létező feminizmus” tehát az az antifeminizmus, amely ugyanazon eszközökkel ver a földbe, mint bármely antifeminizmus: rámutat női mivoltodra (nem tudom, ezt még kutatni kell, hogy mit kezd a feminista férfiakkal), ezen belül is nemiségedre, arra, hogy eszedet, törekvéseidet semmi más, mint ilyen-olyan (többnyire beteljesületlen, frusztrált) szexusod irányítja (épp, mintha férfi lennél, nem?), s hogy agyad helyén is csak pár G-pont van. Ennyike.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

Szerző: Dinamó Szerk Címkék: feminizmus

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr6312930555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.10.06. 11:03:50

A feminizmus a liberalizmus egyik eszköze a nép ellen.

erkölcsi hulla 2017.10.06. 11:16:05

Valóban szégyen hogy a normális feminista nőket lealacsonyítják és elkorcsosítják a megélhetési femnácik. És sajnos, az emberek abból ítélnek amit látnak, és nem látnak mást ezektő mint férfihibáztatást, gyűlöletet, iszlámsimogatást, és mindezt azért mert a társadalom ezt támogatja.
Nem hiába egyre inkább szitokszó a feminista, amerikában elterjedtek a 'feminism is cancer' pólók, mivel ott már rájöttek hogy a feministák olyanok mint a rák, belülröől szétcincálják a társadalom építőkövét, a férfi-női kapcsolatokat. Aki a hagyományos családért, mint értékért, kiáll, az mostanában kimindottan NEM feminista.

vizu · http://www.freeweb.hu/szavaiistvan/ 2017.10.06. 11:33:21

@erkölcsi hulla: Azért pontosítsuk ezt a femnáci mondatrészt: a megélhetési feminista, megélhetési civil, megélhetési politikus a paletta teljes skáláján megtalálható.

Helga Beauty Salon 2017.10.06. 11:34:19

Ha ronda vagy és elviselhetetlen a férfiak számára, akkor még mindig ott van neked a FEMINIZMUS! :DDDDD !

Peetee 2017.10.06. 12:09:10

Reméljük, hogy legalább a cikkíró tudja, hogy miről szeretett volna beszélni. Ha nem, akkor legalább kifröcsögte magát, mint aktív és jó feminista, hogy micsoda aljas-mocskos-köcsög-elnyomó-pusztító társadalmat irányítanak azok a mocskos-büdös-dunába lőni való férfiak. A legjobban az tetszett, hogy a végén kiderül, hogy arról is a férfiak tehetnek, hogy nem működik a feminista eszmék határtalan terjedése, mert a férfi csak egy pinának nézi a nőt, és aljasmocskosbüöskomcsi'.... Elképesztő , értelmezheteten katyvasz, de lagalább minden férfi köcsög. Gratulálok...

Duplaxiii 2017.10.06. 12:11:35

Nekem a mostani(!) feministák semmiben nem különböznek a melegjogi, a genderelvű, az ökoterroristák és még számos pici, de roppant agresszív csoporttól!
Mindenkinek érdemes megnézni Puzsér kétrészes vitáját a témában!
A műsorból pontoas kiderül mindenki számára, hogy a feminzmus élharcosa, valamilyen nőmozgalom vezetője egyetlen tényre, adatra nem tudott válaszolni, remegő kézzel, fejjel, dühvel az arcán csak személyeskedett és ócska demagóg közhelyeket pufogtatott.
Szememben minden ilyen mozgalom, ami a társadalom egészével megy szembe és a normális demokratikus stílus helyett az idősebbeknek annyira ismert és gyűlölt ifjúkommunista mozgalmi stílust alkalmazza!
A feministák - hasonlóan az ökoterroristákhoz, a melegjogi aktivistákhoz - internacionalista mozgalmak, sehol nem kötődnek egyetlen országhoz, társadalomhoz sem.
Ma könnyű a dolguk, az interneten valós időben hergelhetik egymást - a műsorban a hölgy sem foglalkozott egyetlen hazai kérdéssel sem, csak nemzetközi nőmozgalmi statisztikálra, anyagokra hivatkozott!
Sok esetben nem az elvvel, a probléma valódiságával van gond, hanem a STÍLUSSAL!
Például két konkrtétum, ami igazolja a hazug, számító létüket:
- a parlamentben van sok primiítv és bunkó férfi! De hogy ezt a nőmozgalom egységesen a férfitársadalomra vettíti rá, hogy minden férfi ilyen és ezért kell harcolniuk, nem egyszerűen hazugság, hanem súlyos bűncselekmény! ENSZ alaptőrvény a kollektív bűnösség tiltása! A nőmozgalom - a műsorban elhangzott!!!!! - a magyar férfitársadalom egészére fogja pár bunkó képviselő viselkedését. Ha én meg lekurvázok minden nőt, mert sok nő kurva, akkor is én vagyok a rossz...
- a másik képviselőnőnek beszól egy paraszt, hogy a "kurva anyád!". Erre ez azonnal szexista dolog (még hazudik is a nő, mert a szexista nem ezt jelenti!) és egy órán belül a nőtársadalom elleni férfitámadásról harsognak a hírekben.
Ja egy egyszerű személyes sértés a nőtársadalom ellen van... Az a nő BETEG!
Én imádhatom, tisztelhetem, becsülhetem stb. a világ összes nőjét, de ha egyet leanyázva egy konkrétról szólok és nem a női mivolta, hanem a primitív működése miatt.
.
Szóval ma ez a aktivista alapú feminizmus egy megélhetés divat, borzalmas emlékű neobolsevik jelleggel...
.
A műsort nézve én el tudom képzelni az átbevelőtáborokat a férfiaknak... Ha az a nő hatalomra kerül, a legsötétebb társadalmi scifik élednek fel...

Duplaxiii 2017.10.06. 12:35:11

A posztoló hölgyet kérdezem meg a sok embert érdeklő problémáról:
Adott a feminista mozgalmak egyik kiemelt kérdésköre, a kvóta. Hogy miért nincs adott pozíciókban (természetesen nem a bányákban, hanem a parlamentben, a cégek vezetésében, azaz a HATALOMBAN!) elég nő, miért van férfitöbbség.
Ezt egy kvóta kötelezővé tételével akarják kompenzálni (az ismert bolsevik megoldás, a tehetség helyett törvény), páládul 50-50% arány bevezetni.
(Itt jól ült Puzsért érve, hogy miért nincs vak-kvóta, mozgássérült-kvóta, vak-mozgássérült kvóta, vak nő kvóta, de erre a nőmozgalmi vezető nem válaszolt, lesöpörte és mondta a demagókiáit)
Tehát bevezetjük a kvótát, miközben ma sem akadályozza meg egyetlen pártot sem, hogy női képviselőjelölteket indítson...
Mi a feminsta mozgalom terve arra a várható esetre, ha az egyéni helyekért induló x férfi és y női jelölt közül a szavazók, a lakosság NEM a női jelölteket választja????
Megbüntetik a szavazókat? Ha nem nő nyer, a férfi szavazati érvénytelenek lesznek?
Mert a kvóta önmagában semmit nem ér, a létszám, a parlamenti létszám és annak összetétele a több mint 8 millió választópolgár akarata szerinti lesz és a választókörzetek döntő részében nem jellemző az Y generációs internacionalista neoliberális gondolkodás. Ott egyszerű emberek, melósok, parasztok, háziasszonyok, nyugdíjasok választanak és az alapján, hogy OTT és NEKIK ki a megfelelő!
Ezt hogyan tervezik megoldani a feminista aktivisták?
Mint Jancsó Fényes szelek-ében? Kivezénylik a lakosságot a főtérre és szivárványos zászlós meg gréénpiszes lobókoggal szégyenítik meg őket? Mint a filmben az ifjúkommunisták az egyházi iskola kispapjait, diákjait?
Tényleg érdekelne, mert a demokrácia alapja az, hogy az emberek önmaguk döntenek, a bolsevizmusé meg az, hogy eszközökkel rájuk erőszakolunk más egységes véleményeket.
Ma az lmp, a momentum, az együtt, a másutt meg a többi indítson CSAK női jelölteket mindenhol.
És nézzük meg az eredményt. Ha az nem igazolja vissza a feminista állításokat, akkor tessék abbahagyni és beállni a demokrácia normális folyamába.
Ja és a civil szféráról meg el a kezekkel! Majd akkor, ha a feministák fizetik a prímást.
Várom a választ, de a statisztikák és más ismert közhelyek, demagógiák nem érdekelnek.
MI a megoldás a népakarat ellen?

Infect82 2017.10.06. 13:14:10

Most akkor szőrös a lábuk vagy nem a fenimistáknak?? Sajnos ez nem derül ki az írásból.

Tamás Nagypál 2017.10.07. 20:36:03

"Abban a pillanatban, hogy feministaként nyilatkozol meg, megszűnsz közember lenni, egyből magánember leszel..."

Igen, de szerintem érdemes felvetni, hogy ez miért van így. A feminizmus felvállalása a magyar médiában azért vált ki fóbiás reakciót a hatalom képviselőiből, mert egy közügyet vet fel egy olyan végletekig neoliberalizált társadalomban, ahol csak magánérdekeknek van legitimitása. A feminista testére és (patologikus) szexualitására való redukálása kétségbeesett, hisztérikus reakció a status quo fenntartására, ahol mindenfajta kollektív, emancipatorikus politikát cinikus nevetés fogad. A "létező feminizmus" tényleg találó kifejezés a neoliberális logikát abszolútumnak tekintő feministákra, akik pl. a prostituáltakból szexmunkás vállalkozókat szeretnének képezni (miközben természetesen elismerik, hogy a helyzet sajnos még nem ideális).

Ugyanakkor a szexmunkások jogaiért/hatalmáért nem csak neoliberális pozícióból lehet kiállni, hanem osztályalapon is, ahol már nem az óránként 100000 felett kereső escort (a szakma burzsoáziája), hanem folyamatosan zaklatott, bántalmazott, félrabszolgaságban tartott tömegek a viszonyítási alap. Az ő jogaikért folytatott globális küzdelemnek nem a prostitúció, hanem a prostituáltak (ha úgy tetszik "prostituált életek") normalizálása (hatalmának növelése) a célja, hiszen többségük éppen azért dolgozik szexmunkásként, mert enélkül halálra lenne ítélve. Tehát a modern prostitúció nem csak az általában vett patriarchátus következménye, hanem része a kapitalizmus biopolitikai rendjének, ahol proletárok százmillióit fosztják meg (nemi, etnikai, vagy territoriális alapon) az élethez való joguktól. Ez azt jelenti például, hogy míg a neoliberális ideológia szerint a szexmunkások jogbiztonságot és vállalkozói státuszt szeretnének kiharcolni, az antikapitalista nézőpontból kollektív érdekeik elsősorban az alapvető erőforrásokhoz (pl. ivóvíz, termőföld) és közjavakhoz (lakhatás, egészségügy, társadalmi termelés eredménye) való demokratikus hozzáférést jelentik. Az erre az alapvető összefüggésre való utalás hiányzik mind a létező feminizmusból, mind a feminizmus Betlen által itt képviselt (nemlétező?) változatából.