Győr, 1956

2014.10.21. 12:43

Akik az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcot nem csak mint budapesti eseményt ismerik, általában a forradalom két legfontosabb regionális központjában, a Győrött és Miskolcon történtekről tudnak. Győrről tudják, hogy egy parasztpárti politikus, Szigethy Attila volt a forradalom ottani vezetője. Tudják, hogy ott alakult meg a forradalom legfontosabb regionális szervezete, a Dunántúli Nemzeti Tanács.  És végül tudják, hogy egy kalandor elvetélt kísérletet tett ellenkormány alakítására.

Szakolczai Attila írása.

kep14.jpg

 

Kép: Győri Város Levéltára

Akik az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcot nem csak mint budapesti eseményt ismerik, általában a forradalom két legfontosabb regionális központjában, a Győrött és Miskolcon történtekről tudnak. Győrről tudják, hogy egy parasztpárti politikus, Szigethy Attila volt a forradalom ottani vezetője. Tudják, hogy ott alakult meg a forradalom legfontosabb regionális szervezete, a Dunántúli Nemzeti Tanács, amely egyértelművé tette, hogy nincs különbség a vidéki Magyarország és a budapesti felkelők alapvető céljai között, és amely az ország felét képviselve szólította fel Nagy Imrét a legfontosabb követelések maradéktalan teljesítésére, azzal a konszolidáció feltételeinek megteremtésére. És végül tudják, hogy egy kalandor elvetélt kísérletet tett ellenkormány alakítására.

Arról tudnak, amit már 1989 előtt is tudni lehetett, amit a kádárista történetírás produkált – csak másképp. De ami a kádárista konstrukciókból kimaradt, amit nem eltorzítottak és meghamisítottak, hanem elhallgattak, az még ma sem része a forradalom nemzeti vagy helyi emlékezetének. Abba máig csak az október 23-tól november 4-ig terjedő időszak tartozik bele. Pedig – például Győrött – a forradalom fő- és közszereplői december közepéig nem utóvédharcot vívtak, nem menteni próbálták az esetleg menthetőt, hanem éltek októberben kivívott jogaikkal, gyakorolták az akkor megszerzett hatalmat.

Noha november 4-én szétesett a Dunántúli Nemzeti Tanács, Szigethy Attila pedig elrejtőzött, de vállalt feladatukat továbbvitte a legnagyobb győri üzem, a Vagongyár munkástanácsa. A munkástanács november 5-i ülésén – amelyre beengedték az akkor alakuló kádárista pártbizottság vezetőjét – deklarálta megalakulásának és működésének legális voltát, hogy a gyár általuk lett ténylegesen a dolgozóké. Legitimitásuk egyik fontos záloga volt, hogy már októberben helytálltak a zavarkeltőkkel szemben, amikor a párt szétesett, hatalma szétolvadt. Egyenrangúként tárgyaltak nemcsak a helyi párttitkárral, hanem a szovjet katonai városparancsnok megbízottjával is, akik a sztrájk feladására akarták rászorítani a dolgozók képviselőit. November 4-e után központi kérdés volt a munka felvétele. Kádár az ellenforradalmi veszéllyel indokolta a szovjet katonai beavatkozást, az újra országossá váló sztrájk azonban megmutatta, hogy nem ellenforradalmárokkal, hanem a munkásokkal áll szemben.

A vagongyári munkástanács feltételekhez kötötte a termelés beindítását: a szovjetek tegyenek ígéretet arra, hogy nem avatkoznak bele sem a város, sem a gyár ügyeibe, az utcákról pedig vonják vissza a nehézfegyvereket. Csak ennek teljesülte után szólították fel a dolgozókat a munka felvételére. (A termelés mégis csak 1957 elején indult meg a visszarendeződés új meg új jelei, a közlekedési és energiaellátási nehézségek miatt, valamint azért, mert a dolgozók többsége hajthatatlanul kitartott a Kádár-kormány elutasítása mellett.)

November 7-én kibővített ülést tartott a vagongyár munkástanácsa, amelyen képviseltette magát a többi győri üzem munkástanácsa, a rendőrség, valamint a városi és a megyei tanács vezetői, akik októberben is a nemzeti tanácsot támogatták. Jelen voltak a kádárista párt és a szovjet városparancsnokság megbízottai, akik ezzel de facto elismerték a munkástanácsot a gyári (és a győri) munkásság képviselőjének. A munkástanács ezen kívül két komoly eredményt ért el ezen a napon: küldötteik – hivatalosan az energiaellátás megszervezése érdekében – útnak indulhattak Budapestre, Tatabányára. Ezzel ismét közvetlen kapcsolatba kerültek más üzemek munkástanácsaival, a több napi elzártság után személyesen tájékozódhattak az ország más vidékein történtekről, és tárgyalhattak a teendőkről.

Másfelől az ülésen teljes egyetértés volt abban, hogy az október 23-a előtt is létezett helyi hatalmi szervek (rendőrség, honvédség, tanácsok), csak akkor tudják ellátni feladataikat, ha munkásküldöttek segítik őket. A következő napokban a munkások demokratikusan megválasztották képviselőiket, és egy héttel a szovjet katonai beavatkozás után már ők irányították a városi és a megyei tanácsot, ellenőrizték a rendőrség és az ügyészség munkáját, igyekeztek felügyelni a karhatalom szervezését. És újra megjelent a győri forradalom lapja, a Hazánk, amely december közepéig kiállt a forradalmi vívmányokért, hangot adott a követeléseknek, az országban egyedül független napilapként látta el a tájékoztatás egyre nehezebb feladatát. November közepén pedig visszatért Győrbe Szigethy Attila, aki ugyan semmilyen tisztséget nem vállalt, de személyes tekintélyéből következően ismét a győri forradalom meghatározó szereplője lett.

De a győri forradalomban született rendszer nemcsak abban volt ellentéte a szovjet típusú diktatúrának, hogy választott intézményei törvényesen és demokratikusan, valódi néphatalmat megtestesítve működtek (november közepétől ismét), hanem abban is, hogy nem vesztették szem elől az emberek mindennapjait meghatározó problémákat. A téli tüzelő biztosítása érdekében közvetlenül tárgyaltak a tatabányai munkástanáccsal. A lakáshiány enyhítése érdekében hozzákezdtek a nem lakás céljára használt, valamint a Nyugatra menekültek által elhagyott lakások felméréséhez, hogy azokat a leginkább rászorulók kaphassák meg. A november 4-e utáni felvásárlási láz okozta drágulást megállítandó maximálták az árakat, a feketepiac terjedésének megakadályozására pedig felszabadították a kiskereskedelmet, megszüntetve a mezőgazdasági terményeket forgalmazó vállalat monopóliumát. Növelték a legalacsonyabb fizetésűek bérét, stb. Arra törekedtek, hogy az emberek ne csak szabadon, hanem jobban, emberhez méltóan élhessenek.

A szovjet városparancsnokság és a helyi pártbizottság – valamint zömmel a Hazánk révén az ország nyilvánossága – elé tárt követeléseiken, illetve személyes kapcsolataikon és régi, valamint újonnan alakuló testületeken – Írószövetség, Nagy-budapesti Központi Munkástanács – keresztül továbbra is részt vettek az országos küzdelemben. Követelték Maléter Pál és az őrizetbe vett felkelők szabadon bocsátását, Nagy Imre visszahelyezését a kormány élére, Magyarország semlegességének tiszteletben tartását, a szovjet csapatok kivonását.

November közepére Győrött sikerült elhárítani a kádárista visszarendeződési kísérletet, helyreállítani a november 4-e előtt megteremtett demokratikus rendet, a tényleges néphatalmat. A siker azonban nem tartott sokáig. Miután a magát a munkásság élcsapatának mondó párt politikai eszközökkel nem tudta megdönteni Győrött a munkáshatalmat, olyan terrorhadjáratot indított, aminél a Rákosi-rezsim is elviselhetőbb volt. Az internálás, a statárium, a pufajkás erőszak, a letartóztatási kampányok, a rendőrségi fogdákban folytatott kínzások, valamint a bírósági színjátékot követő és a minden törvényi formát nélkülöző gyilkosságok ellen a forradalomnak nem volt eszköze, nem volt védelem. A kádárista propaganda és megtorlás pedig elérte, hogy az emberek azt is elfelejtették, és igyekeztek is elfelejteni, hogy egykor, egy rövid időre tényleg néphatalom volt egy demokratikus országban.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr56790287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.