Egyelőre nem sikerült azt a problémát liberális részről fogyaszthatóan megfogalmazni, pedig jogos a kérdés, hogy fennáll-e még a régi maxima, a „nincs szabadság a szabadság ellenségeinek”? Ki lehet-e mondani, hogy a liberális demokrácia nem semleges és értékmentes keret, hanem egy nagyon is normatív értékrend, Európa értékrendje, és Európa hajlandó kiállni és harcolni érte, ha kell – az ellenség pedig az, aki ezt az értékrendet veszélyezteti? Ameddig nem mondjuk ki, hogy a liberális demokrácia nem értékmentességet és az értékek lebontását, hanem éppen hogy az európai értékek megőrzését célozza, addig ki vagyunk téve a liberális demokrácia gyengeségéről szóló támadásoknak és a jogos állampolgári bizalmatlanságnak. A liberálisok és szociáldemokraták egy része ódzkodik ettől, mondván, az emberi jogok mindenkire vonatkoznak, egy liberálisnak nem lehet „ellensége”. 

Soós Eszter Petronella, a Franci politika blog szerkesztőjének írása.

h.jpg

Forrás: The Daily Beast

A Charlie Hebdo-merényletek után sokan emlegették Samuel Huntington civilizációk összecsapása-tézisét, mondván, lám, itt a bizonyíték, az iszlám és a nyugati kultúra nem kompatibilis. A visszafogottabbak azt mondták, véget kell vetni az Európába irányuló muszlim-afrikai-közel-keleti bevándorlásnak, a radikálisabbak odáig is elmentek, hogy közösségileg kell megfigyelni, esetleg kizsuppolni Európából a muszlimokat, akár azokat is, akiknek már európai állampolgárságuk van. E vitával egy időben került boltokba Michel Houellebecq Behódolás című regénye, amely arra figyelmeztetett, ha a nyugati (európai) civilizáció „nem szedi össze magát”, akkor belülről, békésen is leigázhatja egy ambiciózusabb, értékközpontúbb civilizáció, az iszlám.

Hogy valójában (tudományosan) létezik-e a civilizációk összecsapása, másodlagos kérdés. A politika jelentős részben szimbólumok és hitek világa is. Ezért a fő kérdés, hogy kialakul-e a civilizációk összecsapásáról szóló hit, meggyőződés, keret. Mert ha igen, akkor az befolyásolni fogja a polgárok és a politikai szereplők mozgásait. Persze az európai muszlim kisebbség „beilleszkedési problémái” kapcsán az egyes társadalmi és politikai csoportok egyelőre más és más szempontokat emelnek ki. A kulturális jobb- és szélsőjobboldal inkább hajlamos kulturális és vallási kérdésekre fókuszálni, integráció helyett asszimilációt vagy deportálást követelni, a kulturálisan liberálisnak (baloldalinak) számítók (e cikkben ideértve a mainstream szociáldemokráciát) pedig inkább a gazdasági, szociális szempontokra fókuszálnak, mondván, az integrációs problémákat elsősorban gazdasági problémák okozzák.

Az igazság valószínűleg a kettő között van, hiszen a kisebbségi lét, a társadalmi kirekesztettség, a szociális nehézségek logikusan vezethetnek a kisebbségi identitás demonstratív megéléséhez, vagy akár „lázadáshoz” (gondolva itt a hazai gyártmányú terrorizmus veszélyére). Akárhogy is, úgy tűnik, a feszült pillanatokban nagyobb az esélye annak, hogy a gazdasági és szociális feszültségek által szintén sújtott többségi társadalom a kulturális és vallási kérdéseket tételezi első helyen problémaként, mert ezeket a kérdéseket éli meg a saját mindennapi életére nézve fenyegetőnek: fejkendő, burka, női nemi szervek csonkítása, utcai ima, mecsetek épülése, iskolai viták, kereskedelmi egységek „iszlámosodása”, közbiztonság, a „külváros” problémái... Franciaországban például a megkérdezettek 73%-a rossz véleménnyel van az iszlámról, 36% gondolja úgy, hogy e vallás gyakorlása kompatibilis a köztársasági törvényekkel, és csak 32% véli úgy, hogy az értékei kompatibilisek a francia társadalom értékeivel.

A fentiek alapján érdemes feltenni a kérdést, mi történik, ha a civilizációk összecsapása keret egységesen elfogadottá, paradigmává, a nyugati (európai) politika egyfajta szervezőelvévé válik?

Ebben az esetben a kulturálisan liberális szereplők (liberálisok, szociáldemokraták) érvelése, miszerint az integráció és a multikulturális együttélés lehetséges, csak megfelelő szociálpolitika kell hozzá, egyre erőtlenebbé, hiteltelenebbé válhat (ahogy a „multikulti kudarca” már ma is gyakori érv, és nem jelentéktelen szereplők szájából). Talán ennek a folyamatnak a felgyorsítását szándékozzák a „demokrácia válságáról” és a „liberalizmus válságáról” szóló szónoklatok is, amelyek kihasználják azt, hogy a kortárs európai kulturális liberalizmus-baloldal vonakodik attól, hogy schmitti értelemben politizáljon, közösséget építsen, vagyis ellenfelet, ellenséget nevezzen ki magának (ezáltal csatlakozást generálva, végső soron védve a liberális demokrácia értékeit). Az európai politikai és értelmiségi elit kvázi „posztpolitikai” attitűdje érthető az európai történelmi előzmények (különösen a két háború közötti időszak és a második világháború eseményeinek) ismeretében, de ez nem akadályoz egyes tehetséges politikai szereplőket abban, hogy betöltsék a szabadon hagyott politikai teret. A „posztpolitikai” attitűd a kritikák ellenére nem értékmentességet, nem érték-nélküliséget jelent, az attitűd mellett tornyosuló liberális demokrácia eszméje nagyon is értéktelített – de ellenségkép hiányában közösségépítésre, érzelmi alapú állampolgári csatlakozás szítására korlátozottan alkalmas. Ráadásul a háborúra még emlékező generáció kihalóban van, és az új generáció már nem a totalitarizmustól, hanem a muszlim bevándorlótól fél.

A növekvő európai iszlámellenesség, az iszlámellenes konzervatív és radikális pártok előretörése, a civilizációk összecsapása keret erősödése a „posztpolitikai” attitűd által hagyott politikai űrre, közösségi igényre ad egyfajta választ. Megmondja, hogy kik vagyunk mi, mik az értékeink, miért állunk ki, miért harcolunk és kikkel szemben, úgy, hogy az ellenségnek egyúttal félelmetes és látványos arcot ad: a burkába borított muszlim asszony már itt sétál köztünk, és a saját értékrendünk, a liberális demokrácia szembeköpése nélkül még el sem küldhetjük.

Könnyű belátni, hogy a kulturálisan liberális pártok versenyhátrányban vannak a radikálisokkal és a konzervatívokkal szemben: ha ugyanis ezek a pártok kineveznék a „kívánt ellenséget”, amely a bevándorlás révén belül is jelen van, szembeköpnék saját humanista értékrendjüket. A nyomás azonban akkora, hogy ez egyre kevésbé akadály. Egyes közösségek kollektív megfigyelése, szorongatása szintén nem éppen az univerzális emberi jogok gondolatából indul ki, nem liberális individualista, esetenként nem is alkotmányos megoldás. Mégis erre tartunk, és nemcsak az európai jobboldal jóvoltából (még az emberi jogok hazájának tartott, kulturálisan liberális erők által kormányzott Franciaországban is, ahol éppen most kapnak a szolgálatok korábban elképzelhetetlen, a szabadságjogokat alapvetően érintő jogköröket).

Erre a tendenciára a kulturális liberalizmusnak egyelőre nincsen koherens és megalapozott érvrendszere. A „csináljuk, mert muszáj!” nyilván nem tekinthető koherens érvrendszernek. Miközben ezek a politikai erők kitartanak a pacifista, antirasszista, emberi jogokra fókuszáló értékrendjük mellett, érzékelik, hogy harcra, rasszizmusra, ellenség-kijelölésre komoly igény van a politikai vitatérben és a szakpolitikai térben is, hiszen ahogy az a sztereotípiákkal lenni szokott, ennek az igénynek is van minimális alapja, tudniillik a félelem a házon belüli terrorizmustól.

Egyelőre nem sikerült ezt a problémát liberális részről fogyaszthatóan megfogalmazni, pedig jogos a kérdés, hogy fennáll-e még a régi maxima, a „nincs szabadság a szabadság ellenségeinek”? Ki lehet-e mondani, hogy a liberális demokrácia nem semleges és értékmentes keret, hanem egy nagyon is normatív értékrend, Európa értékrendje, és Európa hajlandó kiállni és harcolni érte, ha kell – az ellenség pedig az, aki ezt az értékrendet veszélyezteti? Ameddig nem mondjuk ki, hogy a liberális demokrácia nem értékmentességet és az értékek lebontását, hanem éppen hogy az európai értékek megőrzését célozza, addig ki vagyunk téve a liberális demokrácia gyengeségéről szóló támadásoknak és a jogos állampolgári bizalmatlanságnak.

Értem, hogy a liberálisok és szociáldemokraták egy része ódzkodik ettől, mondván, az emberi jogok mindenkire vonatkoznak, egy liberálisnak nem lehet „ellensége”. Ez a status quo kulturális liberalizmus egy dologban reménykedhet: a gazdasági növekedés esetleges beindulásában, a szociális rendszerek szorongatásának felszámolásában. Nem biztos ugyanakkor, hogy ez visszatolja majd a civilizációk összecsapásának szellemét a palackba, hiszen mint említettük, a politika elsősorban  a szimbólumok és a hitek világa. Ráadásul a gazdasági nehézségekkel szintén küzdő többségi társadalom az asszimilációt nagyon akarja, de fizetni jelenleg nem igazán akar érte. Márpedig egy koherens kapitalista társadalom megteremtése csak állami újraelosztással, esélyteremtéssel, oktatással, szociális ellátással lehetséges, az pedig pénzbe kerül. Sokba. És az eredmények sem azonnaliak, sokszor csak évtizedek múltán jelentkeznek.

Ha pedig nincs azonnali eredmény és nincs pénz, vagy a többség nem óhajt erre pénzt adni, akkor marad a védekezés, a szembenállás, a civilizációk összecsapása. És erre a helyzetre már nem válasz a fasisztázás, a szélsőjobbozás, erre a helyzetre csak egy válasz van: a kortárs kulturális liberalizmus és a kortárs liberális demokrácia önreflexiója, elméletalkotó munkája, adaptációja, innovációja. Ennek hiányában jöhet az újabb Weimar és a vízözön. Nem kellene megvárni.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

http://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr397458780

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Soós Eszter Petronella: Charlie, a liberálisok és a civilizációk összecsapása 2015.05.14. 14:13:01

Ki lehet-e mondani, hogy a liberális demokrácia nem semleges és értékmentes keret, hanem egy nagyon is normatív értékrend, Európa értékrendje, és Európa hajlandó kiállni és harcolni érte, ha kell – az ellenség pedig az, aki ezt az értékrendet veszélyeztet…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gerilgfx 2015.05.14. 12:55:29

nyugateurópának és az usának már valószínűleg vége. beért a szélsőséges liberalizmusuk: a fekete fajúak átveszik/kiírtják az őshonos fehár fajt. vérvonaluknak isten még az irmagvát is kiírtja.

zipe moha 2015.05.14. 15:55:03

..."egy új baloldalért dolgozunk..." ez a blog címe.
Mit keres itt! ez a cikk...miért nem az mno-ra ír a szerző vagy a G-7-re..:)...

új se lesz ( hisz ez régi...)..és baloldal se...esetleg "baloldal"

borzimorzi 2015.05.14. 15:56:16

Pedig a dolog megoldása voltaképpen igen egyszerű. Ki kell mondanunk, hogy nem toleráljuk az intoleranciát. Ennyi.

A nyugati vezető politikusok évtizedekig ódákat zengtek a multikulturalizmusról, a kulturális sokszínűségről és más effélékről. Mostanában már inkább a pálfordulásaiknak lehetünk tanúi. Merkel, Sarkozy, Blair és Cameron versengenek egymással, hogy ki tudja jobban ledorongolni és elparentálni a multikultit. Szinte alig várják, hogy a szemétre hajíthassák. Most hirtelen már nem érték a sokszínűség?

Szerintem igenis, hogy érték. Csak vigyázni kell, hogy meg is maradjon!

A multikulti temetése helyett elég lenne felismerni, hogy vannak a működésének peremfeltételei. Jelen helyzetben azt mondani, hogy a multikulti életképtelen, nagyjából olyasmi, mint víz alá nyomni valakit, majd amikor megfulladt, körbehordozni a hulláját és mutogatni mindenkinek, hogy lám, milyen életképtelen volt. Arról meg mélyen hallgatni, hogy az életéhez szükséges alapvető szükségletek egyikétől, a levegőtől megfosztottuk, abba halt bele.

Ahogy nekünk kell a levegő, úgy kell a multikultinak is az, hogy teljesüljön az életképességéhez szükséges legfontosabb feltétel. Ez a feltétel pedig az, hogy nem lehet az együtt, egy időben és helyen élő kultúrák között egy olyan sem, amelyiknek az élethivatása az összes többi kultúrát megszüntetni vagy alávetettségbe taszítani.

Márpedig az iszlám pontosan ilyen. A Korán az igazhitűeket számtalan helyen kötelezi arra, hogy a hitet terjesszék, mégpedig karddal is, és a hitetleneket ne tolerálják. A hitetlenekkel összesen három dolgot tehetnek. Elsősorban be kell téríteni őket az iszlám hitbe. Ha ez nem megy, akkor be kell hódoltatni őket: másodrendű, megtűrt állampolgárként életben lehet hagyni őket azzal a feltétellel, hogy a dzsizja (jizya) nevű különadót megfizetik, Ettől aztán hosszú távon versenyképtelenné válnak a muszlim versenytársaikkal szemben, hiszen azok kevesebb adót fizetnek és mindig gyorsabban gazdagodnak, tőkeerősebbek lesznek. Ha pedig a hitetlenek sem nem térnek be, sem nem fogadják el alávetett státuszukat, hanem egyenlőként akarnak élni, akkor meg kell őket ölni. Ezt tanítja a Korán. S ezért összeférhetetlen az iszlám a multikulti keretin belül élő összes többi kultúrával. Ettől még persze, vannak olyan muszlim egyének is, akik személy szerint nem kívánnak ebben a dzsihádban személyesen részt venni. De amikor a szélsőséges muszlimok elkezdik ölni a hitetleneket, akkor a mérsékelt muszlimok hallgatnak, és nem kelnek a megtámadott nem muszlim szomszédaik védelmére... Egyiptom kopt keresztényeinek sok évszázados megpróbáltatásai és a legújabban Irak szinte teljes jazidi lakosságának pusztulása elég jó példák erre. Van még számos más példa is a történelemből...

A multikulti nem halott, csak hagyni kéne lélegezni. Ehhez azonban le kell vágni azt a kezet, amelyik elkezdte a víz alá nyomni. Sapienti sat.

Üdv:
b

Alick 2015.05.14. 22:49:53

@borzimorzi: "Ezt tanítja a Korán."

Azért Mózes Führer ötkötetes "Mein Kampf"-jában is vannak cifra dolgok... csak éppen azóta a zsidó és keresztény vallás annyira szekuláris közegbe került, hogy a hegemóniára való erőszakos törekvést fel kellett adniuk és maradt a befelé turbózott arrogáns felsőbbrendűségi tudat.

Egyébként egyetértek abban, hogy a multikulti szabályait minden résztvevőnek be kell tartania, másképp nem működik.

"De amikor a szélsőséges muszlimok elkezdik ölni a hitetleneket, akkor a mérsékelt muszlimok hallgatnak"

Ez más kultúrákban is jórészt így jön ki...

Alick 2015.05.14. 22:55:06

"a liberális demokrácia nem semleges és értékmentes keret, hanem egy nagyon is normatív értékrend"

Doktríner liberalizmus, hümm... inkább a tradicionális "nem értek egyet azzal, amit mondasz, de az életem árán is megvédem a jogod, hogy mondhasd" alapállással értek egyet.

Alick 2015.05.14. 22:57:31

Mondjuk a Charlie Hebdo inkább troll, mint a szólásszabadság élharcosa... mint Józsika, aki trambulinról pisil a medencébe, merthogy a felnőttek is beleürítenek.
Ez csak groteszk párja az iszlamisták műemlékrombolásainak...

Killary Fucking Clingon 2015.05.14. 23:19:12

@borzimorzi: A multikulti halott, beszélhetsz amit akarsz, halott, soha nem is élt igazán és nem is fog..Ahogy évszázada nem keveredik a görög a portugál, az örmény, a zsidó, az arab, a lengyel se Londonban se New Yorkban se Torontóban.. Nincs multikulti, fasz média van és még néhány fasz politikus akinek ez jó belépő volt annak idején bármilyen célra. Támogassuk a melegeket mert az jó, de tiltsuk az abortuszt mert az nem jó, etc etc.. Multikulti nincs, nem van nem volt és nem is lesz. Nemzetek vannak, és nemzetiségek. Ahogy az 5 generációs olasz amerikai is olasznak mondja magát, és olasz negyedben él mert mi a fasznak élne a Borough Parkban az ortodox zsidók közt???? Vagy a feketék közt Harlemben???? Vagy a görögök közt Astoriában Queensben????

Alick 2015.05.14. 23:41:52

@Shabby Bear: a multikulti mindig is létezett a történelemben, csak nem egészen úgy, ahogy azt manapság idealisztikusan elképzelik. Pl. a hellenisztikus kultúrát az arab világ átvette és némileg asszimilálta is, majd innen került vissza Európába. De lehetne említeni a spanyolországi mór megszállás hatását, amelyben a különféle kultúrák filoszai megtermékenyítették egymás szellemiségét... persze ezek korántsem békés és eléggé törékeny időszakok voltak. Jól jellemzi mindezt az alexandriai könyvtár sorsa is...

Abu 2015.05.15. 06:02:58

@borzimorzi: Szerintem hogyha azt mondod, hogy a multikulti nem halott, csak a legnagyobb világvallás soha nem fog tudni együtt élni a második legnagyobbal, azzal gyakorlatilag azt mondod, hogy a multikulti eleve halott volt.
Szerintem nagyon jó a cikk, és pont itt a helye (baloldaliként szerintem épp a baloldallal kell a legkritikusabbnak lenni), de szerintem az európai baloldali értékek középpontjában nem a tolerancia per se van (éppen ennek a mindenek főlé helyezése generálja azt az értékrelativizmust, amiről a cikk is szól szerintem és ami miatt bajban van a mainstream liberális bal). Szerintem a baloldali értékrend középpontjában az áll, hogy a minél szélesebben értelmezett társadalom minden tagja a lehető legnagyobb jólétben éljen és amit fel kéne ismerni az éppen az, hogy ezt számon is kell kérni a közösség minden tagján, az asszonyverő keresztényen és a burkás muszlimon is.

zipe moha 2015.05.15. 09:16:02

..." tudjuk pontosan, hogy mit kellene tennünk...csak azt nem tudjuk, hogy hogyan adjuk el ezt "baloldalinak"...ne erőlködjetek, kurzusértelmiségiek...ehhez nem lesz tömegtámogatás ebből nem lesz baloldal...csak "baloldal" az meg nem kell..

szinte látom már a támogatás nélküli bukott projekt után..hirtelen fordulattal az "elitek" és a kiválóak" diktatúrája melletti érveléseiteket a "középszerrel" és a tömeggel szemben....
innen oda vezet az út...

borzimorzi 2015.05.15. 12:29:46

@Alick: Stimmt. A csidók és keresztények által lakott országok annyira szekulárisak, hogy senkit sem érdekel már, hogy micsoda agyrém jogszolgáltatási anomáliák vannak az Ószövetségben (adósrabszolgaság, gyerek eladása rabszolgának stb.). Mivel ezekben az országokban szekuláris a jogrend, vagyis demokratikusan megválasztott törvényhozók hozzák meg a törvényeket és szintén szekuláris bíróságok bíráskodnak. Ha valaki elkezd azzal jönni, hogy de az isteni törvények, azt kiröhögik. Ha ragaszkodik hozzá, akkor majd egy szekuláris bíróság felülbírálja az elképzeléseit, és kijózanítja. Ez történt pl itt: womensenews.org/story/religion/101108/daughter-topples-orthodox-law-disinheriting-her

Ehhez képest az iszlám a sharia törvénykezést isteni eredetűnek tételezi, és e téren nincsen vita. Ergo az ő szemükben minden, emberek által hozott törvény vagy bírósági ítélet csakis alsóbbrendű lehet, mint a sharia, amely szerintük isteni eredetű. Ez kibékíthetetlen ellentmondás.

Üdv:
b

borzimorzi 2015.05.15. 12:34:14

@Shabby Bear: Az, hogy similis simili gaudet, és vannak egyvallású, egynyelvű szomszédságok, nem mond ellent a multikultinak. Mert ahogy kilépnek az exhte ír, görög, zsidó, kínai, olasz vagy akármilyen kultúra által dominált pár utcából álló szomszédságból New York forgatagába, ott már van mindenféle ember. És jobbadán tolerálják is egymást.

Ettől nekünk még nem kell ezt majmolnunk, mivel az USA eleve bevándorlók terméke, és a nemzet is sokgyökerű. Mi meg inkább őslakosoknak érezzük magunkat. Bár persze a mi őseink is jöttek valahonnan évszázadokkal ezelőtt. Végső soron mindenki Afrikából jött, a mitokondriális Éva egy afrikai nő volt.

Üdv:
b

Alick 2015.05.15. 12:51:07

@borzimorzi: Érdekes eset, vajon ha Izraelben lett volna, mi lett volna a kimenetel? mert ott még elég nagy az ortodox papság befolyása.

A sharia másik problémája, hogy sokféleképpen értelmezik, jellemzően összekeveredve a helyi törzsi szokásokkal és mindez egy hatalommegosztás nélküli világban.

borzimorzi 2015.05.15. 13:02:35

@Abu: :-) Ügyes elkenési próbálkozás, de nem jött be. Ugyanis a két legnagyobb egyistenhívő vallás közül a kereszténység a maga részéről együtt tudna élni az iszlámmal. Ha nem így lenne, eleve nem is engedték volna be a muszlimokat Európába az utóbbi évtizedekben. És nem hallunk olyan híreket sem napi rendszerességgel, hogy keresztények mentek volna neki a muszlimoknak. Csak egy olyan hír volt pár hónapja, hogy egy afrikai országban a keresztények megelégelték a muszlimok által folytatólagosan elkövetett gyilkolászást, és visszavágtak. Ehhez képest a muszlimok mindenkit irtanak. Egyiptomban a kopt keresztényeket, Irakban a jazidiakat és a kurdokat, pedig utóbbiak zöme muszlim. Indonéziában, Szaúd-Arábiában és Malajziában az elhajlókat, pl. ateista bloggereket. Iránban a homoszexuálisokat. Pakisztánban azokat a lányokat, akik tanulni akarnak. Boko Haramék és al Shabaabék több afrikai országban mindenkit, aki rendes oktatásban kíván részesülni.

Viszont a különféle keresztények, a zsidók, a hinduk, a sintóisták, a vuduhívők, a bahaiak, a krisnások, a taoisták, a mindenféle buddhisták, a szikhek és persze az ateisták stb. tűrhetően összeférnek egymással.

Egyedül a muszlimok nem férnek össze senkivel. Őnekik muszáj előbb-utóbb összerúgni a port mindenkivel, bárhová is fogadják be őket. Előbb-utóbb mindenhol megkezdik az agresszív hittérítést és terjeszkedést. Általában mihelyt elérik a lakosság 10%-át, elkezdenek vadulni.

Ez van. De az, hogy egy bizonyos kultúra nem képes összeférni az összes többivel, az nem azt jelenti, amit te írsz, hogy "két nagy vallás nem fér össze egymással".

A valóság az, hogy az iszlám nem fér össze semmi mással. Addig nem nyugszik, amíg a multikulturális társadalomból monokulturális társadalmat nem csinál. Térítéssel, behódoltatással és népirtással. De persze, amikor már mindenki muszlim, akkor sincsen béke. Mert akkor kezdődnek a muszlimokon belüli frakcióharcok. Mert egyik muszlim szekta szerint a másik muszlim szekta nem elég igazhitű. Síiták a szunniták ellen, mindenki az ahmadiak ellen, a szalafisták meg pláne mindenki ellen. Szerencsétlen tudós muszlimokat, akik Timbuktuba menekültek, évszázadokon át ott irtotta sz összes többi muszlim, ahol érte. Ilyen különféle muszlim frakcióból ill. szektából van vagy két tucat. Követhetetlen.

Az iszlám sem más vallásokkal, sem az ateizmussal, sem az önmagán belüli frakciókkal nem képes békében élni. Ettől még békés muszlim egyének persze léteznek. Sőt, talán ők a többség. De ez sajnos nem sokat számít, mert mindig a harciasak fújják a passzátszelet, a békéseket megfélemlítik.

Összehasonlításul: a II. Világháborúban a háború legnagyobb tombolása idején és az USA legtöbb katonájának frontszolgálata idején is csak az USA lakosságának 10% volt érintve a háborúban. Vagy úgy, hogy katonaként szolgált, vagy úgy, hogy odahaza hadiüzemben dolgozott. Mégis nyakig voltak a háborúban. Az iszlámmal is ez van. 1,6 milliárd muszlimnak a 10%-a is 160 millió ember. Nem is kell ennyi ahhoz, hogy folyamatosan nyakig legyenek a háborúban. S mivel a hitújítást is halállal büntetik, mert könnyen hithagyásnak minősítik, reformra esély sincsen. :-(((

Üdv:
b

borzimorzi 2015.05.15. 13:05:56

@Alick: Az alkotmány, ugyebár, a mocskos hitetlenek találmánya. :-) Ahogy a hatalmi ágak szétválasztása, a szekularizáció és a nők, gyermekek jogai, a világi bíráskodás is.

Üdv:
b

borzimorzi 2015.05.15. 13:09:33

@Alick: Ez valóban jó kérdés, a szélsőséges ortodoxok elég csökött agyú népség. Elég megnézni a Mikve c. színdarabot. Brrr...

Üdv:
b

Abu 2015.05.15. 13:22:53

@borzimorzi: Nem elkenni próbáltam a kérdést, de értem, amit mondasz. Viszont ahogy te is írtad, nem a békés, mérsékelt muszlimokkal, hanem az iszlám radikalizmussal van a baj. Azt nem tudom érdemben megítélni, hogy más vallásokhoz képest az iszlám hajlamosabb-e a radikalizálódásra, lehet, de ettől még minden iszlamista terrortámadás után próbál az összes mérsékelt, európai muszlim szervezet elhatárolódni és elítélni azt, tehát nem gondolom, hogy elméletileg se lenne elképzelhető, hogy a mérsékelt iszlám hasonló szerepet töltsön be, mint ma az európai kereszténység (de mondjuk nem, mint az amerikai).
Szerintem a probléma inkább a liberális értékrelativizmussal és ahogy te is írtad, a feltétlen toleranciával van. Igen is van abszolút mérce, amiben hiszünk és ennek a mentén kell mindenkit megítélni.

borzimorzi 2015.05.15. 13:37:41

Ezzel egyet tudok érteni. Ennek mentén egyébként abban reménykedem, hogy a mérsékelt muszlimok végre a fejükhöz kapnak, és elkenik a száját a szélsőséges muszlimoknak, amiért azok 1400 éve kíméletlenül kihasználják és meguralják a mérsékelteket. Ugyanis nem véletlen az, hogy anno az addig folyamatos muszlim terjeszkedés megakadt. Aztán jött a reconquista Spanyolországban és a muszlimok ki lettek pofozva onnan is, meg Szicíliából is. Indiát is nagyrészt fel kellett adniuk. Ez a fajta állandó harciasság és konfrontatív hozzáállás előbb-utóbb viszontválaszt vált ki. Na, az viszont kellemetlen.

Nagy kérdés, a békéseknek lesz-e ehhez elég bölcsességük és bátorságuk. Az idő nekik dolgozik, mert az ISIS olyan tempóban irtja a népet Irakban és akkora a népességfogyás Szíriában is, hogy a az elnéptelenített területekre simán deportálni lehet majd a fejlett világ összeférhetetlen muszlimjait. Mindazokat a muszlimokat, akik Amerikában meg Európában nem képesek tolerálni másokat, hanem terrorizálni, erőszakosan téríteni, megfélemlíteni és dominálni akarnak mindenkit, mindenáron. Nyugat-Európa és Amerika nem fogja ezt eltűrni, még akkor sem, ha ma még úgy tűnik. Még pár terrortámadás Franciaországban, és pár mecset lángra kap. A német szolgálatok nem győzik a rendőrséggel begyűjtetni azokat a protonácikat, akik akciózni akarnak. Nem lehet tudni, mekkora a látencia. A mérséklet lenne a legszükségesebb, de egyre kevesebb van belőle...

Üdv:
b