scotlandno.jpg

A 307 éves brit unió most életben maradt. A legnehezebb feladattal a brit baloldalnak kell szembenéznie: a skót baloldaltól tanulva új szakaszt kell nyitni a progresszív politizálásban.

Londoni idő szerint 8-kor lezárult a skót függetlenségi népszavazás az Egyesült Királyság fennmaradása melletti nem szavazatok meggyőző 55,3 százalékos többségével. Alex Salmond érett demokrataként elismerte a vereséget és erre kérte a függetlenségpárti szavazókat is. A történetnek azonban itt nincs vége. Sőt, csak most kezdődik igazán.

Ami Skóciában történt az elmúlt hónapokban, az a radikális demokrácia szellemiségének ünnepe volt. Nem csak a skót nacionalisták, hanem a progresszív mozgalmak és új életre keltek. Nem kellett a helyszínen lenni ahhoz, hogy átüssön a tettvágy és idealizmus ragyogása. Most, hogy az intézményi kötöttségek kerekedtek felül, egy következő nagy feladat, hogy a skót progresszív mozgalom ugyanezt forradalmi lendületet megőrizze a létező Nagy-Britannia valósága közepette. Az ideák világából mindent nem lehet, de minél többet át kell ültetni a politika gyakorlatába.

A forradalmi hév persze vonzó, fényében körültekintően mérlegelni fájóan unalmas és szürke. De az igazán tartós változások mindig abból jöttek ki, amikor az intézményi realitások között érvényesült a progresszív lendület. Úgy tűnhet, mintha lehetetlen lenne az Egyesült Királyságot decentralizálni, a brit baloldalt radikalizálni, az Európai uniót zöldebbé és szolidárisabbá tenni. Kétségtelenül nehéz és fájdalmas meló, de mégiscsak tartósabb és biztosabb eredménnyel jár. Ahogy Lukács György mondta még a Tanácsköztársaság hajnalán: „a demokrácia emberfeletti lemondást és önfeláldozást követel azoktól, akik tudatosan és becsületesen végig akarják csinálni. De ez, ha talán emberfeletti erőt igényel is, nem lényegében megoldhatatlan kérdés.”

Fájdalmas lesz most a függetlenségbe önmagukat beleélő aktivistáknak és politikusoknak. Alighanem még fájdalmasabb lett volna szembetalálkozni azzal, amikor kiderül, hogy a független Skóciát vezető nacionalista párt nem új skandináv szociális demokráciát épít, hanem társasági adót csökkent és megszorít – ahogy a kampány baloldali retorikai álcái mögött eddig is tette. Fájdalmas lett volna szembetalálkozni azzal, hogy a monetáris politikai mozgástér nélkül a költségvetési politika féllábú kacsa. Fájdalmas lett volna szembesülni azzal, ahogy Európa-szerte a nem annyira progresszív szeparatizmusok és nacionalizmusok tűzik zászlóra az elszakadás ügyét.

A skót progressziónak most meg kell hódítania az Egyesült Királyságot. Első feladat értelemszerűen egy alkotmányos reform. Több jogkört kell biztosítani a skót parlamentnek. Ez a megoldás alkalmas lehet arra, hogy a függetlenséggel járó önrendelkezés előnyeit biztosítsa, úgy, hogy közben fennmarad a skótok lehetőse, hogy beleszóljanak a londoni politika alakításába. Lehet saját adórendszerük, saját költségvetésük, saját egészségügyük – úgy, hogy közben nem kell tétlenül nézni a londoni pénzügypolitika húzásait. Gordon Brown személyesen ígérte meg, hogy az alkotmányos reformmal a lehető leghamarabb előáll. Nem lesz egyszerű az angol, walesi és ír területi szempontokat és alighanem megerősödő önrendelkezési vágyat egy keretben tartani.

A még hivatalban lévő tory kormány megúszta a politikai válságot, de nem tehet úgy, mintha nem hallaná a skótok üzenetét. Ami pár hónappal ezelőtt még egyértelmű és lefutott meccsnek tűnt, szeptember elejére kiszámíthatatlan döntetlennek nézett ki, és alighanem az utolsó napok ijedsége/kijózanodása tartotta egyben a királyságot. A konzervatívok mindig is ellenezték a skót függetlenséget, Cameron komoly párton belüli kritikákat kapott azért, amiért több jogkört ígért a skótoknak a kampányhajrában. Ezt a devolúciós ígéretet és vágyat most már nem lehet visszaszuszakolni a palackba. Mint ahogy az EU-ból való kilépéssel kapcsolatos népszavazást sem gondolhatja komolyan ezután a masszívan Európa-párti skót függetlenségi kampány után Cameron.

A legnehezebb kérdésekkel azonban a baloldal néz szembe. A skót függetlenségi szavazás osztályszavazás volt. Skócia gazdagabb része kiállt az unió mellett, míg Skócia szegényebb, munkás része a függetlenség mellett szavazott: a függetlenségi tábort Glasgow és Dundee vezette. A radikális függetlenségi kampány keretében ifjú aktivisták tízezrei, egy életre szóló demokratikus élményt megtapasztaló fiatal politikusok sora nőtt fel a Labour keretein kívül.

A neoliberális korszaknak vége. Helyén egyelőre Európa-szerte szeparatizmus, nacionalizmus és helyét kereső progresszív zöld-baloldal. A skót progresszió nagyot lépett előre a poszt-neoliberális baloldal nagykorúsításában. A skótok kellenek az Egyesült Királyságnak. Adjunk egy esélyt az Egyesült Királyságnak, hogy átéljék ugyanazt, amit Skócia. Adjunk egy esélyt a brit baloldalnak, hogy megtanulja azt, amit a skót radikálisok. És adjunk egy esélyt a progresszív baloldali mozgalmároknak, hogy a forradalmi lendületet a demokratikus intézményrendszer keretei között sok kompromisszummal és önfeladással járó tartós és kitartó küzdelemmé alakítsák. Ha sikerül nekik, akkor a szolidaritás és igazságosság ügye nagyot nyert. Nem csak Skóciában, és nem csak Egyesült Királyságban, hanem egész Európában.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr356711099

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.09.19. 16:39:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Trackback: Skócia, és a poszt-neoliberális baloldal 2014.09.19. 11:52:04

Ami Skóciában történt az elmúlt hónapokban, az a radikális demokrácia szellemiségének ünnepe volt. Nem csak a skót nacionalisták, hanem a progresszív mozgalmak és új életre keltek.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sanz 2014.09.19. 12:19:50

Annyi megjegyzést írnék, hogy "A még két évig hivatalban lévő tory kormány megúszta a politikai válságot" mondat nem helyes, mert már kevesebb, mint 9 hónap van a választásokig.
Ezért is lesz nehéz rendezni a devolúció ügyét.

schgabor 2014.09.19. 13:18:33

@Sanz: Valóban, köszönöm, javítottam. Skót parlamenti választás lesz 2016-ban, ezzel kevertem, és azon járt az agyam, hogy ha nyert volna a függetlenségi oldal és a Labour is a soron következi választáson, akkor jó eséllyel 2016-ban, amikor az új skót parlament kikiáltja az új államot, véget ért volna a brit Labour-kormány többsége a skót mandátumok nélkül.
süti beállítások módosítása