Goda Krisztina megrendezte a 2015-ös év egyik sémafilmjét, a nyilvánosság szokott leegyszerűsítő gyakorlatával csak „Magyar Gárda-filmnek” titulált Veszetteket. Aki megnézi a film trailerét, továbbá nem csak Magyarországon él, hanem követi is a magyarországi eseményeket, az a kedvcsináló után minden gond nélkül el tudja mesélni, miről szólhat a film. S arról és úgy is szól. Goda pont annyira ismerte meg ezt a világot, hogy ezt a filmet meg tudja rendezni. A szélsőjobboldal-komplex megértéséhez, és így a szélsőségesekkel szembeni eredményesebb politikai harchoz viszont nem kerültünk közelebb.

Böcskei Balázs írása.

veszettek-cover-photo.jpg

Kép: movieaddicts.hu

Végy díszletnek egy egykori nehézipari környezetet, gyűjtsd össze az elmúlt években a roma és nem roma konfliktusokból eredő konfliktusokat egy 2 órás egyértelmű kulcsszavak mentén történő Google-kereséssel, akard nagyon, de nagyon megérteni „miben is áll a szélsőjobboldal sikere”, jöjjön kapóra, hogy a Jobbik számos helyen polgármestert ad az országban (ez utóbbi kettő adalékot vegyítsd), és akkor miért ne jusson már eszedbe, hogy milyen izgalmas is lenne egy szélsőjobboldali srác és roma lány szerelme! Mindehhez keress egy keménykötésű tekintettel bíró színészt (Fenyő Iván), és biztos, ami biztos, legyen az a film vége, hogy a sok negatív hős közül a néző piros pontjáért a „dühösek” közül leginkább „küzdő” főszereplő a záróképben az éppen felkelő Budapest Hősök terére érkezzen meg (autóstoppal, persze hogy). Ha ez mind megvan, akkor sikerül megrendezni a 2015-ös év egyik sémafilmjét, ez esetben a nyilvánosság szokott leegyszerűsítő gyakorlatával csak „Magyar Gárda-filmnek” titulált Veszetteket. Ez van, ami egyszerű, azt le is szokás egyszerűsíteni.

Eleve aki megnézi a film trailerét, továbbá nem csak Magyarországon él, hanem követi is a magyarországi eseményeket, az a kedvcsináló után minden gond nélkül el tudja mesélni, miről szólhat a film. S arról és úgy is szól.

Előre kell bocsátani, hogy olyan játékfilmet készíteni a szélsőjobboldali mozgalmakról és szubkultúrákról, ami nem sematikus, hanem benne van az a szociológiai-politikai-egzisztenciális-stb. komplexitás, hogy mi visz valakit a „báránybőrbe bújta farkasok közé” (a Veszettek egyik helytálló üzenete ez az új ifjúsági "gárdistákról"), hol és mennyiben hiányoznak azok a szocializációs ágensek, amelyek a bizonyos (poszt)pubertás életpálya egyes szakaszaiban útját állnák a (későbbi politikaiként) jelentkező elkallódásnak, milyen az a kor és ország, amelyben minden egyértelműség és kiismerhetőség hiányára az erő, a „rendteremtés”, a mi/ők-féle szorongásmenedzsment a válasz, az eleve rettenetesen nehéz. Bele kell állni egy elég sokrétű és beágyazott, „ott megszerezhető” tudás felszedésébe. Ezt a terepen, éveken át összeszedhető anyagot (tapasztalatot) nem lehet pótolni olyan gyorsan, mint azt Goda Krisztináék szerették volna. Az októberi Filmvilágban olvasható, Godával készített interjú elég világos bizonyítéka annak, hogy ő pont annyira ismerte meg ezt a világot, hogy ezt a filmet meg tudja rendezni.

Goda Krisztina munkájából szinte csak annyit tudunk meg, hogy elsősorban a lokális „együttélési” konfliktusok állnak az erőre való igény erősödésében, majd annak eszkalálódásában, végül szélsőjobber módon történő pacifikálásában, kontroll alá kerülésében. A filmből az is kiderül az, amit eddig is tudtunk, mi szerint a helyi konfliktusokat kezelni képtelen polgármester-asszony – a Szabad Szocialista Fórum [érted, ugye] politikusa – és munkatársai nyomott áron jutottak hozzá önkormányzati lakásokhoz – realista kép, még ha a valóságban ezek a „hálózatok” le-lebújtak ˙(de inkább nem), hogy aztán felmentésre kerüljenek –, és a korrupciós érdekszövetségi rendszere erősen járult hozzá ahhoz, hogy a szélsőjobboldal válik a „normális erővé” e téren. A Fidesz hasonló követhetetlen ügyeit és az állam foglyul ejtését tekintve a helyzet nem változott, ebben a vonatkozásban a szélsőjobboldal még bír a másikra, a többiekre mutogatás képességével

Viszont ez a szélsőjobbos fiatalságkép, ifjúsági korkép kezd lassan olyan sematikus lenni, mint a Kádár-rendszer pártállami megrendelésre készülő „szociográfiai”. Van a semmi talaján mozgó, céltalan ifjúság egy része, mely nem találja helyét a (kádári/rendszerváltás utáni) társadalomban, minek következtében „csöves”, „punk”, „szipus”, és egyéb deviáns magatartás (skinhead attitűd - helyesebben itt bonehead, de ezt nehéz lenne Godának eleve elmagyarázniuk ebben a filmben, nem is lehet céljuk) hordozójává válik. Az, hogy mitől válik céltalanná, hogy miért eleve reménytelen neki integrálódni, hogy mennyire más tapasztalati síkon érzékeli a saját és mások valóságát, mint egy Filmvilág-előfizető vagy workshop-értelmiségi, arról ez a film nem ad számot – holott a hazai jelenkori szélsőjobboldali „oral history-k” és tanulmányok ebben bőven tudnának segíteni a forgatókönyvíráskor. Erre magam is kísérletet tettem egy írásomban, lévén a szélsőjobboldal nem 2010-zel, de még csak nem 2006-tal született meg, más kérdés, hogy az underground felszínre kerüléséhez nem csak önmagában 2006 ősze felszínrepedése, és nem is csak a „romabűnözés” politikai és média napirendre kerülése kellett, hanem hogy ezek egy időre összerendezték a szélsőjobber szubkultúrákat – hogy aztán a Jobbik „néppárti” félfordulatával ismét elváljanak „vérre”, „becsületre” és „tisztaságra” vonatkozó különböző gondolatai és praxisirányok mentén.   

Ehelyütt azonban meg kell jegyezni, hogy azontúl, hogy Goda felmondja mindazt, ami egy „miért erős a Jobbik Ózdon?” elemzésben benne van, erényére legyen mondva, hogy elrejti azt „a” pillanatot, amikor egy fiatal tényleg átfordul másba, tényleg befordul a szélsőjobboldal utcájába. Annak „az” egzisztenciális fordulatnak az ábrázolása talán lehetetlen is, de előnye az alkotásnak, hogy sejteti, hogy ilyen van, hogy ez a döntés döntés (is lehet), nem csak sodródás eredménye. Ez az egzisztenciális döntés (és visszafordításának igénye) visszatér a film végén a testvérpár életében. Bármennyire is vicces is ez a párbeszéd, de ott van benne „a” korábbi pillanat súlyossága, terhe, a pillanatnyi meggondolatlanság, mely anno blokkolta az önreflexiót, a korábbi ént, az egyéb lehetőségekkel való számolást. Úgy vagyunk túl a filmben ezen a pillanaton, hogy nem tudjuk melyik volt az a pillanat, hol született meg maga a döntés – és ez nem véletlen (ez alól a testvérek [különösen a kisebbiké] talán kivételek).

„Dühösek” – villan fel a szó a trailerben, és most itt lehetne írni még a düh és harag autenticitásáról – mondjuk Sloterdijk remek munkája kapcsán –, de azt majd egy másik, arra inkább érdemesebb alkotás kapcsán. A magyar „szélsőjobboldal” film nem bukott meg, realista, már ha elfogadjuk, hogy a valóság csak részben megismerhető, hogy a realitás nem más, mint a valóság egy szelete.

Azaz, ha megengedőek vagyunk.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr528011999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.10.23. 17:55:48

irigy vagy Godára

lépcsőházy 2015.10.23. 18:08:12

Minden inkább vagyok, mint egy eleven videotéka, alig köhögöm az utolsó 20 év magyar filmográfiáját, de itt – mint annyi más helyen – amnézia-hasznosítás minősített esete látszik fennforogni.
Úgy tűnik ugyanis, hogy szimplán leforgatták újra a Rosszfiúk című opusculumot.
Mintha ma a jelenidejű kulturális jeltermelésnek mindinkább alaptartozéka lenne a replay-gomb.
Voltak (nyugalom, lesznek is) „sorok közötti idők”, amikor annak a külön szimbolikájára volt fokozott szenzitivitás, ha a dörömbölő aktualitások vakító ellenfényében szimplán újravetítettek egy régi darabot (horribile dictu: újra kiadtak egy könyvrégiséget), aminek mondandója ezáltal felerősítő és találó kontextusba került. („Megért”, „felzárkózott” hozzá a befogadóközeg…) A bölcsek ezen kevésből is értettek.

Tényleg: az új mozi felvilágosult ellentáborában hol késik Sas Tamásék visszamenőleges prófétává avatása? (Igazán csak minimálcinizmussal kérdem.)
süti beállítások módosítása