Flickr-SevenResist.jpgEgy történet, ami jól mutatja a rendszerváltás utáni magyar társadalmi és gazdasági modell kudarcát, s ami ezúttal olyan szakszervezeti reakciót váltott ki, amire évtizedek óta nem volt példa. Rácz Gábor írása.

fotó: Flickr/seven resist

Sztrájkőrség. Ezzel a régi, de Magyarországon rég elfelejtett fogalommal kellet nemrégiben újra megismerkednie a közügyekre még egyáltalán odafigyelő magyar közvéleménynek február első felében. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének aktivistái szerveztek sztrájkőrséget az EVM-nél kialakult válsághelyzet miatt, miután a cég fizetésképtelenné vált,és állásidőre küldte 87 dolgozóját. Ha valaki szeretne utánanézni, hogy mit is jelent ez a szó pontosan annak még ma az internet korában sem egyszerű a dolga, mivel magyar nyelvű anyagok szinte alig léteznek ebben a témában. Ha valaki pontos képet szeretne kapni a munkás jogvédelem ezen eszközének lényegéről és történetéről az bizony kénytelen idegen nyelvű oldalakon tájékozódni, például itt.

A sztrájkőrség a sztrájk olyan formája, amelynél a sztrájkoló dolgozók élőláncot alkotva, vagy más eszközökkel blokád alá veszik a saját üzemüket, hogy ezzel magakadályozzák, hogy rajtuk kívül bárki bejusson az üzembe és ott felvegye a munkát, vagy az üzembe bárki alapanyagot vagy készterméket esetleg gépeket tudjon beszállítani vagy onnan kiszállítani.  

A tiltakozásnak ezt a formáját nem nagyon alkalmazták a rendszerváltás óta Magyarországon a szakszervezetek. A VDSZ aktivistáinak mostani akcióját is csak a végső elkeseredés váltotta ki cégük súlyos helyzete miatt. A cég története elég jól példázza a rendszerváltás után kialakult gazdasági és társadalmi modell visszáságait.

 Az EVM egy igazi klasszikus iparvállalat volt. Egy olyan belföldön és külföldön is versenyképes vállalat, amely viszonylag stabil dolgozói állománnyal üzemelt, ahol akár egy család több tagja is a vállalatnál dolgozott több éven/évtizeden keresztül. Méreteit tekintve pont annak a hazai közepes méretű vállalok egyike volt, amely a multinacionális cégek és a hazai kisvállalati szektor között helyezkedett el és képes volt a két gazdasági szint között közvetítő szerepet játszani. A rendszerváltás utáni magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája, hogy az ezek a típusú vállalatok eltűntek a magyar gazdaságból, és ezáltal létrejött egy előnytelen kettős szerkezetű gazdaság, ami éppen ezért nem tud igazán versenyképes lenni.
 
A globális világgazdaságban ugyanis azok az országok tudnak sikeresek lenni, ahol a hazai közepes vállalatokból álló vállalati szektor is létezik, hiszen ezek a cégek lehetnek képesek a belföldi tőkeképzést elősegítni és hosszú távon esetleg nemzetközi nagyvállalattá fejlődni. A mai sikeres nagy multinacionális vállalatok szinte mind így kezdték valaha.

Az államszocialista rendszerek bukása után ezek a vállalatok Magyarországon jórészt olyan befektetők kezébe kerültek, akik nem a cég fejlesztésében, hanem a nyereség Magyarországról való kiszivattyúzásában, vagy csak az adott cég piacainak megszerzésében voltak érdekeltek.

Mindezekre a folyamatokra az EVM esete is jó példa. A 70 éves múltú, egykor 8000 főt foglalkoztató cég mára súlyos adósságokat halmozott fel. A korábbi cseh tulajdonos tavaly eladta részesedését a cégben. A jelenlegi tulajdonosi háttér átláthatatlan. A cég dolgozóinak adóját és járulékait a cég az utóbbi hónapokban már nem utalta át az adóhatóságnak.

Mindezek miatt döntött úgy a cég dolgozóit képviselő vegyipari szakszervezet, hogy egy törvényes, de már hosszú évtizedek óta Magyarországon nem alkalmazott tiltakozási formát választ, hogy tárgyalásra bírja a cég vezetőségét. Ezért blokád alá vette a cég XVII. kerületi telephelyét, hogy ezzel akadályozzák meg a munkagépek elszállítását. A helyzet sajnos azóta sem változott sokat. A cég homályba burkolódzó vezetése azóta sem hajlandó érdemben tárgyalni a dolgozókkal, s mivel a cég ellen eddig nem indított senki felszámolási eljárást, ezért a dolgozók még a Bérgarancia Alapból sem tudják lehívni elmaradt jogos járandóságukat.

A történet jól mutatja a rendszerváltás utáni magyar társadalmi és gazdasági modell kudarcát. A külföldi tőkére, valamint az olcsó és jogaitól megfosztott munkavállalókra épülő gazdasági modell még sehol sem vezetett az ország felvirágzásához. Sőt. Lényegében csak az elmaradottságot tudta konzerválni. Ahhoz, hogy a jövőben el tudjuk kerülni az EVM-hez hasonló eseteket, alapvetően más gazdasági modellre lenne szükség. Elsősorban a hazai kis és közepes vállalatok megerősítésére, valamint a szakszervezetek és a munkavállalói jogok megerősítésére például oly módon is, hogy a munkavállalóknak német mintára beleszólást kellene engedni a vállalatok irányításába és azok gazdasági terveinek elkészítésébe (Mittbestimungsrecht).

A VDSZ akciója jó példát is mutatott a magyar szakszervezetek számára, hogyan kellene visszaszerezni a dolgozók tömegeinek elveszett bizalmát és megállítani a szakszervezeti tagság több mint 20 éve tartó csökkenését. Magyarországon nemzetközi viszonylatban is nagyon kevés a sztrájk. Sztrájkőrségről meg talán még nem is hallottak eddig sokan. Pedig ilyen akciókból jóval többre lenne szükség annak érdekében, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom újra vonzó alternatíva legyen a munkavállalók és különösen a fiatalok számára. Ez pedig mindannyiunk érdeke. A VDSZ most jó példát mutatott. Kérdés, hogy lesznek-e akik követik őket.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr255833480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nál 2014.02.28. 17:27:32

@Ben Franklin:
Ha ôket muzsikoknak tartod, minek véled magadat?

neszóljszámnemfájfejem 2014.02.28. 19:03:54

Két baromarcú kockafejű ugatása...

midnight coder 2014.02.28. 19:39:34

"A külföldi tőkére, valamint az olcsó és jogaitól megfosztott munkavállalókra épülő gazdasági modell még sehol sem vezetett az ország felvirágzásához."
Kivéve talán Japán, Dél-Korea, Kína...

na4 2014.02.28. 19:54:26

Az örökös sztrájkok és szakszervezeti höbörgések majdnem padlóra küldték anno Angliát. Aztán jött Margaret Thacher, aztán a szakszervezetek belátták, hogy jobb ha dolgoznak, mintha sztrájkolnak, mert abból aztán semmi sem lesz.

Gábor Rácz 2014.02.28. 21:11:30

@midnight coder:

Kedves mindnight coder. Ez egy tévedés mivel az ázsiai országok tipikusan nem külföldi tőkére hanem belföldi tőkeképzésre építették a gazdasági növekedésüket. Dél-Koreában pedig nagyon erős szakszervezetek vannak.

TamasGM 2014.03.25. 21:42:16

Mivel itt a szerzőn kívül csak munkásellenes csendőrlelkek kommentelnek, hadd fejezzem ki egyetértésemet evvel a kifejezetten mértéktartó, szociáldemokrata szellemű cikkel. Barátság! TGM

2014.04.23. 10:43:08

フリーメーソンの陰謀
süti beállítások módosítása