Már megint magyarzsidómagyar

2014.05.07. 19:16

„Miért, hát mi nem vagyunk magyarok?” – kiáltozzák a magyar zsidók. Nem, nem vagytok, mert magyarságotok olyan politikai realitásban értelmezhető csak, amely száz esztendeje megszűnt. „De hát akkor mi egyebek vagyunk?” – kérdezi zsidó olvasóm. (..) A zsidókérdés megoldása ma is, mint 1843-ban, attól függ, megváltozik-e a szociális világ. Önmagában megoldhatatlan. 

 

Tamás Gáspár Miklós írása.

 

A szerkesztőség[1] azt kérdezi, hogy összeférhet-e ma a zsidó és a magyar „identitás”, bármi legyen is ez. A tapasztalat azt mutatja, hogy a magyarországi zsidók – noha többségükben ún. balliberális szavazók, és tartanak az antiszemitizmustól (ezért szavaznak így) – nem különböznek nézeteikben és magatartásukban a nem zsidó többségtől.

   A huszadik században még volt jellegzetes zsidó radikalizmus (nem zsidó jellegű, eredetű vagy célú, hanem a zsidók nagy tömegét lelkesítő radikalizmus): a nem proletár szocialisták és kommunisták nagy része zsidó volt. (A mára kihalt zsidó proletariátusról nem is szólva.)

   A huszadik századi zsidóság vallása nem a judaizmus volt, hanem a szocializmus.

   Ez 1945-ig elzárta a magyarországi (és az utódállami magyar) (meg az egyéb kelet-európai) zsidókat a többségtől, de részévé tette őket egy nem faji és nem etnikai jellegű, mélyen egalitárius erkölcsi harcközösségnek. (Ez a szociáldemokráciára is vonatkozik.)

   Masszívan először a szocialista és kommunista mozgalmakban találkoztak és éltek együtt mindenfajta megkülönböztetés nélkül zsidók a nem zsidókkal: ez volt a jellegzetes szektás messianizmus egyik – teljesen érthető – forrása. A fölszabadulás nem a hatalomátvétel volt, hanem az emancipáció a mozgalomban: akár még a börtönben is. Nem kellett körbepillantani, hogy vajon van-e valakinek kifogása ellene, hogy zsidók is jelen legyenek. Tudni lehetett, hogy ilyen kifogás nincs és nem is lehet.

   És megfordítva: a korabeli társadalommal ma fölidézhetetlenül radikálisan szembenálló kommunisták zsidók – akár nem kommunista zsidók – társaságában nem kellett, hogy abnormális szörnyetegnek érezzék magukat; a zsidó családok ismerték a kommunista problémát; a zsidó anyák és apák ellenezték persze, hogy a gyermekeik az életüket kockáztassák, de a dolog nem volt nekik távoli. Ismerték, ahogy a mai amerikai szülők a drogproblémát.

   (Ezt az élményt tapasztalták meg sokan az SZDSZ hőskorában, 1988 és 1994 között: akármi volt, antiszemitizmus nem volt, és a megkönnyebbülés nagy energiákat szabadított föl – nemcsak a zsidó tagokból. A nagy emancipációs terv hiányzott: a kelet-európai liberalizmus normalizáló, beillesztő, kijózanító ideológia; bár az a polgári rend, amelynek a prózájába belesimulni vágytak a kelet-európai szabadelvűek, teljes egészében mítosznak bizonyult. Itt van a polgári rend, s vele a leghevesebb zsidógyűlölet. – Emlékszem, a vezető „köménymag” szerette volna diszkréten csökkenteni a zsidók részarányát a vezetőségben, de a tagság evvel nem volt hajlandó törődni. És az a millió választó se. Mindebből csak annyi maradt, hogy az SZDSZ-ről most, 2014-ben többet – és miket! – ír a Magyar Nemzet, mint a jelenlegi, létező pártokról összesen. Ki tudja, miért.)

   Zsidó szocialisták és kommunisták mindenütt fontos szerepet játszottak, nemcsak Európában és Oroszországban, hanem mindenütt Egyiptomtól Dél-Afrikáig, Argentínáig és Chiléig. De ezek asszimilálatlan, jiddis vagy ladino anyanyelvű zsidók voltak többnyire.

   A magyar zsidók világszerte híresek voltak róla, hogy mennyire magyarok. A két világháború közötti Romániában afféle dzsentrinek és huszárnak tartották az erdélyi magyar zsidókat, és mosolyogtak rajtuk. A régi Romániában, a „Regátban” nem volt szokás a családnevek románosítása, a magyar zsidók viszont magyar nevet viselnek. A román szenátusra 1920-ban bombát hajító (3 halott, köztük Dimitrie Greceanu igazságügy-miniszter) kommunistákat úgy hívták, hogy Max Goldstein, Saul Ozias és Leon Lichtblau.

   A magyar zsidók számára addig páratlan asszimilációs, integrációs, fölemelkedési pályákat kínáló Monarchia bomlásnak indult: részvételük a forradalmakban (1918/19) jele is, oka is volt e lehetőségek bezárulásának. Báró Hazai (sz. Kohn) Samu vezérezredes, v. b. t. t., m. kir. honvédelmi miniszter (Khuen-Héderváry, Lukács László és Tisza kormányában), az osztrák-magyar hadsereg utánpótlási főnöke az I. világháborúban, felsőházi tag a Horthy-érában (18511942) valószínűleg olyan karriert futott be, amilyenről ebben a korban másutt nem is álmodhatott volna.

   De ha asszimilációról, integrációról és azonosulásról beszélünk, akkor szót kell ejtenünk róla, hogy mihez asszimilálódtak a magyar zsidók. 1918-ig Magyarország nem volt független. A magyarországi lakosság viszonya Ausztriához ismeretlen vagy elhallgatott fejezete történelmünknek. (Az ünnepelt bécsi fin de siècle teljesen ismeretlen maradt nálunk, legelébb az 1970-es években fedezték föl Pesten – angol és amerikai hatásra… A magyar értelmiségiek az akkor szellemileg elég érdektelen Párizsba szerettek utazni. Ma sincs ez másképp, most meg a szellemileg elég érdektelen Berlinbe szeretnek utazni…) A századfordulóig a legtöbb magyarországi város német volt, tehát közös volt a nyelve Ausztriával: a Pester Lloyd, a Neues Pester Journal, a Neues Politisches Volksblatt, a Volksstimme még a XIX. század második felében is nagyobb példányszámban fogyott, mint a magyar nyelvű pesti lapok. A munkásság többsége és a régi polgárság németül beszélt, a parasztok mintegy fele szláv volt és román. Voltak olyan magyarországi járások, ahol csak a zsidó volt magyar. Az asszimiláció magyar iránya tehát nem értetődött magától. Eszmei befolyást erre az Országgyűlésben reprezentált liberális magyar dzsentri gyakorolt, aki a zsidók révén akarta valahogy magyarnak megtartani a szélsebesen kifejlődő, akkor még új ipari és kereskedelmi kapitalizmust. A magyarhoni szabadelvűségnek mind a 48-as, mind a 67-es iránya zömmel filoszemita volt – szemben a középkorias városkák német kispolgárságával, amely (enyhén szólva) nem.

   „Magyarnak” csak a vidék számított, a nemesség és valamelyest a mintegy felerészben magyar ajkú parasztság. Az a képzelt Gestalt, amelyhez a magyarországi zsidók alkalmazkodtak, a szabadelvű nemesek, honoráciorok, hivatalnokok és értelmiségiek igen sajátos enklávéja volt, az akkori társadalomnak csak egy töredéke, amely termelte és fogyasztotta az akkor még igen kis mennyiségű és csekély sűrűségű magyar kultúrát – innen származtak a régi „zsidalom” magyar ábrándjai. Ha Jókait, a kései Aranyt, Mikszáthot, Gyulai Pált, Kiss Józsefet olvassuk – nem Petőfit, nem Keményt, nem Tolnai Lajost – , akkor megérthetjük, mire gondolhattak a magyarrá váló zsidók, akik mindenkor a magyar irodalom nagy olvasói voltak. (A szépirodalmon kívüli magyar kultúra sokáig nem volt jelentékeny.) Azt kevesen sejthették, hogy ez a Gestalt nem örökkévaló, hogy az azonosulás nem a magyar néppel (s különösen nem a magyarországi népekkel [többesszám!] és jogfosztott osztályokkal), hanem egy törékeny múltú és kurta jövőjű elittel történik, amely csak úgy uralkodhatott, hogy precedens nélküli mértékben korlátozta a politikai jogokat (a majdnem kizárólag magyar etnikumú és anyanyelvű választók a férfilakosság mintegy 10 százalékát tehették ki, és a választásokat így is elcsalták, politikai váltógazdálkodás nem létezett, a nemzetiségeket és a munkásosztályt a legvadabbul elnyomták). Ez a korlátozott nemesi liberalizmus hasznos volt a zsidóknak, de a nemességen és rajtuk kívül majdnem senkinek.

  A provinciális – mert nem független, csak valamelyest autonóm – magyar államiságnak egyik alapzata volt a hazafias, királyhű és szabadelvű zsidó polgárság, de innen jöttek a lázadók is. A magyarországi zsidóság mind az establishment, mind a forradalom egyik főszereplője volt, s lakolt mind a hierarchia, mind az antihierarchikus lázongás minden bűnéért. (A nemzetiségek egyenjogúságáért és autonómiájáért alig állt ki valaki magyar [zsidó magyar se!], a századfordulón, csak Jászi és Kunfi: ezért hazaáruló zsidó gazembernek számítanak mindmáig. Ady csak azért nem, mert az utókor nem hajlandó meghallani, amit mondott. Az „aranykor” Monarchiája csakugyan „a népek börtöne” volt, különösen a Magyar Királyság: nem véletlen, hogy ekkora forradalmi gyűlölet irányult ellene. Ennek a liberális „aranykornak” a legjobb ábrázolása Jancsó Miklós halhatatlan filmje, a Szegénylegények. Nem csoda, hogy épp most állítják föl újra a kor legnagyobbjainak, gr. Tiszának és gr. Andrássynak a nevetséges szobrát a maga teljes ízléstelenségében restaurált, borzadályos Országház előtt a Kossuth [!] téren. Ez olyan, mintha Kádár János szobrát avatnák föl a Nagy Imre téren, Kisfaludy-Stróbl Alajos tervei alapján.)

   Amikor az ellenforradalom 1919 után mind a kiegyezéses liberalizmust, mind a szocialista-kommunista forradalmakat mint zsidót vetette el, szociológiai értelemben nem hazudott. A zsidóság nem a magyarsággal mint olyannal azonosult – hiszen ilyesmi nem létezett és nem létezhetik – , hanem politikai ideálokkal. Minden veszteség és búbánat ellenére ez folytatódott és folytatódik.

   A két világháború közötti zsidó fiatalság a szocialista és kommunista mozgalmakban találta meg új vallását és „identitását”, a II. világháború után egy darabig a totalitárius Pártban, 1989 óta az új liberalizmusban. Ez nem lehetett másképp. Mindezek a politikai formák „a magyar nép” ábrándját jelenítették meg, közelebbről azonban a magyar népnek azét a töredékéét, amely elvet mindenféle etnicizmust és rasszizmust, mindenekelőtt az antiszemitizmust. Ezek elkötelezett kisebbségek, amelyek körében a zsidók időleges otthonra találnak. De hát más kisebbségek is vannak, amelyek olykor együttesen többségben vannak – mint most is – , és a zsidókat kedvelő, elismerő, védelmező politikai csoportok nincsenek mindig hatalmon (néha igen). A zsidók természetesen ezekkel a csoportokkal azonosulnak, amikor „a magyarságra” gondolnak, és ez elkerülhetetlen. Amikor ezek a velük barátságos csoportok valamiért elvesztik a befolyásukat, akkor a zsidók úgy érzik, hogy „a magyar nép”, amelyet ők olyan forrón szeretnek, cserben hagyja és elárulja őket.

   (Amikor a liberális sajtó üvöltözik amiatt, hogy rehabilitálják Nyírőt és Wass Albertet, elfelejti, hogy 1989 előtt publikált és elismert író volt a nyílt fasiszta Kodolányi János, Féja Géza, Sinka István, Erdélyi József, hogy a magas értelmiséget a fasizmussal, a nácizmussal, a nyilassággal kibékítő Németh László a Kádár-kor egyik legfontosabb szellemi tekintélye volt, aki a legkényesebb pillanatban, 1957-ben kapta meg a Kossuth-díjat és 1961-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát, hogy a Rákosi-rezsim két olyan notórius antiszemitát állított a kultúra és az irodalmi élet élére, mint Darvas József és Veres Péter. Így képzelte „gyökeressé” tenni a kommunista pártot Révai József, a hivatalos nacionálbolsevizmus alapítója, akinek nemcsak Pozsgay és Szűrös a követője, hanem a mai magyarországi jobboldal zöme is – ez utóbbi anélkül, hogy sejtené. A zsidó kispolgárság mindezt törölte az emlékezetéből csakúgy, mint az antiszemiták.)

   Ámde a szükségképpen megosztott osztálytársadalomban – és minden modern társadalom ilyen – „az egész néppel”, „az egész nemzettel” azonosulni: illúzió. A nem zsidó magyarok se képesek erre. A mai magyarországi zsidóság sérelemnek és bántalomnak érzi, hogy a magyar állam pillanatnyi vezetői enyhíteni igyekeznek a magyar állam és a magyar etnikum felelősségét a náci genocídiumért, a holokausztért. Ez csakugyan borzalmas és visszataszító, de aligha meglepő. Minden embercsoport igyekszik minél kedvezőbb képet alkotni saját magáról saját magának, s ez alól a szabály alól a zsidók se kivételek. Az ebből következő abszurditásokon – pl. azon, hogy a zsidóbarát publicisztikában, kormányellenes polémiában képtelen módon és mértékben alábecsülik az 1944. március 19-i náci megszállás jelentőségét, s hovatovább eltűnik az a tény, hogy a holokausztért mégiscsak a Harmadik Birodalom és az NSDAP felelős, akármennyire a szolgálatukra álltak a Horthy-állam hatóságai, amelyek elvadult zsidóellenességük ellenére nem működtettek gázkamrákat – se csodálkozom. A magyar közvélemény nemzeties része, ki tudja, esetleg a többsége viszont úgy érzi, hogy a becsületébe gázolnak.

   Ez tökéletesen reménytelen helyzet.

   György Péter a legutóbbi hónapok egyik legfontosabb írásában (http://magyarnarancs.hu/publicisztika/zombie-let-zsidonak-lenni-otthon-88435) úgy véli, a magyar zsidók magyarságának véget vetett a mai magyar kormány, és egyetlen más politikai tényező se tett ez ellen semmi lényegeset. Evvel nem tudok vitatkozni. Talán így van. Szerinte a magyar zsidók: magyarok. Ennek szakasztották most magvát. Annyiban biztosan igaza van, hogy a magyarországi zsidók magyarok voltak, ám nagyon különleges értelemben voltak magyarok – de ez más magyarokra is igaz. És akkor most a magyarországi zsidók ebben a speciális értelemben se magyarok? A holokauszt nem szüntette meg a magyarországi zsidók magyarságát, de a Szabadság téri rémes emlékmű terve igen?

   Ez a megrázó, tragikus esszé abból a ki nem mondott hipotézisből indul ki, hogy a nem zsidó magyarok magyarok akarnak lenni.

   Erre semmilyen jel nem utal.

   Ha figyelemmel követjük, akár egy kicsit, a cutting edge, egyelőre többé-kevésbé marginális szubkultúrákat – Ady is marginális volt, aztán az ő nyelvét mint anyanyelvét beszélte a milliókat magával ragadó forradalom – , akkor a merészen gondolkodó és érző magyar fiatalságot a radikális kétségbeesés és a radikális irónia állapotában találjuk. Ez a fiatalság nem annyira magyar, mint kelet-európai: rokonai Szarajevóban, Kisinyovban, Szalonikiban, Temesváron, Rigában, Podgoricában (ha tetszik, Titogradban) találhatók. Ennek az ifjúságnak a Szabadság téri rémgiccs épp olyan nevetséges, mint az érzelmes humanista fölháborodás. Ugyan ki veszi komolyan annak az államnak az ún. emlékezetpolitikáját, amely – mint minden polgári állam – valamennyiünk fizetett ellensége, és amely legalább annyira röhejes, mint amennyire undorító. Filozófiai vizsgálat alá vegyük az igazgató néni és a tanfölügyelő bácsi évzárókon elszavalt nézeteit? Ezeknek a fiataloknak az ünnepélyes antiszemita barom szóra sem érdemes.

   Teljesen igaza van a Magyar Narancs műkritikusának, Kürti Emesének, aki a minap – cáfolhatatlanul – kifejtette, hogy a hivatalos, nemzeti, historizáló emlékműszobrászat (beleértve az ironizáló-szégyenkező, finoman hazug, talapzat nélküli változatot) mind művészeti, mind ideológiai szemszögből már évszázada tarthatatlan, röhejes és gyalázatos, beleértve a „haladó” bronzokat is persze.

   A romkocsmák népéről épp úgy beszél a hivatalosság, mint Tisza István hívei hajdan a kávéházi bohémekről. Az új baloldali radikalizmus már megszületett a többi kelet-európai országban, és közeledik Magyarország felé. A radikalizálódó fiatalság harsányan kacag a konvencionális (parlamenti) politikán, és kesernyésen derül a konvencionális álbaloldali „Összefogáson”.

   Mindeközben a magyarországi, a budapesti zsidó értelmiség visszavágyik a liberális nacionalizmus korszakába – amely az asszimilációért és az ún. magyar nemzeti célok kritikátlan elfogadásáért cserébe jogegyenlőséget és „befogadást” kínált – , azonban ez a liberális nacionalizmus pontosan száz évvel ezelőtt megszűnt.

   Azelőtt se volt túl sikeres. A magyar uralkodó osztályok asszimilációs/befogadási ajánlatát csak a zsidó polgárság és kispolgárság fogadta el meg a katolikus (de csak a katolikus!) németség egy része – a lutheránus erdélyi szászok kifejezetten magyarellenes német nacionalisták voltak és maradtak – , ámde a megcélzott (és közben bestiálisan elnyomott és diszkriminált) románok, szerbek, szlovákok a legmerevebben elutasították, irredenták voltak, és saját nemzetállamukat teremtették meg az ott rekedt magyar kisebbségek alávetésével és hátrányos megkülönböztetésével.

   Ez az egész dolog lekerült a napirendről – a zsidók tudta nélkül. Csak a zsidók nem kívántak önálló nemzeti létet (akkor), nem kívántak saját területet és államot, szemben a nemzetiségekkel: tehát elfogadhatták az ajánlatot. A kulturális és politikai jogaiktól megfosztott románoknak, szerbeknek, szlovákoknak ez nem jelentett semmit, legföljebb sértést.

   A Nemzet nagy riválisai – a Faj és az Osztály – fényes győzelmet arattak a Nemzet fölött. Az állampolgári (nem etnikai, nem faji) Nemzet ebből soha nem tért magához.

   A nacionalizmus mai utóda, az etnicizmus, nem asszimilál, hanem szegregál: rossz esetben erőszakosan, jobb esetben közömbösen. Nincs mihez asszimilálódni, mert az állampolgári nemzet (a területi politikai közösség) halott. Az etnikum nem fajtiszta, körvonalai bizonytalanok (nálunk pl. a magyar etnikumba beleértik az elmagyarosodott szlávokat és germánokat – akikkel tele vannak az etnicista mozgalmak, pártok vezető körei; már a régi fasiszták között is rengeteg volt az ilyen asszimiláns – , de nem értik bele a cigányokat és a zsidókat, hiába magyar nyelvűek és magyar kultúrájúak, hiába vannak tele magyar nemzeti előítéletekkel). De abban konszenzus látszik lenni, hogy – még ha meg is tűrik az allogén etnikumokat s a hozzájuk hasonlóan idegennek tekintett csoportokat (pl. a melegeket) – többé nem vezetheti az idegen etnikumú a többségi etnikumot, nem lehet elöljárója, prófétája, valóságos vagy szimbolikus reprezentánsa.

   „Miért, hát mi nem vagyunk magyarok?” – kiáltozzák a magyar zsidók.

   Nem, nem vagytok, mert magyarságotok olyan politikai realitásban értelmezhető csak, amely száz esztendeje megszűnt.

   „De hát akkor mi egyebek vagyunk?” – kérdezi zsidó olvasóm.

   Hát magyarok vagytok, trianonozó, finitista, érzelgősen nemzeti magyarok, csak ezt a közvélemény többsége nem ismeri el vagy furcsállja vagy legyint rá. Már csak a budapesti zsidók tartják fönn a liberális magyar nacionalizmust, de tudniuk kell, hogy kizárólag a maguk számára.

   Izrael se asszimilál: a palesztin/arab kisebbséget elszigeteli, kiszorítja, katonai szolgálatára nem tart igényt, erős kerítéssel választaná el saját magától. S ameddig ott van a környéken, diszkriminálja, bombázza, kiéhezteti, minden lépésében korlátozza. Ez nem nacionalizmus: ez sokkal rosszabb.

   Nagy-Britannia, Franciaország hazaküldi vagy hazaküldené a kelet-európai bevándorlókat: az ún. európai identitás is csődöt mondott.

   Az európai föderalizmus épp úgy a múlté, mint a régi nacionalizmus.

   Akár magyarnak nyilvánítják magukat a magyarországi zsidók, akár nem: édes mindegy. Az erőszakos antiszemitizmust talán megfékezi a magyar állam, „a helyére szorított zsidóság”, ahogy nagy íróink mondták az 1930-as években (les années trente sont devant nous!) még elférhet, ha nem lesznek merész ambíciói, mint – mondjuk – egy-egy sváb vagy tót gyereknek, akiből még lehet államfő, akadémiai elnök, rendőrfőkapitány; de zsidóból már nem.

   És ha igen? Ki a fene akarna államfő, akadémiai elnök, rendőrfőkapitány lenni valamely elnyomó osztályállamban? Zsidók, ne legyetek konvencionális polgárok, mert úgyse lehet.

   A Horthy-korszak rehabilitálása és a holokauszt-relativizálás nem arra szolgál (pontosabban: nem arra szánják), hogy a mostani zsidókat üldözzék; de arra igen, hogy világossá váljék, ki mondja meg a tutit. Egy biztos: nem a zsidók és nem a filoszemiták. Eltöprenghetne rajta az ember, hogy a minden szempontból (még a legelfogultabb zsidó szempontból is) kifogástalan holokauszt-emlékbeszédeket mondott Áder, Navracsics, Lázár – ha legalább egy kicsit következetes – miért nem lép föl a gyalázatos és nevetséges Szabadság téri emlékmű ellen? Mert ezek az emberek bizony nem náci szimpatizánsok (egyáltalán nem!), de ahhoz ragaszkodnak, hogy ők és a párthíveik – akiket a magyar etnikum képviselőinek tekintenek, hiába német Áder és hiába horvát Navracsics, tetszik érteni? – szabhassák meg, hogy mi fér bele a történelmi diskurzusba. Ők elismerik a magyar állam felelősségét a genocídiumban. De azt nem hagyhatják, hogy a zsidók, a filoszemiták és politikai szövetségeseik győzzenek ebben a vitában. Ugyanazt mondják, mint a zsidók és a zsidóbarátok, ám a fontos az, hogy ezt NE a zsidók és a zsidóbarátok írják elő. Ezért fog mégis fölépülni az emlékmű – hacsak a német szövetségi kormány nem csörteti jobban a csorba kardját.

   És a legrosszabbra kevesen gondolnak: az Orbán-rezsim azért tervezte meg ezt az emlékművet, mert a német Harmadik Birodalom kizárólagos hibáztatása a holokauszt miatt a maximuma annak, amit a jobboldal még úgy-ahogy, ímmel-ámmal, hébe-hóba még el tud fogadni az európai antifasiszta konszenzusból. Lehet, hogy ennél többet nem mertek. És erre azt mondják szegényeknek a baloldaliak, a liberálisok meg a zsidók, hogy ez disznóság.

   Ez nem is kizárólag a zsidók ellen szól: a kezdetben a liberális nacionalizmussal kísérletező Fidesz egyszerűen ráébredt – az egész világgal egyetemben – , hogy a liberális nacionalizmus elavult. És a zsidóknak se lesz nagy bajuk, ha szerényen meghúzzák magukat.

   A liberális nacionalizmus pedig azért avult el, mert a kései kapitalizmusban az aktív állampolgárság fogalma és gyakorlata került végső válságba. Ugyanis a közjó/közérdek jelképeiben egyesülő honpolgárság modern társadalomban csak a jövedelmi, szociális, nemi, etnikai, életkori, kulturális, politikai, területi és státuszegyenlőség körülményei között képzelhető el, ezeket a körülményeket pedig a kései kapitalizmus nem hozza létre, és egyre inkább ideológiailag is elutasítja. A politikai egyenlőség – ami a többit megalapozhatná, majd előidézhetné – , vagyis a népakarat közvetlen érvényesítése (a klasszikus republikanizmus fundamentális követelése) még a polgári haladók számára is a „jogállam” és a „pluralizmus” ellenkezőjét jelenti. Ennek folytán tehát a honpolgárság létrehozása – amely a magántulajdonon alapuló tőkés piacgazdaság mellett is (elvileg) elképzelhetővé tenné a „közjót” – kilátástalan, a világszerte sikeresnek tetsző politikai irányzatok, áramlatok, tendenciák egyike se törekszik rá.

   A zsidók külön emancipációja továbbra se lehetséges az általános emancipáció nélkül. Persze ki lehet vándorolni Izraelbe, és fölcserélni a kirekesztett pozícióját a kirekesztő pozíciójával, ha valakinek ehhöz van kedve. (Bár groteszk volna a budapesti zsidók helyzetét a ramallah-i palesztinok helyzetéhez hasonlítani. Ez utóbbiakéhoz képest a magyarországi zsidók helyzete mennyei. Nyilas honfitársaink szerint egyenesen zsidóuralom van. No persze ez is groteszk.)

   Marx 1843/44-ben a zsidóságnak mint vallásfelekezetnek a külön emancipációját tartotta lehetetlennek. Az is volt. De a magyarországi zsidóság nem vallásfelekezet. Rá inkább Sartre koncepciója illik: zsidó az, akire az antiszemitizmus vonatkozik. Meghatározása külső és külsődleges. És vannak helyi sajátosságai is: a magyarországi zsidó olyan magyar (magyar öntudattal, magyar kulturális sajátosságokkal, magyar nemzeti elfogultságokkal, beleértve a különleges magyar elzárkózást és provincializmust, amihez hozzátartozik a zsidókérdés mániákus és tájékozatlan taglalása, feszegetése), akiről ezt más magyarok nem hiszik el, ennek folytán a magyarországi zsidó a magyar megkettőzése és sok tekintetben: az eltúlzása.

   A zsidókérdés megoldása ma is, mint 1843-ban, attól függ, megváltozik-e a szociális világ. Önmagában megoldhatatlan.

[1] Ez az esszé eredetileg a Szombat 2014. márciusi számában (XXVI. évfolyam, 3. szám) jelent meg, tehát a választások előtt - februárban - íródott. Ez az első internetes megjelenése.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

http://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr336133183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Novecento · http://novecento.blog.hu/ 2014.05.07. 19:44:38

Elképesztően jó írás TGM-től!

Nem kell félniük a zsidóknak, senki nem akarja őket bántani!

polgári kór 2014.05.08. 00:13:04

Szegény zsidók ha nem tetszik nekik egy emlékmü ántiszemitizmus van.

Ha nem tetszik nekik ki kapja az új kaszinó koncessziókat keretlegényekről ábrándoznak.

Ha nem tetszik nekik ki a palament elnöke holokausztról ábrándoznak.

Sok minden nem változik, 33ban pl. megzsarolták a németeket, hogy nem megfelelő kormányzót választottak, és világbojkottot hirdettek a német áruk ellen.

Azt pont megszívták szegény ártatlanok.

johnnybgoode 2014.05.08. 01:21:54

Remek írás, köszönjük!

/*
Szegény polgári kór, ha nem képes értelmezni 180 karakternél többet, egyből a 'zsidókat' hibáztatja! :)
*/

vajon hogyan szól egy tenyér, ha csattan 2014.05.08. 01:39:15

Nem vitatva TGM érvelési és egyéb képességeit:

Szegény Németh László, a maga humanizmusával, ábrándjaival, csodálatos magyar nyelvhasználatával. Most biztos fordult egyet a sírjában, ő is megkapta. Meg mi is.

esefe 2014.05.08. 04:03:33

Semmi baj azokkal a zsidókkal amik nem követelnek maguknak folyton előjogokat. Ezek vannak sokkal többen. Sajnos egy nagyon hangos kisebbség viszont az előjogok követeléséből él, rosszat mondani például nem lehet róluk, bírálni tilos, még nekik ellentmondani is mert azonnal náci lesz az ember.

A zsidóknak kéne maguk közül kirekeszteni ezeket, akik azt képzelik, hogy ők kiválasztott nép és akkor nulla probléma lenne.

BGy · http://babosi.blog.hu 2014.05.08. 06:31:16

Minden nap, ismétlem, minden nap megkapjuk: bűnös vagy. Már majdnem elfelejtettem. Baromi unalmas kezd lenni és csak a birkatürelmünknek köszönhető, hogy néhány hangadónak nem verték még ki a fogát.

midnight coder 2014.05.08. 07:00:11

Jó írás. Attól eltekintve, hogy az új baloldali radikalizmus eléggé halva született. Ahhoz ugyanis, hogy a romkocsmák falain túl is hatása legyen, tömegbázis is kellene. Anno sem az az egy-két félhülye volt a forradalmak alapja akik az ideológiát kidolgozták, hanem az a rakás melós akik megfogták a kalapács végét. Csakhogy - ahogy azt talán TGM mondta anno, a munkásosztály ma Kínában van.

Amúgy ma szerintem kb. nem lenne semmiféle antiszemitizmus az átlagpolgárban, ha nem holocaustoznának naponta azok akik főállásban ebből élnek.Ahogy amúgy rasszizmus sincs abban az értelemben ahogy a liberósok láttatni szeretnék - a társadalom nem a bőrszínt nem tolerálja, hanem az adott bőrszínhez kapcsolódó viselkedésmintát.

Ad Dio 2014.05.08. 07:21:16

Olvastam már összefogottabb TGM értekezést is.

Ad Dio 2014.05.08. 07:36:42

@midnight coder:

Az a szomorú, hogy már TGM is a balszélsőségben reménykedik a baloldal megmentésére. Vagyis lassan már mindenki feladja a "demokratikus baloldal" egyébként meglehetősen művi imidzsét. A baloldal éppen most készül bebetonozni a Fideszt azzal hogy "felveszi a harcot" a Jobikkal - érts elismeri azt hogy a Jobbikkal játszik egy ligában, nem a Fideszzel. Kialakulóban egy olyan világ, ahol a nagy centrumpárt mellett jobbról és balról áll valaki, akik egymással a második helyért civakodnak.

Elég baj ez.

TGM szerintem jobban tenné ha a zsidó-ügyet kicsit őszintébben tekintené, nem hallgatna el fontos komponenseket ebben a polémiában és betenné a maga helyére a fontossági sorban. Jelenleg csábító módon komoly média-figyelmet kap az ügy, de valójában ez akkor is csak egy szűk réteg problémája, a többség baja máshol van.

GrG 2014.05.08. 07:55:40

@midnight coder: nem nyert hangszóró! A liberálisok (és európaiak) szerint pontosan az a rasszizmus ha a bőrszínt és a viselkedésmintát összekötik. Sőt már a viselkedésminta magában is kérdőjeles

Leone_510 2014.05.08. 08:24:05

a probléma a cionistákkal van , ha őket kiveti a zsidó többség akkor a problémák 99%-ban megoldódnak, csak sajnos ez a kisebbség nyilatkozik és van hatalmon, sima megélhetési "félők" ők azok akik az antiszemitizmust gerjesztik napról napra

zsidó ismerőseim körében sosem merül fel a zsidó kérdés, nem is téma ellenben a tv-ből és a szenny ATV-ből minden nap ez ömlik

vajon miért?...

Trompf · http://trompf.blog.hu 2014.05.08. 08:38:05

Szerintem rossz oldalról közelíted meg a kérdést.
A szobor ügynek, az azt támogató többség motivációjának semmi köze a zsidókhoz.
Ahogyan az ellenzőiknek se.

Erről is írtál csak keveset, és mellékesen:

"Minden embercsoport igyekszik minél kedvezőbb képet alkotni saját magáról saját magának"

Ez a kommunista diktatúrában (szocializmusban) úgy nézett ki, hogy a magyarok a bűnös nemzet, akik a holokausztért egyenértékűen a németekkel, felelősek.

Ezen tézisből kiindulva minden politikai ellenfelet lenáciztak, antiszemitáztak, és a diktatúra őrei vérbe forgó szemekkel kutatták a rendszer ellenségeit, a gaz "sötétben bújkáló ellenforradalmárokat".

Ezzel a szemlélettel kíván minden támogató végérvenyesen leszámolni.
Ugyanis tudjuk magunkról hogy nem vagyunk antiszemiták, és személyes felelőlésségünk a holokausztot illetően zéró.

Az egypárt utódja pedig érthető okokból, (hisz támogatóinak jelentős része, ma is a Kádári nosztalgiában él), politikailag ezt a törekvést meg kívánja semmisíteni.
Hisz ezt kívánják az állampártban szocializált elhülyített választói, és részben létkérdés számukra az antiszemiták vs nácik elleni küzdelem látszata, csakúgy mint elődeiknél.

A probléma csak az, hogy mivel minden politikai ellefelet antiszemitáznak, náciznak, valamint a demmokrata jelzőt kisajátítják, így a nevetséges vádjaikat senki nem veszi komolyan.
Még az igazi antiszemiták, nácik esetén sem.

vezér01 2014.05.08. 08:42:18

"Kertész Imre Nobel-díjas ! Zsidó !"
Írta TGM. Más még azt se tudta,hogy az Ákoson kívül más Kertész is van.
Hát ennyit a mi antiszemitizmusunkról.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2014.05.08. 09:16:37

"A tapasztalat azt mutatja, hogy a magyarországi zsidók – noha többségükben ún. balliberális szavazók, és tartanak az antiszemitizmustól (ezért szavaznak így) – nem különböznek nézeteikben és magatartásukban a nem zsidó többségtől."

A nem zsidó többség 4 éve és idén is a nem balliberális pártokra szavazott - és kár azzal jönni, hogy sokan nem szavaztak: akik nem szavaztak, azok elfogadták a szavazók többségi döntését.

Ezek után nem kis logikai bukfenc azt állítani, hogy "a magyarországi zsidók nem különböznek nézeteikben és magatartásukban a nem zsidó többségtől".

Apró megjegyzés TGM ezen szép mondatához: Bizonyára nem véletlen, hogy nem magyar zsidókról, hanem "magyarországi zsidókról" írt. Freudi elszólás... Szavakban hiába állít mást, a "verbális metakommunikáció" szintjén azért nem tudja eltitkolni, hogy nem tartja magát és a magyar zsidóságot a magyar nemzet részének.

"a holokauszt-relativizálás nem arra szolgál (pontosabban: nem arra szánják), hogy a mostani zsidókat üldözzék; de arra igen, hogy világossá váljék, ki mondja meg a tutit. Egy biztos: nem a zsidók és nem a filoszemiták."

Egyetértek, bár TGM ezt vádként fogalmazza meg. Ha filantrópot írna (bár annak ugye kicsit más a hétköznapi jelentése, de most állítsuk szembe a filoszemitával), akkor igaza lenne a váddal. De a filoszemiták végképp ne akarják "megmondani a tutit". Ha ugyanis TGM filantróp helyett filoszemitát ír, akkor ezzel az általános és minden fajra, rasszra vonatkozó szeretettel szemben kihangsúlyozza a zsidók iránti szeretetet (és egyben a többiek iránti min. közömbösséget), ami egyértelműen elfogultságot jelent. TGM filozófus és jó tollú szerző, fel sem merül bennem, hog csupán szerencsétlenül fogalmazott.

Na mármost egy bármely népcsoport iránt elfogult ember vagy csoport ne akarja "megmondani a tutit".

"De a magyarországi zsidóság nem vallásfelekezet."

Ezzel magam is abszolút egyetértek. Ez persze nem zavarja azokat a ballibákat, akik a zsidóságot épp ekként határozzák meg. Nemrég egy idióta troll oktatott ki engem arról, hogy a zsidóság vallási alapon határozza meg magát - ami röhejes annak fényében, hogy a zsidók között is erősen csökken a vallásosok aránya.

"Rá inkább Sartre koncepciója illik: zsidó az, akire az antiszemitizmus vonatkozik."

És antiszemita az, akit a zsidók nem szeretnek. :)

De ne vicceljük el. Zsidó az, aki annak vallja magát - tehát pl. a "magyarországi zsidók" TGM szerint. :)

Pontosan úgy, ahogy magyar az, aki magyarnak vallja magát.

♔bаtyu♔ 2014.05.08. 09:29:13

Ne csináljunk már úgy, mintha 20 éve legfőképpen nem a zsidók határoznák meg viszonyukat a magyarsághoz. A balliberális médiának ez egy állandó jellemzője. Éppen ennek hatására alakult ki elég nagy undor a média és a politika híresebb zsidói ellen. Ők maguk "mutatkoztak" be. Ismeri mindenki ezeket a neveket.

Miért tekintené bárki magyarnak azt a zsidót, aki 4 évente csomagol, mert nem jó kormány van, nem jár elég sűrűn a villamos, eleve utál magyarnak lenni és ezt ki is fejezi.

Mindenki azt a zsidót tekinti magyarnak aki magát is magyarnak tekinti és úgy is viselkedik, ez egyértelmű.

A megélhetési zsidókat pedig mindenki megélhetési zsidónak tekinti és mindenki nagyon örülne, ha ezek Izraelbe költöznének és a zsidó államon élősködnének, persze, ha tudnak.

Ez természetesen nem a zsidóságuknak szól, hiába konvertálják ezt antiszemitizmusra, régebben a megélhetési komcsiknál is általános vélemény volt, hogy inkább Moszkvába kellene költözniük.

♔bаtyu♔ 2014.05.08. 09:36:29

@Leone_510: Ez pontosan így van. Érdekes, hogy a magyar zsidók többsége inkább azt választja, hogy kikerüli ezeket, a helyett, hogy alternatív szervezetet alakítanának és ők vennék fel a pénzeket.

E helyett hagyják, hogy ez a nagyon káros társaság folyamatosan égesse őket és még a pénzüket is elvegye.

Most itt az van, hogy kb. ezer zsidó tobzódik, antiszemitázik, szidja a magyarságot, a politikában, médiában, a többi pedig felnyalja a kárpótlást és örül, hogy lyuk van a seggén, de azon retteg, mikor vonják őt felelősségre vonni előbbiek miatt. Vagy jó mélyen eltitkolja, hogy zsidó, mert ezeket szégyenli.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2014.05.08. 09:43:02

@♔bаtyu♔:

Mindkét kommenteddel teljesen egyetértek. Köszönöm, hogy leírtad, így nekem már nem kell. :)

luftwaffe44 2014.05.08. 11:32:48

A Monarchia mint a népek börtöne?

Nem kellene kritikátlanul átvenni a román, szerb és cseh irredentizmus kedvenc állítását.
A kép ennél jóval árnyaltabb...

A Monarchia (és benne a Magyar Királyság) a *korabeli* Európában a többiekhez képest jóval liberálisabb nemzetiségi politikát folytatott.

Összehasonlításképpen érdemes olvasgatni arról, hogy a korabeli Franciaországban hogyan nyomták el pl. a provanszál (okcitán) nyelvet, a Német Császárság hogyan bánt lengyel kisebbségével, Anglia hogyan bánt az írekkel vagy az Orosz Birodalom a kisebbségeivel (csak a legkirívóbb eset: zsidóellenes pogromok).

Az akkori balkáni államokat, legfőképpen a Moranchia ellen leginkább ágáló Szerbiát és Román Királyságot pedig inkább hagyjuk.

Amit Szerbia művelt a Balkán-háborúk alatt, az kimeríti a népirtás fogalmát.
A Román Királyság néhány évtized alatt teljesen elrománosította az erősen vegyes román, török, tatár, bulgár lakosságú Dobrudzsát.
A jelentős számú zsidó, jiddis nyelvű kisebbség csak akkor kaphatott román állampolgárságot, ha áttért ortodox hitre.
Kevéssé ismert tény, hogy a "népek börtönében" élő románoknak több iskolájuk, tanítóképzőjük, napilapjuk volt, mint a Kárpátokon túl élő néptársaiknak.

A monarchiabeli Magyarországon mindenki tanulhatott (egyetemi szintig), pereskedhetett (ítélőtábla szintig) és érintkezhetett az állammal (vármegyék, hatóságok) anyanyelvén.
Lehet próbálkozni az utóbbi kettővel mint kisebbségi a *mai* Romániában, Szlovákiában vagy Szerbiában...

Az 1907-es hírhedt Apponyi törvényig az állami nyelvet (magyar) nem is volt kötelező oktatni a nem magyar tannyelvű iskolákban.
Volt is nagy felhördülés a hatalmas "elnyomásról", "erőszakos magyarosításról", amikor bevezették a törvényt.
Pedig a törvény *nem* változtatta meg az oktatás nyelvét, csak előírta, hogy magyar nyelvet *is* kell tanítani ott (és csak ott), ahol az állam fizeti a tanítókat.

"Érdekes" módon 1919 után a környező "nemzetállamok" egyik első intézkedése volt az államnyelv tanításának kötelezővé tétele (és a magyar tannyelvű iskolák többségének bezárása).

Bárki (egyházak is) alapíthatott iskolát (és ehhez pénzbeli segítséget kapott az államtól), kultúrális egyesületet, sajóterméket s annak nyelvét szabadon meghatározhatta.
Például az erdélyi román felekezeti (ortodox és görög katolikus) iskolákat a magyar állam jeletős pénzösszegekkel támogatta.

A császári és királyi hadseregben, valamint a magyar királyi honvédségben dandárszintig (a német, illetve magyar mellett) többnyelvű volt a hadsereg is.

Bárki szavazhatott, aki teljesítette a cenzust, anyanyelv vagy etnikum nem volt akadály.

Szavazóképes polgárok megoszlása nemzetiség szerint 1913-ban (zárójelben az illető nemzetiség aránya az összlakossághoz viszonyítva):
- magyar: 60,2% (54,5%)
- német: 13% (10,4%)
- szlovák: 10,4% (10,7%)
- román: 9,9% (16,1%)
- ruszin: 1,7% (2,5%)
- szerb: 1,4% (2,2%)

A horvátokat már nem is említem, akik ugye mint társult királyság, jelentős autonómiát élveztek és saját parlamentjük volt.

polgári kór 2014.05.08. 11:44:22

'A Monarchia mint a népek börtöne?

Nem kellene kritikátlanul átvenni a román, szerb és cseh irredentizmus kedvenc állítását.
A kép ennél jóval árnyaltabb...'

- mit vársz egy bolsitól?

Szarazinda 2014.05.08. 11:47:29

Minden tiszteletem TGM-é, de egy ideje kezd elborulni. Ez az írás, ahogy TGM legtöbb írása, gyönyörű nyelvileg (szigorúan leszámítva a TGM által meghonosított übermodorosságot, a "fel" névelő "föl"-re cserélését, ami sem nem archaikus, sem nem népies, sem nem autentikus, csak simán erőltetett, modoros és giccses, kábé mint a fidesz ragaszkodása az "esztendő" szó örökös használatához az "év" helyett)

Na mindegy, a lényeg, szerintem TGM, tényleg kezd elborulni, lassan vissza kellene vonulnia. Értelmes, jó ívben kifejthető gondolatok csapongva keverednek totális hülyeségekkel és axiómaként használt, minimális háttértudást is nélkülöző ex-katedra leegyszerűsítésekkel (Izraellel kapcsolatos részek pl.), illetve a 19-20-ik századi magyar zsidóságban jelen lévő számos egyéb identitásformáló erő és ideológia teljes mellőzésével.

Egy dologban viszont egyet kell, hogy értsek. Sok zsidó valóban nem érzi magyarnak magát ebben az országban. Na és? A belgiumi német is németnek érzi magát, ahogy a romániai magyar is magyarnak, nincs ezzel semmi gond.

Geo_ 2014.05.08. 14:30:56

@luftwaffe44: persze, s volt egy zsidó tábornok is :-)

Hozzászólásod nagy pozitívuma, hogy Horvátországot nem sorolod be Magyarországhoz - csak erről értesíteni kellene a Nagy-Magyarország matricázókat is!

"a többiekhez képest jóval liberálisabb nemzetiségi politikát folytatott" - ez igaz, de azért alapvetően asszimilációra törekedett - s nem hatotta meg azokat a nemzetiségeket, akik nemzetek akartak lenni.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2014.05.08. 15:10:08

@Geo_:

"Sok zsidó valóban nem érzi magyarnak magát ebben az országban. Na és? A belgiumi német is németnek érzi magát, ahogy a romániai magyar is magyarnak, nincs ezzel semmi gond."

A belgiumi német és legfőképp a romániai magyar nem önszántából költözött a befogadó országba, míg a zsidóság igen. Márpedig a vendég viselkedjék vendéghez méltón, és ne akarjon diktálni a befogadó országban.

Mely diktálást TGM amúgy teljesen természetesnek tart, hiszen így méltatlankodik:

"De abban konszenzus látszik lenni, hogy – még ha meg is tűrik az allogén etnikumokat s a hozzájuk hasonlóan idegennek tekintett csoportokat (pl. a melegeket) – többé nem vezetheti az idegen etnikumú a többségi etnikumot, nem lehet elöljárója, prófétája, valóságos vagy szimbolikus reprezentánsa."

Ez természetes. A magyarosodott német, román, szláv stb. magyar, mindenki annak is tekinti, neki is legelsősorban magyar indentitása van. A zsidó azonban nem tekinti magát magyarnak, hiszen TGM ezt írja:

"Ez a megrázó, tragikus esszé abból a ki nem mondott hipotézisből indul ki, hogy a nem zsidó magyarok magyarok akarnak lenni. Erre semmilyen jel nem utal."

Ha a zsidóság is vállalná a magyar identitást, akkor senkinek semmi baja nem lenne egy zsidó felső vezetővel - bár az állítólag zsidó Gyurcsányt sem zsidósága miatt utálták, ahogy az egyesek szerint cigány Orbánt sem az állítólagos cigánysága miatt utálják. És ha már itt tartunk, Rákosi elvtársat sem a zsidósága miatt utálták.

"Zsidó szocialisták és kommunisták mindenütt fontos szerepet játszottak, nemcsak Európában és Oroszországban, hanem mindenütt Egyiptomtól Dél-Afrikáig, Argentínáig és Chiléig. De ezek asszimilálatlan, jiddis vagy ladino anyanyelvű zsidók voltak többnyire."

Aha, Rákosi elvtárs, Gerő elvtárs, Kun Béla és a többi gazember ugye mind asszimilálatlan, jiddis vagy ladino anyanyelvű zsidók voltak?

polgári kór 2014.05.08. 15:18:12

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Ez nem iylen egyszerü. A zsidó zsidó lesz ha ebből előnye van(holokárpótlás), de ha bünözik/lebukik akkor magyarrá/németté stb. változik, mikor mi használ az üzletnek.

A cigányok szintúgy. Romaintegráció milliárdok jöhetnek, cigánybünözés nincs.

Geo_ 2014.05.08. 15:24:05

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Mit akarsz mondani?
Tudod-e, hogy minden nép úgy érkezett a mostani helyére - hogy ott már voltak?
Miért lenne vendég a zsidó, a kun, a német, a jász?
Honnan tudod, hogy melyik zsidó minek tekinti magát?
Csökött vagy: Gyurcsány apja egy lecsúszott dzsentri, anyja gyári munkás - de ha ez kell, hogy jobban utálhasd, hát tessék :-)
Döntsd el: most akkor asszimilált-e a zsidóság, mert akkor magyar identitású - vagy nem.

Szóval: miért épp nekem böfögted mindezt?

polgári kór 2014.05.08. 15:29:37

@Geo_: 'Tudod-e, hogy minden nép úgy érkezett a mostani helyére - hogy ott már voltak?'

Igy igaz, ettől még Kossuth, Széchenyi óva intett tőle hogy a zsidókat beengedjük, de beengedtük. Többen vannak bp-en mint bárhol Európában, és sírnak micsoda rasszistákok a magyarok.

Ja amikor hozzánk jöttek az azért volt mert valahol máshol picsánrúgták őket, ügye.

gyurcsány nem zsidó@Kovacs Nocraft Jozsefne: , de ez mind1, hiszen a teljes vagyona az Apró klánnak köszönhető(Dobrev Klára), akik viszont zsidók

Geo_ 2014.05.08. 15:46:47

@polgári kór: ja, a magyarokat is picsán rúgták Etelközben.
A magyarok nem rasszistábbak, mint mások - csak éppen ebben a blogban tűntök olyan soknak.
Pedig TGM írása - nem a zsidóságról szól.

polgári kór 2014.05.08. 15:51:08

@Geo_: Mondom Mo-n, bp-en él Európa legnagyobb zsidó tábora.

Erre ezt írod: 'A magyarok nem rasszistábbak, mint mások' ..:) éles eszü megfigyelés.

Te melyik néphez tartozol?

Kovacs Nocraft Jozsefne 2014.05.08. 17:04:40

@Geo_:

"miért épp nekem böfögted mindezt?"

Böfög a kurva anyukád.

Saddlenode 2014.05.08. 18:08:50

remelem Gazsi nem latja ezeket a kommenteket.
egyszeruen elviselhetetlen ez a közeg.

Geo_ 2014.05.08. 21:05:29

@polgári kór: "éles eszü megfigyelés."

Igen, a teljes mondattal.

luftwaffe44 2014.05.08. 21:07:35

@Geo_: "<<a többiekhez képest jóval liberálisabb nemzetiségi politikát folytatott>>" - ez igaz, de azért alapvetően asszimilációra törekedett - s nem hatotta meg azokat a nemzetiségeket, akik nemzetek akartak lenni.

Ez is igaz, még a horvátokat se hatotta meg, bár őket nem is akarták asszimilálni.

Akkoriban minden állam az aszimilációra törekedett, tehát ehhez képest kell mérni szerintem a monarchiabeli Magyarország "teljesítményét".

A hírhedt magyarosítás eléggé "light" asszimiláció volt, többségben önkéntes alapon.

A hozzászólásomban a "népek börtöne" tézis tévességére próbáltam rávilágítani.

Geo_ 2014.05.08. 21:12:15

@Kovacs Nocraft Jozsefne: tárgyi tudás nélküli, indulattal teli hozzászólásodat voltam bátor minősíteni - s továbbra sem adtál választ, hogy az én hozzászólásomhoz hogy is fűzhető a tied.

Mindenesetre egy pillanat alatt előtört kultur-lényed. Tévedsz, több mint 20 éve halott édesanyám tisztességes munkával kereste a kenyerét. Ellenben neked valószínűleg nagy nehézséget okozna annak a bizonyítása, hogy felmenőid mivel is keresték meg a betevőt Sanghaj sikátoraiban.

Geo_ 2014.05.08. 21:41:16

@luftwaffe44: érzésekkel nehéz vitatkozni - ráadásul mindennek több oldala van. Számukra a nemzeti önállóság volt a legfontosabb - ilyen szöveggel ma is milliókat lehet hülyíteni az EU ellen, miközben mégis csak a dualizmus kora azért egyértelműen fejlődést jelentett (miközben Adynak azért igaza volt) - s ez a fejlődés úgy történt, hogy szuverenitásunk olyan "apró" részeiről mondtunk le, mint a kül-, had- és pénzügyek.

Geo_ 2014.05.08. 22:41:45

@Kovacs Nocraft Jozsefne: menj, és Barrikádozd el magad - ahol se a tények, se a jó modor nem fog korlátozni.

Egy egyszerű bocsánatkéréssel megúszhattad volna - most nyomozhatsz Sanghajban.

TamasGM 2014.05.08. 23:18:39

@vezér01: Csak tárgyi helyesbítés: a szélsőjobboldali sajtóban érdemén fölül sűrűn emlegetett cikkem címe valójában így hangzott:
"Kertész Imre MAGYAR ÍRÓ Nobel-díjas. Zsidó".
Üdv. TGM

Azesz ben Pónem 2014.05.09. 02:05:02

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
Tessék mondani, hány generáció kell ahhoz, hogy egy Kovács N. Józsefné ne nevezzen valakit vendégnek? Kettő? Három? Négy? Öt? Tessen szíves valami iránymutatást adni, Kézcsókom.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2014.05.09. 07:10:50

@Azesz ben Pónem:

Annyi generáció kell, amennyi elég a vendégnek ahhoz, hogy a befogadó nemzet tagjának tekintse magát. Az asszimilációról pedig nem a befogadó nemzet, hanem a vendég dönt.

A zsidóságnál ez a mai napig nem következett be, bizonyíték erre TGM általam fentebb idézett mondata. Továbbá az a már szintén említett freudi elszólása, amelyben nem magyar, hanem magyarországi zsidókról tett említést.

(Ez utóbbi engem erősen emlékeztet a Kommunisták Magyarországi Pártjának nevére. Ez is a kommunisták nemzetek fölöttiségét hangsúlyozta ki, talán nem is szándékosan.)

Azesz ben Pónem 2014.05.09. 10:02:13

Drága asszonyom, 39-ben már abszolút magyarnak tekintették magukat, ezért is álltak értetlenül a zsidó törvények előtt. Az asszimilációról pedig ketten döntenek: azok, akik asszimilálódnának, és azok, akikhez asszimilálódnának. Jut eszembe, a reformátusok magyarországi református egyháznak nevezik magukat. Kézcsókom.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2014.05.09. 10:15:08

@Azesz ben Pónem:

"39-ben már abszolút magyarnak tekintették magukat,"

Most meg nem, legalábbis TGM szerint, de ezt inkább vele vitasd meg.

A református vallás nem meghatározója egy népcsoport identitásának, legalábbis már párszáz éve nem. A zsidóság viszont abszolút meghatározója a zsidóságnak. :)

"Jut eszembe, a reformátusok magyarországi református egyháznak nevezik magukat."

A reformátusok mióta külön népcsoport?

Azesz ben Pónem 2014.05.12. 16:22:28

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

"A zsidóság viszont abszolút meghatározója a zsidóságnak. :)"

Hacsakúgynem. Kézcsókom.