Önnön földrészi összetart(oz)ásunk és fenyegetettségünk-fontosságunk érzetét közelebbről éljük meg (kisegítve ezen égalj hazabeszélő médiabehuzalozottságától is), mint a – hisszük – csak kulturális és földrajzi távolban szemlélhető nehézéletű földlakókét, és úgy általában a másfélének tekintett emberegyedekét.

A gyakorlatban is elméleti kiteljesedéseket kereső logika szerint ahogy a radikalizmus, úgy az egyenlőségeszme sem ismer határokat, márpedig az inklúzió feltételnélküliségére borulat jő. És innentől tovább még a jogi egyenlőségre törekvés is kiváltságként lesz fenntartva a „kontinentális” tájakon, ahol a felelős töprengők szellemi erőgyűjtésükre egy jó darabig kaszárnyaparancsnokságok alatt kényszerülnek. Találkozzunk a büntetőszázad fogcsikorgatásai szünetében! És álmodunk oázislevegőről a sívó homoktengerben.

Lám csak, lám! Egy azóta kijött napilapi publicisztika (nol.hu/velemeny/bagatell-1509409) mintha TGM posztjából vette volna a kottát, hogy azt alig valami rátéttel saját nevén megzenésítse. (Még a – blogbejegyzés óta már szombat éjjel hírügynökségileg „több százra” korrigált – „nagyjából kétezres” halottadat is egyezik, azaz a szerző véletlenül sem nyitott netet a témában, ami frissebb – önálló – inspiráltságára engedne következtetni.) De nem vagyunk féltékeny típusok, ami fontos és közérdekű ügy, azt kapja is fel a „szeriőz sajtó”! A gondolatformálás terén ma már a hálózati nyilvánosság is fújhat passzátszelet – hát még printmédiás felkarolással, ha hivatkozás nélkül is…