1956 a XIII. kerületben

2014.10.22. 11:45

1956 és Angyalföld. Az XIII. kerületi fegyveres ellenállásnak olyan hősei voltak, mint Homola László vájár és lakatos, ifjúsági válogatott ökölvívó; Csizmadi Ferenc („Csizma”) szállítómunkás, korábban ifjúsági Budapest-bajnok ökölvívó. Homola hirdette és kitartásra buzdította a fiatalokat: „nemcsak az oroszoknak volt Sztálingrádjuk, nekünk is van Budapestünk”. Mi lett velük, milyen büntetést kaptak, mi lett a fegyvert ragadó angyalföldi munkásokkal?

Eörsi László írása.

Csizmadi3.jpg

Kép: Csizmadia Ferenc és társai. Budapest Főváros Levéltár 8053/58.

Az októberi harcok idején

A forradalom kirobbanásakor a tömeg radikalizálódó része fegyvert akart szerezni szerte a városban, de legcsekélyebb eséllyel éppen a XIII. kerületben próbálkozott. A Teve utcai rendőrkapitányságtól többször elűzték, illetve lefegyverezték, és őrizetbe vették a civileket. 25-én azonban a Horváth Ferenc ÁVH-s őrnagy vezette rendőrök az énekszóval közeledő fiatalok közül hármat lelőttek, hatot megsebesítettek és kb. 90 személyt fogságba vetettek. Mindez később a rendőrségi jelentésekben úgy jelent meg, mintha csupán önvédelmi harcot folytattak volna. Ám Homola László honvéd főhadnagy, a későbbi angyalföldi ellenállás egyik vezető egyénisége, erről így vallott perében: „Bosszúból jelentkeztem a rendőrségen, mert [...] egy rendőrtiszt kb. 1.5 m-ről lelőtt egy sérült, feltett kezű fiatalt. Feltett szándékom volt, hogy ezt a tisztet agyonlövöm.” A rendőri atrocitás verzióját alátámasztja az odaérkező Bogdán József rendőr őrnagy parancsnokhelyettes felháborodása is: „Ki volt az a marha, aki ilyen állati munkát végeztetett?” A tömeg újabb követelésére elengedték a foglyokat. „Kénytelenek voltunk elengedni őket, mert Nagy Imre amnesztiát adott nekik. Elengedésük előtt azonban, hogy elmenjen a kedvük a további fegyveres harctól, meggumibotoztuk őket…” – vallotta a kapitányság vezetője.

Az októberi harcok idején a városrész – még az északi, munkáskörzetek is – lényegében passzív maradt. Egyesek csatlakoztak a más kerületekben zajló fegyveres ellenálláshoz.

 

A fegyverszünet időszakában

Még a tűzszünet első napjaiban sem történt a kerületben érzékelhető változás, a helyi hatalom szilárdan állt a lábán. A politikai kibontakozás idején a kerületi rendőrkapitányságok egymás után jelezték csatlakozásukat a forradalomhoz. A régi rendszer leghívebb támogatójának a XIII. kerületi kapitányság vezetői bizonyultak.

Nem jelentett veszélyt számukra, hogy Forradalmi Bizottságot alakítsanak – ahogy ezt központilag előírták, mivel e szervezetet kommunista eszmeiségűek töltötték be, közülük egyébként néhányan igencsak kivették a részüket az antifasiszta ellenállásban is. Nehézségeik azzal kezdődtek, amikor Kopácsi Sándor ezredes Budapest főkapitány utasítására nemzetőrséget kellett szervezniük, ami 500 civilt felfegyverzésével járt. A felállt nemzetőrség összetétele meglehetősen vegyes volt. Míg a Lánggyári munkásokban maradéktalanul bíztak a rendőrök, annál inkább meggyűlt a bajuk a „tripoliszi vagányokkal” és az „Ilkovics huligánjaival”. De – mivel sehonnan sem várhattak támogatást – nem kockáztatták meg a keményebb fellépést, mivel joggal tartottak egy kétes kimenetelű összecsapástól.

A sztálinista Horváth Ferenc a kerületi pártbizottságban próbált meghúzódni, de elfogták a felkelők. Ám november 4-én sértetlenül szabadulhatott a Gyűjtő fogházból. Biszku Béla kerületi pártvezető ügyesebben bújt el.

A létszám folyamatosan bővült. A nemzetőrök feladata a rend megőrzése, az üzemek, boltok védelme, és ÁVH-s beosztottak őrizetbe vétele volt. Az ÁVH megszüntetését, a súlyos törvénysértők felelősségre vonását a forradalmi erők nyomására felülről kapott utasítás értelmében kezdték meg (csakúgy, mint másutt), és azért, hogy megóvják őket az önbíráskodástól. A Teve utcaiak 30 államvédelmis foglyot ejtettek (ebből az egyik rendőrségi osztag, az „R-csoport”, Müller Ernő vezetésével Mátrafüredről és környékéről hetet), akiket a Fő utcai fogdába szállítottak. A Kapitányság Forradalmi Bizottságának megfogalmazott követelései hasonlóak voltak más forradalmi szervezetével, amelyek ekkor már országszerte működtek:

A kapitányság vezetői számos látszatengedményt tettek (például radikális politikai követeléseket fogalmaztak meg), de mindvégig kezükben tartották az irányítást. Fel sem merült – mint más városrészekben –, hogy a nemzetőrség civil parancsnokságot szervezzen. A rendőrök itt semmit sem bíztak a véletlenre, állandó járőrözésekkel, razziákkal elejét vették a kapitányságon kívüli civil fegyveres tevékenységnek, csoportosulásnak.

Az angyalföldi szabadságharc

November 4-én hajnalban a szovjet intervenció hírére az addig passzív forradalmi erők kezükbe vették az irányítást, és azonnal megkezdték a függetlenségi harcukat. Spontán módon alakultak felkelő-csoportok, főleg a kerület északi részében. Még reggel Csémi Károly alezredes, a körzet parancsnoka csapatával elhagyta a Mátyás laktanyát, amelynek őrsége kénytelen volt beengedni és felfegyverezni a civileket. (Állítólag 200 golyószórót osztottak itt ki.)

A Teve utcában lévő nemzetőrök már nem bíztak a rendőrökben (akik láthatóan nem akartak harcolni), és a kerület különböző pontjain alakították ki bázisaikat. A fegyveres ellenállás legfőbb irányítója Homola László vájár és lakatos volt és ifjúsági válogatott ökölvívó volt. Kapcsolatot tartott a főbb felkelő csoportokkal, biztosította számukra a nehézfegyvereket és kijelölte, hogy ki hol foglaljon tüzelőállást.

A legerősebb csoport, Csizmadi Ferenc („Csizma”) szállítómunkás, korábban ifjúsági Budapest-bajnok ökölvívó parancsnoksága alatt, a Váci út-Rákospatak kereszteződésénél alakított ki harci álláspontot, és vették célba, a városba tartó szovjet páncélosokat. Homola megszemlélte a csoportot, és kitartásra buzdította a fiatalokat („nemcsak az oroszoknak volt Sztálingrádjuk, nekünk is van Budapestünk”).

Másnap, 5-én folytatódtak a harcok. Az egyre fokozódó tűzfölény meghátrálásra kényszerítette a szabadságharcosokat, ám csak a szovjetek közül estek el, illetve szenvedtek sebesüléseket. „Csizma” a csoportját már nem tudta összeszedni. Nagy Ferenc főhadnagy ládagyári osztagához csatlakozott, amely még másfél napig kitartott. Angyalföldön, november 7-én megszűnt a fegyveres ellenállás.

A kerületi kapitányság vezetői együttműködtek a szovjetekkel, miután felvették a kapcsolatot a körzet parancsnokával, Belov őrnaggyal. Horváth Ferenc őrnagy, a korábbi parancsnok kiszabadulva a Gyűjtő fogházból, a Hunyadi Karhatalmi Zászlóalj őrnagyaként küzdött a forradalmárok ellen.

 

Megtorlás

Az angyalföldi szabadságharcosokra is lesújtott a retorzió. Csizmadi így vallott fogságában: „Én azért fogtam fegyvert a szovjet csapatok ellen, mert egyetértettem Nagy Imre felhívásával, és mint magyar embernek és katonaviselt személynek kötelességemnek tartottam, hogy harcoljak a szovjet csapatok ellen. Azt reméltem, hogy a szovjetek kivonulása után Magyarország független és demokratikus ország lesz [...] a magyar kormány azt fogja tenni, amit a magyar nép akar.”

Vele szemben a legsúlyosabb büntetés kiszabása aligha lehetett az előzmények ismeretében kétséges. Rajta kívül, vele egy napon (1958. november 12.) kivégezték az egyik társát Viskovics János segédmunkást is. Hóhérkézre került a tőlük függetlenül harcoló Törzsök Géza szabó is (1958. május 20.). Balázs Ferenc vízvezeték-szerelőt elsősorban fegyverrejtegetésért akasztották fel (1957. április 10.). A legsúlyosabb börtönbüntetést Láng Dániel gépkocsivezetőre, aki a rendőrökkel csapott össze (életfogytiglan) és Csizmadia csoportjában harcoló Bernáth István gépmunkásra (15 év) mérték. Homola László nemzetőr-parancsnokot hat évre ítélték.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr196790331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csak egy néző 2014.10.23. 13:33:07

Tisztelettel és kokárdával megemlékezünk az 1848. október 23.-i forradalmunk hőseiről.

img.444.hu/sajokapolna.jpg