Biztos vagyok benne, hogy a kormánynak halványlila gőze sincs, hogy mi is az az antropológia, és mit csinál az antropológus. De, ha tudná is, hogy mivel foglalkozik ez a tudomány, akkor sem lenne rá szüksége. Egy olyan kormány ugyanis, amely az idegengyűlöletre építve kampányol a menekültek ellen, és amelyik kormány ezáltal a társadalom kettészakítását akarja bebetonozni politikai haszonszerzés céljából, annak nincsen szüksége olyan szakemberekre, akik épp a kettészakítottság ellen tudnának tenni.

Kovács Ádám írása. 

Forrás: HumanDimensions

"…Az ember néha képpé válik,

S szorongatják a keretek..”

Kunt Ernő

Megszűnik a kulturális antropológia alapszak a felsőoktatásban. Legalábbis a kormány tervei között szerepel ennek a képzésnek is a törlése a választható szakok közül. Az, hogy ezt miért teszik, nem tudják és nem is fogják megindokolni. Marad a szokásos „a gazdaságnak nincs szüksége erre” mantra. Csakhogy ezzel teljesen ellehetetlenítik az antropológusképzést Magyarországon, mert a szükséges készségek, tudás elsajátítására nem lesz elegendő a mesterszak két éve. A helyzet ráadásul személyesen is érint: a képzés alatt megszerezett ismeretek tették lehetővé, hogy ma olyan munkáim legyenek, olyan dolgokkal foglalkozhassam, amit szeretek, és amelyekkel valóban tenni tudok azért, hogy megértsük, segítsük és elfogadjuk egymást.

Biztos vagyok benne, hogy a politikusok jó része „romkocsmákban merengő” bölcsészeknek gondolja az antropológusokat, akik a “budai értelmiség” oszlopos tagjaiként hajtogatják a mindenféle bűnös liberális elméleteiket a világról meg az emberekről. Ez persze nincs így, nem is lehet, mert az antropológia fő módszere a résztvevő megfigyelés, ami azt jelenti, hogy a kutató ott van és ott él azzal a közösséggel, akit meg akar ismerni, akit le akar írni. És ma még csak arról sincs szó, hogy az antropológusok mindenféle egzotikus országban vizsgálnak helyi törzseket és fűszoknyában vonaglanak mindenféle rituálékon. A modern antropológia ugyanis a „saját” társadalmunkban létező közösségeket is ugyanúgy vizsgálja: a modern antropológia úttörői rájöttek, hogy e tudomány módszerei kiválóan alkalmazhatóak a saját társadalmak különböző csoportjainak, mint például a különböző szubkulturális csoportok, a kisebbségi közösségek vagy vallási közösségek megismerésére is. Kunt Ernő, aki a hazai antropológia egyik legmeghatározóbb alakja és egyben a miskolci műhely alapítója azt írja, hogy az antropológusnak feladata, „hogy a mi korunk, a posztindusztriális civilizáció új kultúrahasználati módjait megismerje”.

Ám nem akarok túlságosan belemenni abba, hogy mi is pontosan az antropológia, ennek bárki utána tud nézni a neten. Viszont annyit muszáj megemlíteni, hogy az antropológiának és a módszertannak óriási szerepe van a „másik” megértésében és a különböző társadalmi csoportok közötti közvetítésben. Az antropológus feladata többek között a „másik nyelvének” a megértése. Hogy egy mindenki számára érthető példát mondjak: sokszor elhangzik, hogy a cigányok „hangosak”. Ezt a „hangoskodást” sokan ellenszenvesnek, akár veszélyesnek tartják. Abba viszont ritkán gondolnak bele, hogy ennek a „hangoskodásnak” más, akár kulturális okai lehetnek. Michael Stewart antropológus – aki mellesleg az egyik legelső és egyik legátfogóbb antropológiai munkát végezte magyarországi cigányok körében –  „Az igaz beszéd, avagy miért énekelnek az oláh cigányok?" című tanulmányában azt írja, hogy „azért olyan hangosak a cigányok, mert mindegyik tartja magát annyinak, minta másik, és ezt bizonyítandó elvárja, hogy az ő igaz szavát is meghallgassák. Történik mindez 10 párban és egyszerre... a beszédben oly gyakran jelen lévő kiabálási tendencia a hierarchikus alá-fölérendeltségi viszonyok elkerülésének szándékában gyökerezik”. A cikkben azt is leírja a szerző, hogy a hangoskodás mellett az éneklés is gyakorlatilag a beszéd két fajtája, amelyek ráadásul össze is kapcsolódnak egymással. Amúgy Stewat megjegyzi, hogy „kutatásom kezdetén én magam is alig tudtam elviselni hétvégenként a vitatkozó férfihangok kórusát; minden férfi otthon volt, s mindenki igyekezett a saját véleményét érvényre juttatni. Ahogy elvonultam szobám viszonylagos nyugalmába, nekem is úgy tűnt, ezek az emberek valóban értelmetlenül viselkednek”. Aztán persze ahogy kezdte megérteni a vizsgált oláh cigány közösség szokásait, rájött, hogy mik ezeknek a viselkedéseknek a céljai. Az antropológiai munka segíthet abban, hogy ezeket a csoportokat megértsük, hogy az antropológus lefordíthassa a „másik nyelvét” és egyfajta tolmácsként tudjon közreműködni egymás megértésében.

Biztos vagyok benne, hogy a kormánynak halványlila gőze sincs, hogy mi is az az antropológia, és mit csinál az antropológus. De, ha tudná is, hogy mivel foglalkozik ez a tudomány, akkor sem lenne rá szüksége. Egy olyan kormány ugyanis, amely az idegengyűlöletre építve kampányol a menekültek ellen, és amelyik kormány ezáltal a társadalom kettészakítását akarja bebetonozni politikai haszonszerzés céljából, annak nincsen szüksége olyan szakemberekre, akik épp a kettészakítottság ellen tudnának tenni.

És akkor zárásképpen egy személyes megjegyzés: amióta elvégeztem a szakot, azóta tudom hasznosítani a megszerzett tudást és készségeket. Sokat segített abban, hogy gyakornokként 2010-ben Brüsszelben dolgozhassak, hogy társadalmi inklúziót célzó projektek csináljak az ország legelmaradottabb régiójában, hogy társadalompolitikával kapcsolatos tanácsokat adjak politikusoknak. Sőt másfél évig kormánytisztviselőként, gyakorlatilag állandó szakmai konfliktusban dolgozzam az Orbán-kormánynak azért, hogy talán valaki meghallja, hogy a kirekesztésre vagy a szegények megregulázására irányuló politika nem csak káros, hanem veszélyes is. Sajnos az együttműködésünk nem volt sikeres, a határokat nem sikerült lebontani. Sőt, azóta kerítés is épül.