Kedves Olvasóink, kedves barátaink, európai polgártársaink, bocsássák meg nekünk, ha túl provokatívak vagyunk, de mi franciák így fejezzük ki, ha haragszunk és szeretünk is egyszerre. Kérjük, értsék meg, hogy nehéz nem reagálni arra, amikor nem veszik komolyan egy ország tiltakozását, miközben látjuk, hogy a barátainkat hogy verik a rendőrök, hogy hogyan használja ki a kormány a rendkívüli állapot adta lehetőséget, és hogyan veszi semmibe a demokratikus folyamatokat a kormány és zsarolja saját parlamenti képviselőit, akik nagy része már nem is áll mögötte. Gyakran érezhetik úgy a magyarok, hogy a külföldi sajtó kifigurázza, és nem veszi komolyan a nemzeti sajátosságaikat. Kérjük, hogy “amit nem kívánsz magadnak, másnak se tedd!”

Corentin Léotard és Ludovic Lepeltier-Kutasi írása.

france.jpg

Kép: en.rfi.fr

Kedves Olvasók! Egy ősi kultúrájú országról szeretnénk most beszélni, mely valamikor dicsőséges volt, de mostanra megkopott fénye. Egy gyakran kigúnyolt, kicsúfolt és általában félreértett országról. Ez az ország – biztosak vagyunk benne, hogy rájött –, Franciaország. Ez az első alkalom, amikor magyar tollat ragadunk, hogy Franciaországról beszéljünk. Általában az ellenkezőjét tesszük: Magyarországról írunk franciául. Szóval bocsássa meg nekünk ezt a merészséget, de miután olvastuk az Index egy korábbi cikkét, azt gondoltuk, hogy tisztáznunk kell pár dolgot, és tájékoztatnunk kell a magyar olvasóközönséget.

„Lángokban áll Franciaország”, “a kormány fel akarja rázni a gazdaságot”, “konkrétan azt szeretné, ha kicsit többet dolgoznának (franciák) mint heti 35 óra”. Arra tudunk csak gondolni, hogy a cikk írója aggódik a nemzet megdicsőülésének lehetősége, azaz a foci Európa Bajnokság miatt, hogy ezt a példátlan lehetőséget tönkreteszik a szakszervezetek tiltakozó akcióikkal. Az üzenet egyszerű: “nem kell sajnálni a franciákat, elég gazdagok már így is, és meg kell érteniük, hogy nem jár nekik kiváltság a munkajogok terén”.

A cikk szerint a probléma egyértelmű: a francia gazdaság túlkorlátozott, a szakszervezetek túl erősek, ami azt jelenti, hogy a részvényeseknek nincs elég beleszólásuk abba, hogy mi történik a gyárakkal, hogy azok hol működjenek, és hogyan legyen elosztva a bevétel – olyan mintha a Financial Times írna, vagy olyasvalaki, aki még mindig azt gondolja a világgazdasági válság és a tőzsdeválság után, hogy a piac önkorlátozása és a jóléti állam gyengülése hozzák majd el a “fényes jövőt”. A cikk írója, ha tényleg teljes körűen akart volna tájékozódni, akkor egy kis energiát fektethetett volna abba, hogy utánajárjon annak, amit a törvény ellenzői mondanak. Ezáltal pár dolgot megtudhatott volna a franciákról és Franciaországról, és felfedezhette volna, hogy az ultra-liberalizmuson és a kommunizmuson kívül nem csak az illiberalizmus az alternatíva, hanem sokkal több lehetőség van még. Érdekes lehetett volna ez mindazok számára, akik jobb oktatást, jobb béreket és jobb egészségügyet szeretnének, azok számára, akik szinte ingyen dolgoznak az önkormányzatoknak, azoknak, akiknek rendszeresen nem fizetik ki a túlóradíjakat, azoknak, akik nem a magánszféra, a multik vagy az emigráció lehetőségének hármasában akarnak élni. Annyira virágos a helyzet Magyarországon, hogy le kell nézni azokat, akik nem hagyják magukat?

A létező alternatívák közül szeretnénk ajánlani egyet, amelyet egy közgazdász csoport- a Les économistes atterrés fémjelez, (ennek a csoportnak tagja Thomas Piketty, A tőke a 21. században című könyv szerzője). A kutatók szerint az Európai Bizottság által erőltetett politika csak tönkreteszi a gazdasági és szociális helyzetet, és még nem került bizonyításra az, hogy egy ilyenfajta reform jót tesz a munkanélküliség elleni harcnak. Szerintük a termelékenység hatékonysága és a kereslet az igazán fontos tényezők. Az elsőt a jó munkakörülmények biztosítják, és ebből a szempontból az, hogy a franciák heti 35 órát dolgoznak, európai átlag feletti produktivitást eredményez. A másodikat akkor lehet felpörgetni, ha a cégek olyan növekedő ágazatokba fektetnének be, mint például az alternatív energiatermelés, újfajta közlekedési lehetőségek, vagy olyan modern termékek, mint amelyeket Németország gyárt. A hivatkozott közgazdászok szerint a szociális védelem visszaszorítása csak az egyenlőtlenség növekedéséhez vezet, amely természetesen nem jelent gondot a befektetők és a munkáltatók számára. Az elsődleges probléma Európában nem a “muszlim invázió”, sem a “túl erős állam”, ahogy itt a jobboldali vagy a baloldali vezetők hangoztatják. Nagyon sok mindenről van vita, de jellemzően mindig elsikkad a párbeszéd a kisemberek sorsáról, azokról, akik dolgoznak vagy dolgozni szeretnének. Európa elsődleges problémája sokkal inkább az elképesztően erős lobbi a piac szabályozatlansága érdekében, a munkajogokkal szemben, és a munkavállalói versenyeztetés érdekében. A franciák nem az elsők, akik ezzel szembeszálltak. A magyar közvéleményt a spanyol Podemosszal és Görögországban működő Szirizával kapcsolatos viták is hidegen hagyták. Folytathatjuk a sort azzal, ami Angliában Jeremy Corbint vagy az USA-ban Bernie Sanderst népszerűvé tette. A magyar közvélemény számára nagyon fontos témákról, például az amerikai szabadpiaci egyezményről (TTIP) vagy a szociális Európáról, azaz Európa szociális megerősítéséről és egyensúlyáról szóló vitáról sem esik szó. Franciaországban ez egy széles, független társadalmi mozgalom, amit elsősorban a “Nuit debout” képvisel, azaz eleinte jellemzően munka után magukat közügyekkel foglalkoztató emberek sokasága. Március vége óta Párizsban, de számtalan vidéki városban is különböző korosztályok és társadalmi rétegek szereplői találkoznak, hogy politikáról, a társadalom jövőjéről vitatkozzanak. A korábbi párizsi terrortámadások miatt is jótékony hatású a közterek ilyesfajta használata. Miközben a franciák politikai vezetője a szélsőjobb retorikáját választotta, a franciák példát akarnak mutatni, hogy a társadalom valójában együttélést jelent, amely a szolidaritásra épül. Miközben a fiatalok elhagyják Magyarországot, ellenzékének az egyetlen programja, hogy az emberek vasárnap is vásárolhassanak.

Kedves Olvasóink, kedves barátaink, európai polgártársaink, bocsássák meg nekünk, ha túl provokatívak vagyunk, de mi franciák így fejezzük ki, ha haragszunk és szeretünk is egyszerre. Kérjük, értsék meg, hogy nehéz nem reagálni arra, amikor nem veszik komolyan egy ország tiltakozását, miközben látjuk, hogy a barátainkat hogy verik a rendőrök, hogy hogyan használja ki a kormány a rendkívüli állapot adta lehetőséget, és hogyan veszi semmibe a demokratikus folyamatokat a kormány és zsarolja saját parlamenti képviselőit, akik nagy része már nem is áll mögötte. Gyakran érezhetik úgy a magyarok, hogy a külföldi sajtó kifigurázza, és nem veszi komolyan a nemzeti sajátosságaikat. Kérjük, hogy “amit nem kívánsz magadnak, másnak se tedd!” Akkor, nincs harag, ugye?

 

Az írás eredetileg itt jelent meg, a szerkesztőség jóváhagyásával kerül közlésre.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr408805330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ingyenebed 2016.06.15. 16:29:34

2/1:

melyek az Index cikk állításai?

A törvénymódosítás célja alapvetően a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele, és ezáltal a munkanélküliség csökkentése. A lényeg, hogy könnyebben és olcsóbban lehessen kirúgni és felvenni embereket.
A munkanélküliség makacsul 10 százalék felett maradt. A várakozások szerint a szabályok lazítása segíthet ezen.
(maguk szerint nem? miért nem?) Hiszen általában véve a rugalmasabb munkaerőpiactól nem túlzás azt várni, hogy több ember fog dolgozni, bár az is igaz, hogy átlagosan kevesebb pénzért.
• Főszabály szerint marad a 35 órás munkahét, de ezt csak három hónapos átlagban kell betartani, így a munkáltató bizonyos időszakokra kiterjesztheti akár 48 órára, kivételes esetben 60 órára.
• Lehetővé teszik a cégek számára, hogy maguk állapítsák meg a túlóradíjat, amíg az 10 százaléknál magasabb.
• Lazítják az elbocsátás feltételeit, például gazdasági okokból (!) is ki lehet majd rúgni embereket. Ha például egy adott cég bevétele négy egymást követő negyedévben csökken, akkor leépíthet munkavállalókat – ezt eddig nem lehetett.
• Eredetileg 15 hónapnyi fizetésben akarták maximalizálni a jogtalan elbocsátás miatt megítélhető összeget, de ezt az ellenkezés hatására elvetették.

(fentiek maguk szerint mocskos embertelen javaslatok? hol élnek maguk kedves Elvtársak?)

A reformot a kormány azzal indokolja, hogy a jelenlegi munkatörvénykönyv túl merev munkaerőpiacot szült.

(maguk szerint nem? miért nem? ha nem, akkor miért alakult ki ez a duális munkaerőpiac?)

A francia szabályozással alapvetően az a baj, hogy bár sokakat véd, ezáltal sokakat ki is rekeszt a munkaerőpiacról. (maguk szerint nem?) Akinek van rendes állása, elképesztően nehéz kirúgni.

(maguk szerint nem?)

A dolog másik oldala viszont az, hogy pont emiatt egyre kevesebb embert vesznek fel ilyen munkakörökbe, nagyon nehéz megszabadulni tőlük. A cégek csak lassan vagy sehogy se tudnak reagálni a gyors piaci változásokra.

(maguk szerint nem?)

Így a szigorú munkaerő-piaci szabályozás végső soron a foglalkoztatás ellenében hat: inkább kevesebb embert vesznek fel, csak hogy ne fázzanak rá.

(maguk szerint nem így van?)

És nem csak a mennyiség a lényeg: nyilván csak a legjobb jelentkezőknek ajánlanak majd rendes, stabil állást. Így tehát csak a képzettebbek jutnak munkához, a gyengébb minőségű munkaerő nem. Azaz ez a szabályozás azokat védi, akik egyébként is találnának stabil munkát, és azokat rekeszti ki, akik nem.

(maguk szerint nem így van? hanem hogy?)

Bármennyire is neoliberálisoznak a törvény ellenzői, valójában az új szabályozás nagyjából a németországihoz hasonlít, és azért utóbbi ország sem arról ismert, hogy nagyon rosszak lennének a munkakörülmények.

(maguk szerint nem így van? csak mert maguk azok akik neoliberálisoznak.)

A francia munkaerőpiac rugalmatlansága már elég hosszú ideje téma közgazdászok között.

(maguk szerint nem így van? hanem hogy?)

Ráadásul az utóbbi időben az új belépők döntő többségét – nagyjából 90 százalékát – csak rövid távú szerződéssel foglalkoztatják.
Azaz a rendelkezések pont a céljukkal ellentétes hatást érnek el, és szétszakítják a társadalmat.

A rugalmatlan munkaerőpiac és a magas bérköltségek visszafogják az egész gazdaságot, miközben a világ tovarobog. Míg a többi fejlett állam 2008 óta növeli hatékonyságát és egyre olcsóbban képes előállítani egy egységnyi GDP-t, addig Franciaországban gyorsabban nő a munkaerő ára, mint a hatékonysága. A francia versenyképesség tehát csökken.

A most sztrájkolók többségében pedig eleve azok, akiknek ettől fogva rosszabb lenne: a rendes, teljes munkaidős, határozatlan idejű szerződéssel rendelkező kiváltságosok. Ők egyrészt nyilván féltik a kiváltságaikat, másrészt tartanak attól, hogy a lazítással nagyobb lehet a konkurencia és a verseny a munkaerőpiacon.

(ez komoly vád. miért nem reagálnak rá? nem lehet, hogy pont erről van szó?)

Az egyetemistákat pont az zavarja, amit a reform orvosolni akar: hogy nincs meló, vagy ha van, az is csak részmunkaidőben, határozott idejű szerződésekkel, rossz körülmények között. Számukra inkább szól ez az általános hatalom-, kormány- és kapitalizmusellenességről, mint bármi másról.

(a válaszuk pont ezt támasztja alá.)

Világszinten komoly kérdéseket vet fel a kapitalizmus mostani működése, illetve a munka mint olyan jövője. Ennek kapcsán pedig nyilván fontos kérdés a munkajogi szabályok védelme és az árversenyképességet mindenek felett hajszoló hozzáállás elutasítása.

Viszont arról sem ártana kicsit vitatkozni ilyenkor, hogy akkor mégis hogyan lesz fenntartható vagy növelhető a jelenlegi nyugati életszínvonal, ha a globális verseny költségeit nem akarják viselni, Kínát pedig nem tudják rákényszeríteni arra, hogy ugyan vezessen már be egy jó magas minimálbért és 35 órás munkahetet.

(tehát akkor?)

ingyenebed 2016.06.15. 16:30:08

2/2:

Fentiek láthatóan tényállítások, illetve ezek alapján megfogalmazott következtetések.
mit válaszolnak ezekre a francia lap szerzői?

Lényegében egy bullshitet adnak elő, egész egyszerűen elmennek a tények mellett:
-mi franciák ilyenek meg olyanok vagyunk (bullshit)
-verik a barátainkat (még szép, ha dobálják a rendőröket)
-semmibe veszi a kormány a demokratikus folyamatokat (mivel is?)
-a parlamenti képviselők „nagy része” már nem is áll mögötte („nagy része” sosem áll)
-kigúnyolt, kicsúfolt, félreértett ország (bullshit)
-a szerző egy kis energiát fektethetett volna abba, hogy utánajárjon annak, amit a törvény ellenzői mondanak (mert mit mondanak? itt lenne a jó alkalom terjeszteni, ehelyett bullshit)
-hogy az ultra-liberalizmuson és a kommunizmuson kívül nem csak az illiberalizmus az alternatíva, hanem sokkal több lehetőség van még (milyen lehetőség? itt lenne a jó alkalom terjeszteni, ehelyett bullshit. megjegyzem a francia kormány pont ezen dolgozik. vagy tán a francia kormány javaslatai az ultra-liberálisak? miért is?)
-Annyira virágos a helyzet Magyarországon, hogy le kell nézni azokat, akik nem hagyják magukat? (mi köze a magyar helyzetnek a franciához? mióta aggódnak a francia elvtársak a magyar helyzet miatt?)
-Szerintük a termelékenység hatékonysága és a kereslet az igazán fontos tényezők. Az elsőt a jó munkakörülmények biztosítják, és ebből a szempontból az, hogy a franciák heti 35 órát dolgoznak, európai átlag feletti produktivitást eredményez. (mellépofáznak a kedves elvtársak. akkor miért nem csökken a munkanélküliség? hát azért mert a munkaerő ára gyorsabban nő mint a produktivitása – ezt állítja az Index cikke. maguk szerint nem így van? hanem hogy?)
-A másodikat akkor lehet felpörgetni, ha a cégek olyan növekedő ágazatokba fektetnének be, mint például az alternatív energiatermelés, újfajta közlekedési lehetőségek, vagy olyan modern termékek, mint amelyeket Németország gyárt. (szuper. akkor pont érdemes a német munkaügyi szabályozást követni nem? ezt teszi a francia kormány, ez ellen tüntetnek. illetve hogyan kívánják az elvtársak elérni, hogy a francia ipar modern termékeket gyártson? nem a piaci verseny pörgetésével? hanem mivel? a rendőrök dobálásával? vagy hoznak egy törvényt, hogy holnaptól legyenek modern francia termékek? maguk szerint mitől lesznek ilyen termékek?)
-A hivatkozott közgazdászok szerint a szociális védelem visszaszorítása csak az egyenlőtlenség növekedéséhez vezet, amely természetesen nem jelent gondot a befektetők és a munkáltatók számára. (az Index cikke pont azt állítja, hogy a jelenlegi francia szabályozás vezet egyenlőtlenséghez. nem tetszenek tudni olvasni?)
-urópa elsődleges problémája sokkal inkább az elképesztően erős lobbi a piac szabályozatlansága érdekében, a munkajogokkal szemben, és a munkavállalói versenyeztetés érdekében. (ezt milyen tényekkel is tudják alátámasztani? ha olyan erős tőkés lobbi működik, akkor hogyan sikerült még az uborka görbületét is szabályozni? hogyan alakult ki ez a merev francia munkaerőpiac? csak úgy lett?)
-Március vége óta Párizsban, de számtalan vidéki városban is különböző korosztályok és társadalmi rétegek szereplői találkoznak, hogy politikáról, a társadalom jövőjéről vitatkozzanak. (remek. és mi a vita eredménye? itt lenne a jó alkalom terjeszteni, ehelyett bullshit.)
-Miközben a fiatalok elhagyják Magyarországot, ellenzékének az egyetlen programja, hogy az emberek vasárnap is vásárolhassanak. (ez a mondat szimpla hülyeség. az ellenzéknek számos programja van. tán ha tetszettek volna Bokros Lajos programját olvasni. vagy ott a DK. de még ott az LMP is az alapjövedelemmel. a magyar ellenzéknek számos baja van a fidesz-kormánnyal – oktatásügy, pénzpazarlás, korrupció, közmunka, manyup ügy, trafik ügy, magántulajdon semmibe vétele, stb – a vasárnapi nyitvatartás csak egy. esetleg vennék a fáradtságot és követnék a magyar belpolitikát, mielőtt hazugságokat írogatnak.)

úgy általánosságban el lehet mondani, hogy a mélyen T. francia elvtársaknak lövésük nincs mit kéne tenni, mellédumálás meg balos rinyálás megy. egyet meg kéne érteni: az életben a jóléthet senkinek nincs „joga”, ahhoz pénzt kell csinálni, ami úgy történik, hogy csinálok valamit, amiért mások fizetnek, mert értéket jelent nekik. erre az állam nem képes, csak elvenni tudja azoktól akik képesek rá, meg el tudja őket lehetetleníteni.

Tamás Nagypál 2016.06.16. 17:25:34

@ingyenebed: "Kínát pedig nem tudják rákényszeríteni arra, hogy ugyan vezessen már be egy jó magas minimálbért és 35 órás munkahetet." Persze, a nyugati uralkodó osztály nem tudja versenytársára, a kínai uralkodó osztályra kényszeríteni ezeket. Ennek ellenére erre a válságra egyetlen megoldás létezik: a munkaidő globális csökkentése (mondjuk heti 20 órára, afölött másfélszeres órabér), amit csak egy nemzetközi munkásmozgalom tud kikényszeríteni. Enélkül nem létezik 21. századi baloldal.